Diego Costa nevét rengetegszer hallani mostanság, ami nem meglepő, ugyanis a kissé későn érő brazil-spanyol játékos futószalagon gyártja a gólokat a spanyol pontvadászatban. Ebben az idényben 15 bajnokin 15 gólt szerzett, csak azért nem vezeti az erre vonatkozó statisztikát, mert Cristiano Ronaldo még nála is hatékonyabban játszott az ősszel a sérüléséig.
Egy jellemző kép Costáról: mindig a gólszerzés lehetőségét keresi
Fotó: DPPI
Na, de ki is az a Diego Costa?
1988. október 7-én, az Atlanti óceánhoz közel fekvő Lagarto városában látta meg a napvilágot, a labdarúgás alapjait pedig Brazília legnagyobb városában, Sao Paulóban sajátította el. Oly sok társához hasonlóan ő maga is légiósnak állt, ráadásul abban is hasonlít számtalan brazil labdarúgóhoz, hogy Európába érve Portugáliába vezetett először az útja. A sztárügynök, Jorge Mendes figyelt fel a tehetségére, egyből be is ajánlotta a Braga akadémiájára, amely rögvest kölcsön is adta őt a másodosztályban szereplő Penafielnek.
„Rengeteg 17 és 18 év körüli srác van, akik nagy tehetséggel vannak megáldva, ilyen volt Costa is. Ő nevet akart szerezni magának a labdarúgás világában” – emlékezik vissza rá a Penafiel akkori edzője, Rui Bento, aki annak az aranygenerációnak volt a tagja, amely a többi közt Luis Figóval és Rui Costával is a sorok közt megnyerte az U20-as világbajnokságot 1991-ben.
Costa 13 mérkőzésen 5 gólt jegyzett a portugál második vonalban, ám nem csak gólérzékenységével tűnt ki, hanem megalkuvást nem tűrő robotolásával is. Nem is kellett rá sokat várni, hogy Mendes ügynök egyik kedvenc állomáshelyén, Madridban kössön ki, igaz nem a város büszkeségénél, a Realnál, hanem az utóbbi időben a csatárposztra rendre jól választó Atléticónál.
Nem ment könnyen a beilleszkedés Costának, igaz ez nem is meglepő, tekintve hogy olyan játékosok szerepeltek előtte a sorban, mint az azóta a Manchester Cityt angol bajnoki címhez segítő Sergio „Kun” Agüero, Diego Forlán, aki az elmúlt évek egyik legmeghatározóbb uruguayi labdarúgója, vagy épp a többszörös spanyol válogatott José Antonio Reyes. Jöttek is az újabb kölcsönadások, Diego Costa megjárta a Braga, a Celta Vigo és az Albacete együtteseit, ám Portugáliában kiszorult a csapatból, a spanyol másodosztályt pedig nem tartotta igazán nagy kihívásnak.
Ekkor, ha átmenetileg is, de lemondott róla az Atlético Madrid, amely potom másfél millió euróért vásárolta anno. A Real Valladolid vette meg Costát, az üzletben pedig a tehetséges spanyol kapus, Sergio Asenjo tette át a székhelyét a spanyol fővárosba – neki egyelőre még nem sikerült huzamosabb ideig beverekednie magát a Matracosok kezdőjébe, igaz, térdsérülések is hátráltatták. Most kölcsönben van a Villarrealnál.
Diego Costa nem csak lábbal, fejjel is életveszélyt jelent az ellenfelek kapujára
Fotó: MTI/EPA
Főszereplőnk zseniálisan kezdte élete első spanyol élvonalbeli idényét, öt gólt szerzett az ősszel, ám a tavaszra visszaesett a teljesítménye, további két találatot jegyzett mindössze, a Valladolid ráadásul ki is pottyant a szezon végén. Costa ugyanakkor nem, mivel az Atlético Madridnak tetszett, amit látott korábbi játékosától, így élve a visszavásárlási opciójával visszaédesgette a labdarúgót a fővárosba. Forlán és Agüero mögött jutott szóhoz és szép csendben tette is a dolgát, 28 mérkőzésen, többnyire a padról beszállva is összegereblyézett hat gólt.
2011 nyarán jött egy törés a pályafutásában, keresztszalag-sérülése miatt fél évet kellett kihagynia, az Atlético pedig annak érdekében, hogy visszanyerje az erejét ismét kölcsönadta őt, ezúttal a Rayo Vallecanónak. Az aprócska madridi klubnál 16 mérkőzésen 10 gólt szerzett, ezzel is bizonyítva, hogy sérülése már a múlté, készen áll a nagyobb kihívásokra.
Vissza is rendelték, immáron végleg a Matracosokhoz, az előző idényben már Radamel Falcaóval együtt rohamozták az ellenfelek kapuját – Diego Costa tíz góllal zárta a bajnokságot –, majd amikor a kolumbiai a zsíros fizetést és Monacót választotta, a brazil előtt megnyílt az út, hogy ő legyen az Atlético elsőszámú csatára. Diego Simeone, az együttes vezetőedzője korábban is hangoztatta, hogy nagyon is szimpatizál Costa játékstílusával, a közkedvelt menedzser pedig le is tette mellette a voksát és a jelek szerint jól döntött: Diego Costa a szezonban minden sorozatot figyelembe véve 19 mérkőzésen 18 gólnál jár.
Videó – Pár idei megmozdulása:
Akkor miért utálják sokan?
Diego Costa nem egy egyszerű természet, annyi szent, ráadásul egy minden hájjal megkent labdarúgó, aki amellett, hogy rendkívül gólerős, mindent bevet csapata sikeréért – legyen szó csúnya belépőkről, vagy látványos színészkedésekről.
„A pályán mindenkivel küzdök, egyszerűen nem bírom kontrollálni magam. Mindenkibe belekötök és egyáltalán nem tisztelem az ellenfelet. Olyankor legszívesebben mindenkit kinyírnék” – jellemezte magát Costa és hétről-hétre elnézve a játékát mindez be is szokott igazolódni.
Az előző szezonban például a Viktoria Plzen egyik játékosát fejelte le egy piros lapért, de egy 2012-es madridi rangadón az őt kérdőre vonó Sergio Ramosra is rábólintott alattomos módon. Kész csoda, hogy eddig megúszta négy piros lappal pályafutása során.
Videó – A Costa-Ramos affér:
Ezen felül ebben a szezonban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hiába számítanának rá a brazil labdarúgó-válogatottnál, ő köszönte szépen és inkább a spanyol nemzeti csapatot szeretné erősíteni a jövőben. Ezzel nem csak a szurkolókat, hanem a játékostársakat is megosztotta, Fernando Llorente, a Juventus ibériai gólfelelőse például nem értett egyet vele és ennek hangot is adott. Na meg Luiz Felipe Scolari, a selecao szövetségi kapitánya sem rejtette véka alá a véleményét az esetről:
„Egy brazil játékos, aki visszautasítja, hogy viselje a brazil mezt és szerepeljen a világbajnokságon, ráadásul egy hazai rendezésűn, az csak magára gondol. Hátat fordított milliók álmainak, hogy képviselje a nemzetünket, az ötszörös világbajnok Brazíliát.”
A fentiek miatt talán nem is olyan meglepő, hogy a Vicente Calderón Stadionon kívül a szurkolók többnyire kifütyülik Diego Costát, akit láthatóan ez csöppet sem zavar. Persze erre a korábbi baseball-legendának, Reggie Jacksonnak volt egy nagyon is ideillő mondása:
„A szurkolók nem fütyülnek ki egy senkit.”
