A gólyák csaknem kétszer akkorák voltak, mint a szigeten élő apró termetű emberek, akik több mint nyolcezer évvel ezelőtt lakták a szigetet. A méretkülönbség alapján felvetődhet a kérdés: ki vadászott kire.
Hanneke Meijer holland paleontológus és kollégája, Rokus Due, a jakartai nemzeti régészeti központ kutatói a Zoological Journal of the Linnean Society című szaklapban hozták nyilvánosságra vizsgálataik eredményét.
A szakértők 20-50 ezer éves csontokat vizsgáltak, amelyek egy gólya lábából származnak. A leletekre Liang Bua közelében egy barlangban találtak, ahol kistermetű emberek csontjait is felfedezték.
A sziget egykori lakói, a csupán egy méter magas emberek, akiket a kutatók külön fajként a Homo floresiensis névvel láttak el, mintegy nyolcezer évvel ezelőtt kihaltak.
Az újonnan felfedezett gólyafaj, a Leptoptilos robustus Meijer becslése szerint 16 kilogrammot nyomott, emiatt feltehetőleg képtelen volt a repülésre.
A sziget, amely sohasem állt összeköttetésben az ázsiai kontinenssel, szokatlan állatfajoknak adott és ad otthont ma is: minielefántok, óriáspatkányok lakták, és a ma is élő komodói varánuszok is megjelentek a Flores-szigeten.
Meijer szerint a terület sziget voltából adódik, hogy mind törpe, mind óriás állatfajok éltek itt.
A kutató a BBC brit televíziónak adott interjújában elmondta, a Leptoptilos robustus testméretei és a földlakó életmód a sziget környezeti adottságainak következménye, hiszen rengeteg zsákmányállatot kínált, de csak kevés húsevő emlősnek adott otthont.