Az észak-norvég Stokmarknesből származó Madrugada még ismeretlen Magyarországon, és nincs sok esély arra, hogy falánk módon elterjedjen, megbontva ezzel a honi popkultúra érzékeny ökológiai egyensúlyát. Pedig bátran állíthatjuk: a Madrugada romantikus, mediterrán alternatív rockját pillanatok alatt be lehetne futtatni. Elég lenne, ha meghívnák őket mondjuk a Szigetre. Ugyanaz ismétlődne meg, mint néhány évvel ezelőtt a Levellersszel. Senki nem ismerte őket itthon, mégis több tízezer embert táncoltattak meg.
A Madrugadával kapcsolatban minden szokatlan. Először is: egzotikus, délies ízű zenéjüket a fagyos Norvégiában állítja elő három depressziós norvég (Sivert Hoyem ének, Robert Buras gitár, Frode Jacobsen basszusgitár; „főállású” dobosuk nincsen). Ritkán születik ennyire szentimentális, de mégis dinamikus muzsika a pop csillagege alatt, de szokatlan az is, ahogy a rock szélsőértékeit magába olvasztja ez a muzsika. Ráismerünk Chris Isaak búgó hangon előadott rock and roll-szerenádjaira, de Nick Cave-re, a Crime And The City Solutionre, és a történelem mítoszaiban elvesző New Model Armyra is.
Az ember gyomra fel-alá mozog, mint egy gyorslift, amikor meghallja a fájdalmasan szép On Your Side című szerzeményt, vagy a Stories From The Streets című, flamenco gitárral megbolondított, spanyol táncra emlékeztető dalt. További meglepetés: a lemez végig élvezetes munka, nincsenek gyenge
pillanatai, ügyesen adagolják a latin rockzene ízfokozóit, a hammond orgona, az altszaxofon pedig meghitté teszi ezt a valójában közösségi, mediterrán kávéházi teraszokra álmodott zenét. A fiúk ismerik az egyszerű és a bonyolult különbségét, a végtelenül egyszerű akkordmeneteket ügyesen öltöztetik fel egzotikusnak ható motívumokkal. Még akár a Sziget Világzene színpadán is el lehetne őket képzelni. A Madrugada tagjai ki merik fejezni érzéseiket, olyan férfiak ők, akiknek a gyengeségükben van az erejük.
