A gazdasági növekedésről szóló kedvező hírek látnivalóan beindították a különböző egészségügyi érdekképviseletek fantáziáját is: a kórházak, az orvosok és az egészségügyi dolgozók is lehetőség szerint tartják a markukat. Kétségtelenül segíti őket az is, hogy a közvélemény kiemelten fontosnak tartja az egészségügy talpra állítását, s ráadásul az ellenzék is egyik fő kampánytémává emelte a gyógyító szféra helyzetének javítását. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) például a csődközelben lévő egészségügyi intézményeknek követel rendkívüli juttatásokat, hivatkozva arra, hogy a csőd közelébe került kórházakban és más létesítményekben egyre alacsonyabb színvonalon tudják ellátni a betegeket. Az esetleges pluszfinanszírozás forrását is megnevezte a MOK főtitkára, Doktorits Béla. Egyes pénzügyi szakemberek nyilatkozatára utalt, akik szerint a múlt év végén becsültnél egy százalékkal nagyobb gazdasági növekedésre számíthatunk az idén, ami bőséges fedezetet nyújt az egészségügy pénzügyi helyzetének kiegyensúlyozására. Igaz, arról nem szólt a főtitkár, hogy ezt a bizonyos többletnövekményt milyen módszerrel lehetne átszivattyúzni az egészségügyi szférába. Amúgy viszont joggal utalt arra: minél tovább tartják ezt a területet „tetszhalott” állapotban, annál költségesebb lesz utóbb a rehabilitáció.
Az orvosi kamara ismeretei szerint a 160 kórházból 20 már olyan súlyos helyzetben van, hogy több mint két hónapja nem tudja kifizetni a beszállítók számláit. Szerintük ezért csak részben tehető felelőssé a menedzsment – vagy ha mégis, akkor a tulajdonos dolga lenne a felelősségre vonás. Egyébként is – hangzik a kamara véleménye -, az egészségügyi intézmények többsége azért került bajba, mert nem kapja meg az egészségügyi ellátás valódi költségeinek ellenértékét. Csupán a bérekre és a dologi kiadásokra négy százalékkal több kellene annál, mint amennyi az egészségbiztosító költségvetésében szerepel. Ráadásul a kamara szerint mára az is kiderült, hogy nincs fedezet a kormány és az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) által kötött megállapodás teljesítésére, azaz a 16 százalékos béremelés az országban a legtöbb helyen nem teljesült. Nem is teljesülhetett, hiszen az egészségbiztosító által a kórházakhoz átutalt pénz erre nem nyújt fedezetet.
Nem meglepő, hogy jelenleg körülbelül egy tucatnyi kórház élén áll az államháztartási törvény alapján kirendelt önkormányzati biztos. A kórházak egy része számára további nehézséget okoz, hogy a pluszhavi bérre felvett hitelen kívül tavasszal esedékes a konszolidációs hitel törlesztése is, s az ehhez szükséges pénzt kénytelen-kelletlen a béremelésre szánt összegből csípik le – hangoztatja egy másik érdekvédelmi szervezet, a Kórházszövetség.
A kórházak teljes adóssága több mint tízmilliárd forint, s ez az állomány csak lassan apad. Például a tavaly konszolidációs hitelben részesült 36 intézmény közül csak hat kórháznak sikerült felszámolnia adósságát. A többiek tartozása ezzel szemben egyre nő: az OEP felmérése szerint már eléri a 4,6 milliárd forintot. Ráadásul a törvény alapján járó, ám ki nem fizetett ügyeleti díjak további 2,6 milliárd forintos tartozást rónak a kórházakra.
Korántsem látja ily borúsan a helyzetet az illetékes népjóléti tárca minisztere: Kökény Mihály már korábban is úgy nyilatkozott, hogy csupán a kórházak 20 százaléka nem jutott hozzá a kormány által ígért 16 százalékos béremelés fedezetéhez. A miniszter ehhez még hozzátette, hogy a béremelés végrehajtásáért az intézmények tulajdonosai felelősek, ráadásul a megállapodások megkötésénél nem lehetett figyelembe venni egyes kórházak speciális anyagi helyzetét. Mindezek nyomán a miniszter elutasította a MOK azon állítását, hogy az egészségügy csődbe jutott volna. Éppen ezért indokolatlannak tartja a kamara által kért rendkívüli egyeztetést, akárcsak a beígért sztrájkot és demonstrációt. Ugyanakkor azt a népjóléti tárca is elismerte, hogy az egészségügy zavartalan működéséhez az idén a biztosító költségvetésében szereplő összegeken felül további 25 milliárd forintra volna szükség – igaz az orvosi kamara ennek kétszereséről beszél, s ehhez pótköltségvetést is szükségesnek tartana.
Az Országgyűlés március eleji egészségügyi fórumára készült népjóléti minisztériumi jelentés szerint 1995 és 1998 között összesen mintegy 85 milliárd forint (az idén elkölthető finanszírozási összeg több mint egyharmadának megfelelő) többletkiadást kellett volna juttatni a gyógyító-megelőző ellátások kasszájába ahhoz, hogy meg lehessen őrizni az 1993-as egészségügyi kiadások reálértékét. A jelentés ugyan úgy értékel, hogy az egészségügy állapota lassan bár, de javul. Ám azt is kénytelen beismerni, hogy csökkent az egészségügyi ráfordítások GDP-n belüli részaránya: az idén 6,18 százalékot tesz ki, míg 1994-ben még 8,35 százalék volt. Ráadásul a kiadáscsökkenés a jelentés által reálértékben számított 20 százalékos mértéknél is nagyobb lehetett az egészségügyi intézmények számára, hiszen e szektorban a drágulás jóval meghaladta az átlagos inflációs szintet.
Mihályi Péter, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára szerint a mozgástér igencsak szűk, hiszen az állam csak az államháztartás más alrendszereitől vonhat el forrást az egészségügy javára, míg a népjóléti tárca úgy értékeli, hogy a kormány lehetőségei jóval nagyobbak, elvégre ő szabja meg a járulékfizetés mértékét és a források elosztásának rendjét is. A pénzügyi helyettes államtitkár szerint azzal magyarázható az egészségügyi kiadások GDP-n belüli részarányának csökkenése, hogy az utóbbi években az egész államháztartás részaránya is csökkent – ezzel szemben a központi költségvetésen belül igenis nőtt az egészségügyi ráfordítások volumene.
