Amikor Jankovitsék fóliasátrat építettek családi házuk kertjében, a szomszédok azt hitték, háztáji primőr paprika iránti vágyukat akarják csillapítani. Csak később derült ki, valójában egy nagyméretű hidraulikus hengert szereltek össze benne. „A pincében ugyanis már nem fért el” – ad magyarázatot a szokatlan lépésre Jankovits István, aki akkoriban vágott bele a maszek élet sűrűjébe. Nem volt könnyű az indulás; a hidraulikai kisvállalkozás tőke híján öt éven át ideiglenesen a családi házban állomásozva bontogatta szárnyait – a pincében műhellyel, a kisszobában komplett számítástechnikai gépparkkal.

VAGONGYÁRI ALAPOK. A géplakatosnak tanuló Jankovits István lényegében gyerekfejjel, 15 évesen állt be a Rába Vagon- és Gépgyárhoz, munka mellett pedig elvégezte a gépipari technikumot is. Ezután a vagongyár fejlesztési igazgatóságához került, ahol részt vehetett az új technológiák kidolgozásában. A ranglétrán 1982-re egészen a műszaki osztályvezetőségig lépkedett. „Az évek folyamán több mint száz újításom volt a Rábánál”- jegyzi meg Jankovits. Korábban például a hidraulikus munkahengereket közvetlenül a gyártótól vásárolta a Rába, és a gyárral szervizeltette, ami hatalmas költségekkel járt. A Jankovits-féle újítás megoldotta, hogy saját maguk is le tudják gyártani ezeket az eszközöket, amivel 40 ezer akkori nyugatnémet márkát spóroltak.
A nyolcvanas évek vége felé kezdődő pangásban azonban már egyre kevesebb újítást vezettek be a cégnél. Ezért Jankovits István know-how szerződések keretében eladta jó néhány ötletét az érdeklődő gyáraknak, kisszövetkezeteknek. A maszekolásnak 1992-ben egyéni vállalkozás indítása lett a vége, amihez az alaptőkét a know-how értékesítésből befolyt összegek és az így kialakult kapcsolatok teremtették meg. Sok tőkéje így sem volt a két alkalmazottal induló Jankovits Hidraulika Egyéni Cégnek, ezért kénytelen-kelletlen a családi ház jelentette a cég első székhelyét. A társbérlet egészen 1997-ig tartott, a Jankovits Hidraulika Kft. ekkor vásárolt telket a Győri Ipari Parkban, ahova össze tudták vonni az addigra már 7 telephelyen folyó tevékenységeket.
Az első ügyfél maga a munkaadó volt. „Szinte mindenkit ismertem a Rábánál” – világítja meg Jankovits a kapcsolati tőke fontosságát. A Rába olyan anyagok beszerzésével bízta meg őket, amelyek akkortájt nehezen voltak elérhetőek, viszont gyorsan szükség volt rájuk. A külföldi gyárak az első időkben az osztrák vagy a magyar disztribútorhoz irányították a számukra teljességgel ismeretlen kis magyar vállalkozást. Jó 2-3 évébe került az újdonsült cégvezetőnek, mire elérte, hogy komolyan vegyék őt a gyárak, és közvetlenül is adjanak el neki termékeket, így idővel csökkenteni tudta a beszerzési költségeket.
|
MEXIKÓI, JAPÁN. Az első nemzetközi hátterű megrendelőjük a székesfehérvári Köfémet megvásárló Alcoa volt. „Az európai multikkal ellentétben az amerikai és a kanadai nagyvállalatok nem szokták magukkal hozni a beszállítóikat” – magyarázza Jankovits, hogy honnan jött a lehetőség. Az évek során az Alcoa minden egyes gépsort felújíttatott, sőt három éve automatizálták az összes gyártósort, s ebből persze a Jankovits-cégnek is csurrant-cseppent néhány megrendelés. Ezek a bedolgozások olyannyira jól sikerültek, hogy az Alcoa mexikói érdekeltsége számára is gyártottak egy komplett saját fejlesztésű gépet, sőt az Alcoa japán tagvállalata egy gyártósor teljes dokumentációját vásárolta meg tőlük. „Szervizeltünk, és felújítottunk egy kétéves polírozógépet az Alcoának, ezáltal megnőtt a termelékenység, a meghibásodás pedig nullára csökkent” – világítja meg az Alcoa irántuk tanúsított hűségének egyik vélhető okát a cégvezető.

A hidraulikai vállalkozás 2001 elején komoly nehézségekkel találta magát szemben, a recesszió miatt ugyanis az amerikai cégek – az Alcoa is – leállították a fejlesztéseiket, így kiestek a cég legfontosabb megrendelői. Az ügyvezető előtt ekkor az a dilemma állt, hogy elküldi immár 22 magasan kvalifikált alkalmazottja felét, vagy pedig hitelt vesz fel, és megpróbálja valahogy kihúzni a nehéz időket. Végül is az utóbbi mellett döntött, nem kis kockázatot vállalva. „Egyedi gépeket tervezünk, újítunk fel, ami bonyolult feladat; 4-5 évig kell egy mérnöknek nálunk dolgozni, mire önálló lesz” – indokolja meg a kockázatvállalást Jankovits István, aki szerint akár tízmillió forintba is belekerülhet, mire a kiválasztás, kinevelés, oktatás után „beérnek” az alkalmazottaik. A múlt év közepére azonban rendeződtek a dolgok, sikerült a cégnek több lábra állni, s immár 14 külföldi társaság magyarországi képviseletét is ellátják.
„A hidraulika-oktatás úgy ér valamit, ha gyakorlat is van”- említi Kardos Károly, a győri Széchenyi István Egyetem tanszékvezetője. A gyakorlati képzést pedig az tette lehetővé, hogy a Jankovits Kft. 1996-ban a saját költségén – 8 millió forint értékű – hidraulika laboratóriumot épített az egyetem számára. A felsőoktatási intézménynyel kialakított szoros kapcsolat biztosítja ugyanis a cég számára az utánpótlást. Évente 2-3 egyetemista náluk tölti a gyakorlati idejét, a segítségükkel készíti el a szakdolgozatát, s közülük általában olyan is akad, aki a diploma megszerzése után is a cégnél helyezkedik el.
