Egy pártnak, amely rövidesen választásokon indul harcba, jó, ha van jövőképe, meg persze programja. Ez még akkor is ajánlatos, ha szakavatott politológusok szerint a polgárok voksolását a médiapolitizálás korában leginkább a tetszetős jelszavak befolyásolják. Nos, akárhogyan is van: a Magyar Szocialista Pártnak van egy alig hároméves – Jóléti rendszerváltást! című – programja. Ez azonban aligha elég az üdvösséghez, mert amiképpen az Útkeresések címmel megjelent, érdekes tanulmánygyűjtemény – és a mindennapi tapasztalat – is bizonyítja, a magyar szociáldemokrácia fordulóponthoz érkezett: meg kell találnia helyét a gyorsan változó világban éppen úgy, mint a hazai társadalomban.
 |
 |
|
|
Lényegében ezzel foglalkozik, erre törekszik e kötet 23 kitűnő szerzője. Történészek, politológusok, filozófusok és más jeles szakemberek járják körül ezt a nehéz témát, anélkül persze, hogy valamilyen egységes, megváltó recepttel szolgál(hat)nának a követendő útról. Nyolc alapos dolgozat mutatja be a magyar szociáldemokrácia történelmi hagyományait. A mai utódokra vár a lecke: mit akarnak és mit tudnak e tradíciókból hasznosítani. Félő, hogy keveset, mert új a helyzet, s újak a feladatok.
Így hát a legtöbb haszonnal – ha ez a helyes kifejezés – a magyar demokratikus baloldal dilemmáit elemző írások kecsegtetnek. Voltaképpen abból a sürgető igényből ajánlatos kiindulni, hogy nem halasztható tovább a baloldaliság újradefiniálása (Ágh Attila). Ez pedig nehezen megoldható feladvány. Merthogy mondhatjuk-e, hogy az igazi baloldaliság lényege a kapitalizmus kritika, sőt szélső esetben a kapitalizmus elutasítása? Az utóbbi nyilván hiba volna. Ehelyett a baloldalnak azt az ellentmondást kellene feloldania, hogy miközben elősegíti a kapitalizmus stabilizálását, a társadalmi viszonyok átalakítására, igazságosabbá tételére törekszik (Földes György). És ami a hazai körülményeket illeti, a magyar szocialistáknak nem csupán a pártállami múlttal kell gyökeresen szakítaniuk, hanem egyúttal olyan politikát is ajánlatos ösztönözniük, amely megkönnyíti az ország európai közösségbe való integrálódását. Méghozzá úgy, hogy közben egyre fokozottabban érvényesüljön a jólét, a biztonság, az igazságosság a társadalomban.
Legyünk szerényebbek és fogadjuk el, hogy „a szociáldemokrácia lényege a kapitalizmus reformja, a szélsőséges igazságtalanságok enyhítése, a kiszolgáltatottak helyzetének javítása” (Bayer József). Ehhez kellene magát tartania a szociáldemokráciának, a „globalizációs és populista kihívás kettős szorításában”. Igen ám, de hol a minta? Nyilván a piacgazdaságban, vagy mindközönségesen a kapitalizmusban régóta tevékenykedő nyugati szociáldemokrata pártok szolgálhatnak számunkra példaként. Ezzel azonban egy kis baj van, miként a gyakran emlegetett „harmadik út” sokféle értelmezésével, és az ezzel összefüggő különböző gyakorlattal is. Merthogy a nyugati pártok – többek között – más-másféleképpen viszonyulnak a jóléti államhoz. Ezzel azután eljutunk ahhoz a nálunk is felettébb időszerű kérdéshez: milyen is legyen zűrzavaros korunkban „egy igazi szociáldemokrata, baloldali néppárt”?
Feitl István, Földes György, Hubai László (szerk.): Útkeresések • 445 oldal Napvilág Kiadó 2004. Ára: 2900 forint
