 |
Linda már jó pár évet lehúzott az e-businessben, amikor maga előtt sem tudta tovább palástolni: nem szereti eléggé a szakmáját. Eredetileg gazdaságdiplomáiciát tanult a Külkereskedelmi Főiskolán, így igazán komoly karriert akkor futhatott volna be, ha elvégzi a Közgáz kétéves kiegészítő képzését, de bizonytalan volt. „Nem véletlenül, hiszen mára beláttam: az üzleti élet túlságosan rideg, materiális közeg számomra. Tudom, hogy sokat kockáztattam, amikor öt éve magam mögött hagytam, és elvégeztem a művelődésszervező szakot, de azóta magamra találtam” – meséli Linda, aki ma rendezvényeket szervez, és nincs kétsége: ez az igazán neki való munka.
Linda ösztönösen döntött, de ezzel nem az átlagot képviseli: a többség ennél tudatosabban választ továbbképzést magának, noha tény, hogy a lehetőségek tárháza zavarba ejtő. A pusztán érdeklődésből való, „öncélú” tanulás luxusát csak az igazán beérkezettek, vagy a kevéssé ambiciózusak engedhetik meg maguknak. Az elsöprő többség haszonelvűen gondolkodik, vagyis ha felnőttkori tanulásra adja a fejét, csakis olyan kurzust választ, aminek hozadéka mihamarabb pénzben is kifejeződik. Nem csoda, hiszen a munka, család melletti magolás jókora áldozatot követel, ezért sok múlik a döntésen: az illető mire fordítja a pótlólagosan kiszorított időt és energiát. Éppen ezért a munkaadó hozzáállása is kulcstényező lehet.
Mennyire támogatja a cég a tanulást? – ez a kérdés tizenöt éve sok helyen még megütközést váltott volna ki az állásinterjún, ma viszont gyakran az elsők között teszik fel. Mindenki megértette: a tanulóidőszak nem ér véget a ballagással, gyakorlott szakemberek is át- és továbbképzik magukat. A szándék tehát erős, az irány azonban sokak számára kérdéses. Hiszen nem egyértelmű, mit érdemes tanulni, s az sem garantált, hogy a sokadik diploma vagy képzettség megtérül.
ÜTŐKÁRTYÁK. „Az állami és a piaci intézményeken túl, a cégek saját belső képzéseinek jelentősége rohamosan nő” – mondja Simonyiné Tóth Judit, a Simonyi és Tóth személyzeti tanácsadó ügyvezetője. A munkaerőpiacon megfigyelhető azon jelöltek iránti érdeklődés, akik egyes multik belső képzésein sajátítottak el modern szakmai és menedzsment ismereteket. Erre alapozva néhányan igen komoly karriert jártak be, akár az adott cégnél, akár a versenytársnál. Hiszen a konkurensek is jól tudják, melyek azok a vállalatok, amelyek szakmai képzése nagyon erős. Ha ilyen hátterű embert találnak, arra lecsapnak.
Töretlen a külföldi képzések presztízse, az MBA-diploma értéke viszont a tömegtermelés miatt amortizálódni látszik. Nincs jelentős eltérés a külföldi és magyar vállalkozások oklevél-preferenciái között, abban viszont annál inkább, hogy a tanulás szükségességét ki menynyire ismeri fel és milyen összeget hajlandó fordítani erre évente. Főként kisebb cégek hajlamosak így gondolkozni: „nem éri meg túl sok pénzt ölni a beosztottak képzésére, hiszen kössünk akármilyen szerződést, nem lehetünk biztosak abban, hogy a mi költségünkön megszerzett tudás nálunk is hasznosul majd”. Simonyi Judit szerint ez fordított gondolkodásmód, hiszen éppen a cégvezetés feladata, hogy a jól képzett szakembert megtartsa. A munkavállalók mindenesetre többnyire boldogan fogadják, ha cégük befizeti őket valamilyen továbbképzésre, főleg ha a költségeket saját maguk csak nehezen tudnák fedezni.
NYELVI VÁLTÁS. Amire viszont mindenki költ, mégpedig gondolkodás nélkül, az a számítógépes tudás, illetve a nyelvvizsga megszerzése. Kelet-európai sajátosság, hogy meglepően sokan foglalnak el komoly vezető pozíciót megfelelő szintű nyelvismeret nélkül. Ezek az emberek mostanában szembesülnek vele, hogy nem léphetnek feljebb még akkor sem, ha eddig a mindennapi munkában nem érzékelték, hogy szükségük lett volna az angolra, németre vagy franciára. A partnerek sok esetben csak fenntartásokkal vesznek komolyan egy csupán magyarul kommunikáló üzletfelet. Ugyanez a helyzet akkor, amikor valakinek hirtelen váltani támad kedve, vagy elveszti az állását. Lehetséges, hogy eddig a pontig zavartalanul elevickélt az anyanyelvével, de egyértelmű, hogy az első interjún sem jut túl, akarjon akár csak a korábbi pozíciójának megfelelő szintű állást.
 |
| Garamvölgyi Ivett. Az új lakások értékesítésével foglalkozó Otthon Centrum a napi feladatokhoz kötődő információk átadását támogatja. |
„A számítógépes és bizonyos egyéb munkakörökben a nyelvtudás belépő hozzánk” – mondja Bárány György, a HVB Bank Rt. hr-igazgatója. Aki viszont már a falakon belül van, annak számos lehetősége adódik a továbbtanulásra. Az új belépők rövid, szemináriumjellegű beavatáson ismerkednek meg a bank működésével. A személyes jelleg már a következő lépcsőfoknál megjelenik: munkakörökre specializált, hat hónapos betanulási program kezdődik – mentori segítséggel, vizsgakontrollal. A szakmai tartalmon túli extrák (viselkedés-, kommunikáció-, csapatmunka-fejlesztés) már nem járnak mindenkinek, ahogyan az egyéni karrierépítés céges támogatása sem. Viszont a tehetséges munkatársak személyes jövőképe mentén karriertervet dolgoznak ki, amiben szóba jöhet másoddiploma megszerzése, vagy részvétel nemzetközi konferenciákon. Ha az illető továbblépése a vállalatnak is hasznos lehet, munkaidő-kedvezménnyel és költségtérítéssel támogatják az ambíciót. A képzési költségek egy részét azonban az alkalmazottnak kell állnia, ugyanis azt tapasztalták, hogy a dolgozó sokkal motiváltabb, ha maga is áldozatot hoz a tudásért. „A tanulás lehetősége egyébként is kemény motivációs eszköz, jutalomnak számít, ha valaki részesülhet benne” – tette hozzá az igazgató. A bank tavaly 130 millió forintot költött 3200 „oktatási célszemély” tudásának gyarapítására.
NÉGYZETMÉTERÁR. Az új lakások értékesítésével foglalkozó Otthon Centrum a leggyakoribb oktatáspolitikát valósítja meg: szorosan a napi feladatokhoz kötődő információk átadását támogatja. Jellemző ez azokra a cégekre, ahol nincs komoly múltja a humánpolitikának, az Otthon Centrumban például a hr-osztály még nincs egyéves. Ma a nyolc munkatársból négy felel az oktatásért. Garamvölgyi Ivett osztályvezető szerint ezzel a munkával nem csupán saját cégüket, hanem az egész szegmenst szolgálják. „Magyarországon nincsen professzionális ingatlanszakma a szó valós értelmében; az ingatlanközvetítő kifejezés még mindig negatívan cseng. Ezért lényeges, hogy profi szintre hozzuk fel azt, aki hozzánk bekerül” – magyarázza. A folyamat gyakran a nulláról indul, hiszen tanácsadók esetében a vállalat megelégszik a középiskolai végzettséggel („ingatlanosnak születni kell – mondják”). Ettől függetlenül a munkatársak 60 százaléka diplomás: tanárok, mérnökök, közgazdászok, pszichológusok, filozófusok…
 |
| Bárány György. A HVB Bankhoz belépők munkakörre specializált, hat hónapos betanulási programmal kezdenek. |
Az Otthon Centrumban minden új belépő gyakorlati alapképzésen, majd három hónap elteltével workshopon vesz részt. Az első fázisban a cégről, a franchise-rendszerről és magáról a szakmáról tanul, a későbbiekben pedig a tapasztalt problémáit oszthatja meg a többiekkel, valamint kerekasztal-beszélgetéseket látogathat, ahol előadók boncolgatnak egy-egy kérdéskört. „Ez egy komplex szakma” – húzza alá Garamvölgyi Ivett. Jól kell tudni kommunikálni, értékesíteni, ismerni kell a legújabb hiteleket, a gazdasági viszonyokat. „Ezzel együtt nem képzünk túl senkit. Inkább tudjanak öt jó mondatot, mint huszonöt feleslegeset” – teszi hozzá az osztályvezetőnő.
Elmélyültebb tanulásra (időgazdálkodás, tárgyalás-, és prezentációtechnika), illetve személyiségfejlesztésre, csapatépítésre csak a vezetőknek van lehetőségük, de nem elhanyagolható szempont, hogy a kötetlen munkaidő miatt az Otthonnál a főállás mellett nem ütközik akadályokba egy egyetem elvégzése – igaz, ezt saját pénzből kell megoldani. Az itt dolgozók közül ezért sokan járnak levelező tagozatra vagy nyelvkurzusra, amit a cég munkaidő-kedvezménnyel segít.
De mit tanuljon az, aki hosszú távon (és nem feltétlen mostani munkahelyében) gondolkodik? Nehéz ugyanis megjósolni, mi lesz a slágerterület két-három év múlva. „Teljesen mindegy, hogy valaki marketing, logisztika vagy éppen pénzügy területen képezi magát, ha ott képes addicionális értéket nyújtani a többiekhez képest” – vélekedik Simonyiné Tóth Judit. A „papír” amúgy sem minden: sok topmenedzser végzettségének semmi köze a jelenlegi szakterületéhez, illetve hiába a legjobb szakember valaki, ha természete nem illeszkedik az adott vállalati kultúrához. Nem igaz tehát, hogy minél több a papír, annál több a lehetőség (pláne fizetés); a hozadék ennél áttételesebb. „Ha a dolgozó az új ismereteket be tudja építeni napi munkavégzésébe, a plusztudással idővel előléptetik, és valóban emelkedik a jövedelme, de nem azért, mert elvégzett egy egyetemet, hanem mert a felkészültsége kiemelkedett a többieké közül” – magyarázza a fejvadász. A sok végzettséget felvonultatók azonban számíthatnak arra, hogy velük szemben az elvárások is extrák lesznek. Ne feledjük: minden diploma annyit ér, amennyit a tulajdonosa a gyakorlatban hasznosít belőle.
