Óriási örömet okozott nekem azzal, hogy úgy nevezhettem: elnökasszony.
Cate Blanchettnek szóló vallomásával kezdte kettejük beszélgetését Didier Allouch, a szerencsés flótás – egyébként dokumentumfilmes –, aki másfél órán keresztül kérdezhette a színésznőt a cannes-i filmfesztiválon. A 2018-as fesztiválra utalt, amelyen Blanchett töltötte be a zsűrielnöki tisztséget, és Allouch akkor is körülötte sündörgött. Idén újságírókból álló közönség előtt szaladtak át Blanchett életművén és aktuális elfoglaltságain röpke két órában, az utolsó fél órát rászánva a nézőtéri kérdésekre.
Blanchett ebben a helyzetben simán el tudja bűvölni azokat a nézőit-hallgatóit is, akik nem eleve a rajongói, de ilyen elfogulatlan érdeklődő kevés ült a fesztiválpalota háromszáz férőhelyes, Luis Buñuelről elnevezett termében. A Blanchett emlékezetes filmjeiből összevágott és a beszélgetés előtt levetített kisfilm gondoskodott róla, hogy mindenki meghatottan fogadja a színésznőt, aki laza fekete kosztümjében és narancsszín keretes szemüvegében vagány üzletasszony benyomását keltette.
A pesti gyógyszertár, ami ötletet adott Blanchettnek
