Portóba beáramlott a világ. Az alig 300 ezres lélekszámú, Portugália északi részén fekvő város kapui kitárultak Európa előtt. A futball-Eb nyitómérkőzésének napsütötte helyszínén a portugálok szomjazzák a sikert. A jobbára világos színű, mediterrán hangulatú házak ablakaiban megszámlálhatatlan mennyiségű piros-zöld zászló leng, óriás futball-labdák pöffeszkednek a tengertől alig néhány kilométerre lévő Douro folyó sétányain, nemzeti mezbe öltözött fiatalok imitálják az imádott sztárokat. A város történelmi nevezetességeit, a mór uralom mesés lenyomatait néhány hétre a posztmodern játékkultusz sztárjai teszik zárójelbe.
A sokak szerint az imponáló fejlődés ellenére még mindig a „Nyugat Keletjének” számító Portugália több éve készült a második legrangosabb fociünnepre, amelyen megmutathatja a világnak, hogy szenvedély és racionális akarat, játékosság és komolyság, melankólia és önfeledt szórakozás nem zárják ki egymást. A június 12-i portói nyitómérkőzés előtti rövid, mintegy tízperces látványünnepséggel mintha cáfolni akarták volna a portugálokról élő sztereotípiát. A fado, a melankolikus portugál zene helyett pattogó, vérbő latinos muzsikára mozgó búváremberek látványa kápráztatta el a nagyérdeműt. A mélykékké varázsolt futballpályán megjelenő méretes árbocos hajó a tenger és a szárazföld közötti (sokszor) viharos, ám mégis harmonikus kapcsolatát volt hivatott megjeleníteni.
A közönség vette a lapot, káprázatos hangulatot teremtve teli torokból skandálta a népszerű rigmusokat. Az ünnepi hangulatban kezdődött mérkőzés azonban nem adott okot az örömre a hazaiak számára; a portugálok igen komótosan, kissé fáradtan játszva sima vereséget szenvedtek az esélytelen görögöktől.
És noha Figóéktól Portugáliában mindenki legalábbis érmet vár a háromhetes seregszemlén – ami az elveszített első meccs után igen nehéz feladatnak tűnik -, a siker nem csak ezen, hanem a rendezés minőségén is múlik. Portugália hírneve a tét. A terrorista fenyegetettség árnyékában komoly biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, az ország légterét a NATO vigyázza. Mindemellett az ellenőrző pontokon – az országhatáron vagy a stadion jegykezelőinél – a bejutás viszonylag gördülékenyen megy.
A városi közlekedés azonban már a mérkőzés előtt 4-5 órával megbénult. A félbehagyott épületek – talán éppen a reménybeli parkolóházak – látványa jelzi: a kiegészítő létesítmények egy része nem készült el határidőre. A pillangó formájú portói aréna azonban minden igényt kielégít. A pazar látványt nyújtó, az ország egyik legnevesebb építésze által tervezett, eső esetén összezárható tetejű stadion 100 millió euróba (25 milliárd forintba) került. Portugália kormánya pénzt nem kímélve vágott bele az Eb szervezésébe: 7 új stadion épült az országban és további hármat újítottak fel. A számla – amely persze a teljes költségvetésnek csupán egy része – nem kevesebb, mint 600 millió eurót (150 milliárd forintot) tesz ki.
A torna kabalafigurája mintha szimbolizálni kívánná az ország erőfeszítéseit. A Kinasnak elnevezett teremtmény az Eb-re kitalált mítosz szerint egy kis, eldugott portugál faluban „született”, futball iránti tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott. Kitartásának és életszeretetének köszönhetően aztán világhírű labdarúgóvá vált. „Tőle” várják a portugálok, hogy elhozza nekik a dicsőséget a futballpályán és szerte a nagyvilágban, ezzel is újabb lendületet adva az ország fejlődésének.
