Draskovics Tibor magasra tette a lécet. Magasra önmaga és a Medgyessy-kormány előtt is, azzal a kijelentéssel, amelyben deklarálta, hogy szigorúan az igazat kell mondani a gazdaság folyamatairól. Ezen elvárás jegyében frissiben módosította az államháztartás várható ez évi hiányát is. Bár hozzá kell tenni, hogy ez a módosítás csak szóban történt meg, hiszen a hatályos költségvetési törvény szövege még a régi, a miniszterelnök által „kőbe vésettnek” deklarált 3,6 százalékos hiányt tartalmazza. A szóbeli közlés alapján így lett a 3,6 százalékból 4,8 százalék, amelyet még ráadásul meg kellett toldani egy Draskovics-csomaggal is ahhoz, hogy a 4,8 százalék is egyáltalán tarthatónak, ezáltal hitelesnek tűnjék.
MÁDI LÁSZLÓ közgazdász, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője
NEM TARTHATÓ SZÁMOK. Sajnálatos módon azonban a hiány elmúlt négyhavi alakulása azt bizonyítja, hogy ez a hitelesség jegyében módosított szám sem nem tartható, sem nem hiteles. A korábbi évek adatai alapján ugyanis kiviláglik, hogy az összehasonlítást lehetővé tevő, nemzetközi standardok szerinti GFS szemléletű hiány az elmúlt négy évben átlagosan az első négy hónapot tekintve a valóságban létrejött éves hiány kevesebb mint 28 százaléka, míg most a tervezettnek több mint 46 százalékánál tartunk. Ha a féléves adatokat vizsgáljuk, abban az eltérés még nagyobb: az utóbbi négy évben az első félévben a valós hiány 41,4 százaléka gyűlt fel, míg a Medgyessy-kormány előjelzésében azzal számol, hogy az idén június végéig a tervezettnek több mint 88 százaléka halmozódik fel! Mint láthatjuk, ez lényegében azt jelenti, hogy a második félévben jószerivel nem lesz hiány az államháztartásban.
Hihető ez? Okkal feltételezhető, hogy a 2004-es év ennyivel eltér a korábbiakhoz képest? Ezt én nem látom megalapozottnak sem a nemzetközi konjunktúra, sem a gazdasági növekedés, az infláció, a munkanélküliség eddigi és várható folyamatait ismerve. Nem látok tehát olyan okot, hogy július elsejével egycsapással megváltozzék a dolgok hosszú évek óta tartó menete. Márpedig ha szakmai okok nincsenek, akkor erős a gyanú, hogy politikai indítékok húzódnak meg a kormányzati számítás mögött. Politikai indok pedig akad: az első féléves magas hiányadatok könnyen magyarázhatók azzal, hogy „no de kérem, mi ezt jeleztük előre”, így egy kicsit kedvezőbb helyzetet még akár sikerként is lehet magyarázni az uniós kampány finisében. S íme, április végén az éves hiány százalékában 4 százalékkal kedvezőbben álltunk, mint ahogy a Pénzügyminisztérium előre jelezte!
Ha a második félévi, lényegében nulla hiány (az 1184,7 milliárd forintból csupán 140,9 milliárd) nem reális, akkor a kormány két dolgot tehet. Az újabb csalódást és eddigi kiszámíthatatlanságot tovább fokozva engedik a folyamatot továbbmenni, s így a hiányt hagyják még jobban elszaladni, vagy pedig beavatkoznak.
ÚJABB CSOMAG? Az uniós választások után immár a népszerűtlenség politikai következményeitől megmenekülve jöhet mégis a sajtóban már megszellőztetett újabb 300 milliárdos megszorító csomag? Képes-e vajon a kormány az év második felében ilyen nagyságrendű megszorításra? S nemcsak politikailag – illetve leginkább nem politikailag – izgalmas ez a kérdés (bár nem tudjuk még az uniós választás eredményét, ami azért mindenképpen befolyásolja a megszorítások erejét és mélységét), hanem szakmai szempontból. A bérek, az intézményi kiadások nem képzelhetők el önmagukban – 300 milliárd forint nem az az öszszeg, amely az eddigi megszorítások logikájával fedezhető lenne. Az autópálya-építés pedig „szent tehén”, ezért nem valószínű, hogy „levágják”. Nagyobb szabású reformok – amelyek bevezetése egyébként is problematikus egy választási ciklus második félidejében – megint csak nem hoznak rövid távú eredményt.
Egyelőre csak a kérdések ismertek. Válaszok híján csupán a bizonytalanság biztos. A hitelesség helyett pedig a megbízhatatlanság látszik állandónak.
