Balázs már jó pár éve vezetői poszton dolgozott, amikor rendhagyó ajánlattal kereste meg a főnöke: felére csökkentik a fizetését. A történet persze nem ilyen egyszerű. A vállalat általa vezetett részlege nem hozta a kívánt bevételeket, s a tulajdonos a havi félmilliós fizetést húzó Balázs helyett „ifjú titánt” talált negyed annyiért. Hősünknek tanácsadói-üzletkötői pozíciót ajánlottak, amelyben addigi fix fizetésének alig felét kapja kézhez, ám megtarthatja korábbi jövedelmét, ha megfelelő nagyságrendű új üzletet szerez a cégnek. Balázs vonakodva ugyan, de – jobb ajánlat híján – elfogadta a felkínált „alamizsnát”, eközben azonban vadul igyekezett külföldi állást találni magának, hogy ne kelljen az eddig megszokott életszínvonalból engednie.

UDVARIAS KIRÚGÁS. „Ez inkább a cégtől való búcsú egyfajta kíméletesebb módja, semmint valós akaratra utaló ajánlat” – véli a fenti esetről Kreiter Éva, a PricewaterhouseCoopers (PwC) vezető tanácsadója. A PwC humán erőforrás szolgáltatások csoportjának munkatársa szerint ma sajnos egyre gyakrabban fordul elő az elbocsátás eme módja. A vezető beosztású kollégát legtöbbször úgy hozzák döntési helyzetbe, hogy tanácsadói, vagy teljesítményhez kötött értékesítői állást ajánlanak a korábbi jövedelmének töredékéért.
Ez a választási kényszer azonban nem csak az alkalmatlan, vagy a felettesével rosszul boldoguló vezetőket fenyegeti. A cég karcsúsítása és átszervezése könnyen magával hozhatja a viszonylag jól teljesítő vezetők eltávolítását is. Ennek nagyon sokszor egyszerűen anyagi oka van. A nagy létszámú cégeknél, ahol a költségek közt számottevő részt képviselnek a vezetői fizetések, a topmenedzsmentnek sokszor elemi érdeke a vezetői szintek számának csökkentése, hiszen az nemcsak az átszervezést könnyíti meg, de azonnal kimutatható, tetemes megtakarítást eredményez.
|
Kreiter Éva véleménye szerint tovább növekedhet a bére a kulcsembereknek – akiktől például egy IT cég esetében a vállalat szakmai minősítése függ -, de a magyar középvezetői réteg bérszínvonala a PwC 2003-as fizetési felmérése alapján feltehetően nem közelíti majd meg az európai szintet az elkövetkező években. Más felmérések alapján csupán pár százalék azoknak a vezetőknek az aránya, akik külföldi munkavállaláson gondolkodnak. Azonban a PwC vezető tanácsadója úgy véli, az informatika területén „az átlagosnál nagyobb a nemzetközi mobilitásra való hajlandóság”. Kiemeli továbbá, hogy a nagyon fontos kulcsembereket az esetek többségében már ma is európai szintű, nemritkán milliós fizetésekkel és számos egyéb kedvezménnyel tartják meg például egy-egy informatikai cégnél.
Igaz, a felső vezetőknél kissé más a helyzet. A magyarországi csúcsvezetők közt jó, ha egy tucatnyi olyan akad, aki valóban jól konvertálható európai kapcsolati tőkével rendelkezik, így külföldi cégeknek érdemes lenne őket elcsábítani. Ma a legfelsőbb szintet követő vezetői körben a regionális méretekben gondolkodó vállalatvezetők a legjobban fizetettek, akik hajlandóak több környező országba ingázni, s kapcsolataik révén kiválóan képviselik globális méretekben gondolkodó megbízóik érdekeit.
A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (NMIKK) több mint félszáz német, osztrák és svájci gyökerű hazai társaságot és közel félezer vezető beosztású munkavállalót érintő felmérése szerint a cégek ügyvezetői átlagosan közel bruttó 1,1 millió forintos alapbért keresnek havonta. A nagyobb létszámú és fővárosi vállalkozások irányítói azonban magasabb „fix zsoldot” kapnak. A legfelsőbb szinten lévők esetén az említett összegeket átlagosan 20 százalék körüli mozgóbér egészíti ki. Ezen értéken belül ugyanakkor jelentős a szórás, hiszen az óriáscégek gyakorlatában az alapbér 60-100 százalékát is elérhet a felső vezetők változó bére. Kiemelkedő, 40 százalékos mozgóbér ösztönzi teljesítményre a területi és értékesítési vezetőket.
ÍGY CSINÁLJÁK A NAGYOK. A legnagyobb hazai távközlési társaság, a Matáv például mintegy 100 kiemelt, érdemi döntéseket hozó vezetőt tart számon. „Néhány éve a top 100-nak keresztelt vezetői körben is csökkent a változó bér szerepe” – számol be Somorjai Éva, a Matáv Rt. hr igazgatója. Amíg két-három évvel ezelőtt az alapbér 60-80 százalékát is kitette a változó bér, addig ma ez már csak 30-40 százalékos. Ennél magasabb arány pedig csak a legfontosabb pozíciókban – a vezérigazgatónál és a helyetteseinél – maradt fenn. A többi szinten korábban hasonlóan magas mozgóbéreket viszont rendre az alapbérbe építették.

„A Mol Rt.-nél az alapbér 10-60 százalékát teszi ki a változó bér aránya, amely a körülbelül 200 menedzsernek jár” – mondja Széki Zsuzsa, az olajipari nagyvállalat hr igazgatója. A legfelsőbb körnek, mintegy 10 főnek emellett részvényre változtatható kötvény jár juttatásként. Érdekesség, hogy a 2003-as év utáni változó bérnek a 60 százalékát fizeti készpénzben a cég. A jobb vállalati eredményekre irányuló ösztönzés részeként a maradék 40 százalékot két év után értékesíthető Mol-részvényben kapják kézhez a menedzserek.
A vezetői juttatások forradalmi emelkedésére ugyanakkor nem lehet számítani a következő években. Kiemelt keresetnövekedésre – a lassan megnyíló európai munkaerőpiac dacára – csak annak a vezetőnek van esélye, aki kulcspozíciót tölt be, és jövedelme ennek ellenére messze elmarad az Európában elvárható színvonaltól. A jó tárgyalási pozícióhoz az is szükséges, hogy tudása konvertálható legyen – ha másutt nem, legalább a konkurens cégeknél.
