Nem különösebben híve a diplomatikusan óvatoskodó megfogalmazásoknak Wolfgang Roth, az Európai Beruházási Bank (EIB) alelnöke. „Maastricht az Maastricht. A beruházás viszont beruházás” – intézi el például két kurta tőmondattal a magyar államadósság veszélyes mértékű növekedését firtató felvetést. Az az összesen 1,07 milliárd eurónyi EIB-hitel ugyanis, amelyet a bank a budapesti 4-es metróvonal, valamint a fővárosi szennyvíztisztító megépítéséhez folyósít – és amelyről Roth e hét hétfőn írt alá szerződést a Pénzügyminisztériumban -, nyilván csak tovább növeli a magyar államadósságot, pedig az már ma is közel jár a maastrichti kritériumokban megengedett felső határhoz. Márpedig ha a hiány áttöri ezt a plafont, azzal a kormányzat az euró bevezetését tolja még későbbre. Roth szerint azonban egészen más, ha valaki egy nagy horderejű, Magyarországot Európa többi részéhez integráló infrastrukturális beruházáshoz „olyan hitelt kap, amelynek a futamideje 25 év, ráadásul csak 7 év eltelte után kell megkezdenie a törlesztést, mint ha csak 4 évre adnak neki kölcsönt, és már 2 év után indul is a visszafizetés”. Márpedig az EIB az előbbi, kedvezőbb feltételekkel hitelez. Ha Brüsszel nem látja a különbséget, akkor az alelnök szerint Maastricht koncepciója az, ami hibás.
DÉLI REMÉNY. „Nem vagyok bank, nem vagyok az Európai Központi Bank fiókintézménye sem, így nekem lehet az az álláspontom, hogy Magyarország jövőjébe befektetni fontosabb, mint a maastrichti követelmények betartása” – foglalja össze Wolfgang Roth sommás véleményét. Tény, az EIB stratégiája meg is felel ennek a megközelítésnek. Az uniós hátterű, döntően infrastruktúra-fejlesztési projekteket támogató pénzintézet hazánkkal például most tárgyal az M6-os autópályához nyújtandó hitel feltételeiről, és talán már jövő február környékén alá is írják a megállapodást. Márpedig a Budapest-Pécs sztráda egy csapásra csábítóvá tehetné a déli országrészt, amelyet eddig jobbára elkerültek a befektetők.
Ráadásul az EIB arra készül, hogy mindinkább Közép- és Kelet-Európára fókuszálja a tevékenységét, ahol a rendszerváltás óta mintegy 30 milliárd eurónyi hitelt helyezett ki, de az utóbbi időszakban évről évre 20-30 százalékkal növeli a régiós jelenlétét. „Azokba az országokba kell mennünk, ahol szükség van a hosszú távra szóló, olcsó hitelekre” – világítja meg az alelnök, miért véli úgy, hogy sem Németországnak, sem Spanyolországnak nincs szüksége arra a 6,5 milliárd eurónyi EIB-kölcsönre, amelyet ma a pénzintézet évente folyósít a két nyugat-európai EU-tag különböző projektjeinek a finanszírozására.
ÉLBOLYBAN. Magyarország a hétfőn aláírt 1,07 milliárd eurós hitelszerződéssel mellesleg az élre ugrott a régióban: mindeddig az új uniós tagok egyike sem állapodott meg egy összegben ekkora EIB-kölcsönről. A folytatás pedig hamarosan következik. Wofgang Roth nagy szívfájdalma például, hogy a magyar vasútfejlesztés terén eddig nem tudtak semmi komolyabb beruházáshoz hozzájárulni. Még azt sem érték el, amit Csehországban már igen, hogy a Németország és Szlovákia közötti tranzit-fővonalakon ma már 160 kilométer/órás sebességgel közlekednek a vonatok. A MÁV „győzködése” mellett azonban előkészületben van egy szerződés a Magyar Telekommal a szélessávú internet-hozzáférés elterjesztésének elősegítéséről, továbbá 850 millió euró vár arra, hogy aláírják az M3-as és az M7-es autópálya továbbépítéséhez nyújtott hitelről szóló megállapodást. Mi több, az EIB már csak a startlövésre vár, hogy beszállhasson az 5-ös metró megvalósíthatósági tanulmányának a finanszírozásába.
