Nem kerülgették a forró kását a spanyol La Caixa bank vezetői, amikor ez év júniusában tárgyalóasztalhoz ültek az Endesa, azaz az ország legnagyobb energiacégének irányítóival. A befektetési bankárok közölték Manuel Pizarróval, az Endesa elnökével, hogy meg kellene fontolnia cége összeházasítását a La Caixa ellenőrzése alatt álló Gas Natural SDG gázszolgáltató társasággal. Vakmerően léptek, de falba ütköztek. Mégsem adták föl, nem sokkal később egy újabb találkozón megismételték az ajánlatukat. Ám ez sem bizonyult nyerő dobásnak. Azután jött a következő húzás: szeptember 5-én a Gas Natural 51,7 milliárd dolláros ellenséges felvásárlási ajánlatot tett az Endesára. Igaz, a La Caixa megadta a módját, a bank elnöke ugyanis elegáns vacsorára invitálta Pizarrót, úgymond egy könnyed beszélgetésre, majd a fehér asztal mellett közölte vele a hírt. A megdöbbent Pizarro természetesen visszautasította a – mellesleg az idén eddig messze a legnagyobb – kivásárlási ajánlatot, az azonban továbbra is él, és Európa-szerte befektetők sora várja feszült figyelemmel, hogyan is végződik az ügy.
VÉDEKEZÉS. Az európai vállalatvezetők kitartóak és „éhesek”, cégeik bővében vannak a likvid pénznek – érthetően elszántan keresik az üzleti lehetőséget. A nagy üzletet. Az euróövezet gazdaságai jórészt alig vánszorognak, márpedig ilyen körülmények között a cégeknek nem sok lehetőségük van az organikus növekedésre, ami pedig egyre „karcsúbb” vállalati nyereségekben csapódik le. Az olyan vállalatvezetők tehát, mint amilyen a Gas Natural első embere is, manapság cégük méretének növelése révén próbálják följebb tornászni a profitot. Az európai vállalatok nettó bevétele az idén előreláthatólag 8-10 százalékkal erősödik átlagosan – legalábbis ez olvasható ki a Dresdner Kleinwort Wasserstein 15 országra kiterjedő minapi becsléséből. Ez jókora visszaesés, ha azt nézzük, hogy a megfelelő mutató tavaly még 22 százalékos értéket vett föl – 2003-ban pedig közel 40 százalékosat. „Ez egyfajta védekezés. A mai üzleti környezetben egy vállalat jobban jár, ha kiiktatja valamely versenytársát, mint ha egy új telephelyet épít. Ha a növekedés tovább lassul, legföljebb visszavágják a költségeket” – összegzi a helyzetet Karen Olney, a DKW londoni tőkepiaci stratégája.
 |
|
A növekedési hajszának köszönhetően 2003 eleje óta most először fordul elő, hogy az európai cégfúziós és felvásárlási aktivitás meghaladja az egyesült államokbeli szintet. A londoni székhelyű Dealogic piackutató intézet adatai szerint egyedül az idei harmadik negyedévben 317,2 milliárd dollár értékben jelentettek be Európában cégegyesülést, illetve akvizíciót. Ez az összeg nem csupán az amerikai 210,9 milliárd dollárt szárnyalja jócskán túl, hanem 2000 harmadik negyedéve óta az Óvilágban is messze a legnagyobb. Az akkori fúziós és felvásárlási boom idején azonban az európai távközlési társaságok az irreálisan felpumpált árfolyamú részvényeiket használták arra, hogy egyik üzletet a másik után finanszírozzák. A szűnni nem akaró költekezésnek azonban az internet-buborék kipukkanása 2000 elején egyik percről a másikra véget vetett.
Ezzel szemben azok, akik mostanában a legnagyobb üzleteket tető alá hozták, váltig állítják, hogy a jelenlegi felvásárlási lendület egyáltalán nem holmi esztelen túlburjánzás következménye. Ellenkezőleg, abban éppen az az eltökélt szándék tükröződik vissza, hogy újabb növekedési forrásokat találjanak. Mi több, Európa hosszú szünet után merészkedik most újra vissza a cégegyesítések bizonytalan területére. „Az európai régióban még mindig számos konszolidációs játszma zajlik, e tekintetben Amerika már jóval előrébb tart” – állapítja meg Henry Gibbon, a Thomson Financial kutató és tanácsadó cég londoni igazgatóinak egyike.
KÉSZPÉNZ. Mindeközben a befektetők is mind türelmetlenebbül sürgetik, hogy a cégek „fogják végre munkára” szakadatlanul gyarapodó szabad tőkéjüket. Az európai társaságok – a pénzügyi szolgáltatókat nem számítva – a Lehman Brothers adatai szerint jelenleg mintegy 320 milliárd dollárnyi likvid pénzállománnyal rendelkeznek, 18 százalékkal többel, mint tavaly ilyenkor. Mindezek után nem meglepő, hogy annak a 17,8 milliárd dolláros vételárnak a nagy részét, amennyiért a párizsi székhelyű Pernod Ricard és a Fortune Brands júliusban felvásárolta a brit Allied Domecq szeszesital-gyártót, készpénzben egyenlítették ki. Az ügylet révén a világ második legnagyobb bor- és alkoholforgalmazó társasága jött létre, amelyet csupán a brit Diageo előz meg. Az akvizíció ráadásul az elemzők számára is magától értetődő lépésnek tűnt, hiszen az Allied olyan márkái, mint a Stolichnaya vodka vagy a Courvoisier konyak még értékesebbé teszik a Pernod Ricard exkluzív termékpalettáját.
A fúziós és felvásárlási hullám számos ágazaton és országon söpört végig – és édesítette meg a befektetési bankárok mindennapjait. A legnagyobb egymásra találások sorában olyan megaüzletek találhatók, mint például a milánói székhelyű olasz UniCredit bank 18,6 milliárd dolláros megállapodása a német HVB bankcsoport bekebelezéséről, vagy az a 13,9 milliárd dolláros akvizíció, amelynek során a francia Suez csoport nyelte le a belga Electrabel energiacéget. Ne feledkezzünk el persze a France Télécom 10,8 milliárd dolláros ajánlatáról sem, amelynek címzettje a spanyol Amena mobiltelefon-társaság volt. Miután ennyi ágazatban ilyen sok ügylet van folyamatban, a londoni City pénzügyi berkeinek beavatott szakértői határozottan állítják, hogy a cégegyesítő lendület legalább 2006 végéig erőteljes marad. Az egyik erre utaló bátorító jel például az, hogy a Dealogic adatai szerint az elmúlt időszak fúzióinak 74 százalékát kizárólag készpénzzel finanszírozták. Vagyis bizton állítható, hogy még hosszú ideig lesz lehetőség a részvénycserés tranzakciókra az után is, hogy az érintettek kifogynak a likvid eszközeikből.
BRIT FALATOK. Mindebből az aktivitásból természetesen jócskán jut Nagy-Britanniára, a kontinens egyik legegészségesebb gazdaságára. A német Deutsche Post például a közelmúltban tett 6,5 milliárd dolláros ajánlatot az Exel brit logisztikai vállalatra. Az Aegis Groupot, a világ immár egyedüli független médiavásárló és -tervező cégét szintén számos médiavállalkozás igyekszik becserkészni, köztük nem utolsósorban a francia Publicis Groupe. Egy másik francia óriás, a Saint-Gobain ipari csoport pedig már túl is van ezen a stádiumon: a társaság nemrégiben 6,5 milliárd dolláros ajánlattal lepte meg a brit BPB építőanyag-gyártót.
A kamatok hirtelen megugrása vagy egy brutális erejű piaci sokkhatás – például egy terrortámadás – természetesen bármikor befagyaszthatja az üzletkötéseket. Ha viszont semmi ilyesmi nem történik, további fúziók és felvásárlások sora várható még mindazokban az ágazatokban, ahol egymás sarkát tapossák a versenytársak, azaz például a pénzügyi szektorban, az építőiparban, az ingatlanforgalmazásban és a médiában. „Több mint nyilvánvaló, hogy a cégek keresik a növekedés lehetőségét. Ennek a növekedésnek egy része organikus lesz, de a vállalatok vezetői egyre nagyobb számban jutnak arra a következtetésre, hogy ez nem elég” – szögezi le Paulo Pereira, a Morgan Stanley európai fúziókkal és felvásárlásokkal foglalkozó részlegének londoni ügyvezető igazgatója. Ezek a vállalatvezetők pedig ma eltökélten célpontokra vadásznak.
