![]() |
| Gáztartályok. Változó tárolás. |
Hernádi Zsoltnak, a Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. elnökének hobbija a sakk. Ezúttal Burckhard Bergmann-nal, az E.ON Ruhrgas igazgatóságának elnökével játszott cégadásvételi partit, s a végeredmény mindkettőjük győzelmét hozta. Hernádi Zsoltnak ugyanis sikerült jó áron értékesítenie a Mol több mint egy éve eladósorban lévő gázüzletágát, lökést adva ezzel a magyar olajcég további növekedésének. A másik résztvevő sem járt azonban rosszul, hiszen gázipari cégbirodalma rendkívül fontos hídfőállással bővül a tranzakcióval.
„A gázüzletág ingatlanjainak szinte minden fontosabb fűszáláért és a tárolók minden értékesebb darabjáért többórás, kemény alkudozás folyt” – fogalmazza meg a német vásárló népes delegációjával lezajlott maratoni tárgyalás tapasztalatait a Mol egyik magas beosztású menedzsere.
|
A német tárgyalócsoport vezetője ráadásul igen kemény ember, aki alaposan végzi a dolgát. Az egyik apró, de a Ruhrgas számára fontos részletkérdésben például hat órán keresztül nem engedett: előbb hosszú ideig ismételgette ugyanazt a kérését, majd amikor látta, hogy a magyar fél nem engedhet, próbálta más irányból megközelíteni a problémát, s érvényt szerezni akaratának. A napi 10-16 órányi háttértárgyalások során akadt olyan időszak is, amikor elfogyott a lendület, ilyenkor a legfelső vezetőknek kellett egy kis felső nyomásgyakorlással, „kézi vezérléssel” lelket önteniük a fásult tárgyaló csapatokba, ami azután kimozdította a holtpontról az egyeztetéseket.
ÁRALKU. A német félnek talán fontosabb volt a vásárlás, mint a Molnak az eladás, így nem meglepő, hogy – értesüléseink szerint – az értékesítési ár mintegy 30 százalékkal haladta meg a gázüzlet regulált (az államilag szabályozott üzletrészére vonatkozó) eszközértékét. A gázüzletág összesített értéke 2,2 milliárd euró (540 milliárd forint) körüli, árbevétele pedig tavaly 430 milliárd forint volt. A januárban életbe lépett új, EU-konform gázpiaci szabályozással nyereségessé is vált e szegmens – egyúttal az eladás előtt is megnyílt a lehetőség.
A Mol legfontosabb indoka az eladásra szakértők szerint az volt, hogy az elmúlt években kiderült: a menedzsment lobbiképessége nem megfelelő a mindenkori magyar kormánynál. A Fidesz-érában a magas világpiaci gázár ellenére sem emelhetett az inflációnál nagyobb mértékben árat a cég, s ez két évben is százmilliárd forintot meghaladó veszteséget okozott a gázüzletnek. A Medgyessy-kormánnyal sem tudott a cégvezetés olyan viszonyt kiépíteni, amely a megfelelő érdekérvényesítő képességhez kellett volna. A Ruhrgas valószínűleg keményebb partner lesz a kormány számára. Ez persze a fogyasztók számára nem kecsegtet sok jóval; a váltás nyomán egyes vélemények szerint nő a valószínűsége annak, hogy a hazai gázárak az eddigi prognózisokban szereplőnél nagyobb mértékben emelkedjenek.
A még nem liberalizált gázpiacon árszabályozó szerepet betöltő Magyar Energia Hivatal illetékes főosztályvezetőjének tájékoztatása szerint a gázüzletágban várható tulajdonosváltozásnak normális esetben nincs hatása a gáz fogyasztói árára. A gáztörvény, valamint az árakat megállapító miniszteri rendelet a szolgáltató cégek tulajdonosaitól teljesen függetlenül rendezi a kérdést. A gázcégnek kiadott tevékenységi engedély tartalma is változatlan, s ez az eljárás is tulajdonos-semleges. Energetikai szakértők szerint a jelenlegi árszabályozás ugyan „kőbe vésett”, de egy, a magyar államtól teljesen független, külföldi óriáscég lobbiereje feltehetően nagyobb lesz, mint a Molé volt, és esetleg a szabályozás reformjába is beleszólhat.
Az eladás tárgyát elsősorban a gáztárolás (Mol Földgáztároló Rt.) és gáz-nagykereskedelmi üzletág (Mol Földgázellátó Rt.) képezte. E két cégben 75 százalék mínusz egy részvényt adott el a Mol, a további 25 százaléknyi részesedésére pedig eladási opciót szerzett, ötéves időtávra. E két ügylet mellett az olajcég a Panrusgáz Rt.-ben meglévő 50 százalékos tulajdonrészét is értékesítette (a másik 50 százalék a Gazprom tulajdona). E három tranzakció bejelentett összértéke 900 millió euró, de a Molhoz most ténylegesen befolyó összeg a becslések szerint 425 millió euró körül alakul. A pénz beérkezése a tranzakció jövő tavaszi zárása után várható, így a társaság második, vagy harmadik negyedéves gyorsjelentésében jelenhet csak meg. (Az említett vagyonelemeket 350 millió eurós hitel terhelte, s a 125 millió euró körüli értékű opciót is le kell vonni a 900 milliós árból.)
A fenti háromrészes ügylet mellett egy másik tranzakció is történt: a gázszállítási üzlet (Mol Földgázszállító Rt.) a Molnál maradt ugyan, de nagyobb részére opciós eladási jogot kötött ki magának a Mol. A gázszállítás 75 százalék mínusz egy részvényére kétéves opciós szerződést kötöttek (a 25 százalék plusz egy részvényt törvény szerint meg kell tartania a Molnak). Ez utóbbi üzletág a stratégiai fontosságú, 5 ezer kilométernyi gázvezeték-hálózatot is magában foglalja.
Ebből az eladásból – piaci becslések szerint – mintegy 600 millió eurónyi nettó bevételhez juthat a Mol, amennyiben a partner lehívja az opciót. (A teljes cégérték 1,25 milliárd euró, de itt becslések szerint 400 millió eurós nagyságrendű hitelterhet kell levonni, s az így kapott 850 milliós teljes becsült érték háromnegyede, azaz hozzávetőleg 640 millió euró az, ami a Mol kasszáját gyarapíthatja.)
![]() |
| Burckhard Bergmann és Hernádi Zsolt. Az elnökök többfordulós sakkjátszmája mindkét fél győzelmével végződött. |
OROSZ KAPCSOLAT. Az árat és a feltételeket figyelembe véve a Ruhrgas ajánlata volt a legjobb – derült ki a Mol vezetésének beszámolójából. Mivel két magáncég megegyezéséről volt szó, a politikai szempontokra vonatkozó kérdést elhárította Hernádi Zsolt. Azt azonban elismerte, hogy a kínált vételár és a vásárlás feltételei mellett volt más szempont is, mégpedig a gázellátási felelősség. „E tekintetben a vásárló kiválasztása során a lehető legkörültekintőbben jártunk el, s olyan partnert választottunk, amelyik képes lesz az ellátás biztonságát megőrizni” – húzta alá a cég elnöke.
Értesüléseink szerint az E.ON Ruhrgas és a Gazprom partnersége sokat számított abban, hogy az orosz fél kevéssé lendületesen szállt harcba az üzletág megszerzéséért. Az E.ON Ruhrgasnak nem csak partneri együttműködési megállapodása, de hivatalosan 2,5 százalékos (piaci értesülések szerint inkább 5-7 százalékos) részesedése is van a Gazpromban.
Igaz, ennek ellenére hosszú távú régiós gázpiaci terveiről és érdekeiről aligha mondott le a Gazprom. Az orosz cégnek ugyanis sokat számít a magyarországi és a régiós gázpiac, hiszen nagy mennyiségben szállít ide. E mellett pozícióit hosszú távon komolyan veszélyezteti az úgynevezett Nabucco projekt. Ez egy új, 2010 után elkészülő gázvezetéket takar, amelyen iráni és iraki gáz jutna el a Balkánon át Magyarországra, Ausztriába, Dél-Németországba és Észak-Olaszországba.
|
Az energiaigények mintegy kétharmadát Magyarország földgázból fedezi, azaz energetikai pozíciója rendkívül függ a gázellátás színvonalától, stabilitásától. Ugyanakkor a felhasznált földgáz – a szükségletek egynegyedét adó hazai termelés mellett – szinte kizárólag Oroszországból érkezik, ami stratégiai értelemben erős kitettségnek minősül. Ebben a helyzetben kapóra jött a Molnak, hogy a német cég éppen ide kívánta helyezni újabb hídfőállását a gázüzletben.
MERRE TOVÁBB? Az azonban, hogy a Gazprom végül visszavonulót fújt, korántsem jelenti azt, hogy lemondott magyarországi terveiről: jogilag ugyan nem adott be ajánlatot, de nagy erőkkel dolgozik itteni terveinek megvalósításán. Egy, a gázüzletág körüli fejleményeket jól ismerő szakértő szerint az orosz cég úgy taktikázik, hogy a Ruhrgas a hazai és az uniós versenyhivataloktól nem kapja meg a vásárláshoz szükséges engedélyeket, s ekkor kedvező alkupozícióba kerül. A német-orosz együttműködést jól érzékelteti az is, hogy az eddig fele-fele arányban a Mol és a Gazprom által tulajdonolt Panrusgázzal kapcsolatban a Molnak szüksége volt a Gazprom engedélyére is ahhoz, hogy részesedését a németeknek adja el. Figyelemre méltó, hogy az oroszok nem gördítettek akadályt ez elé az üzlet elé.
A bonyolult, energiahivatali engedélyezést is feltételező tranzakció zárása csupán jövőre várható, de végeredményben az említett 400 millió euró (nagyságrendileg 100 milliárd forint) rengeteg friss tőkét ígér a Molnak 2005-re. A legfontosabb, ma még nyitott kérdés ezért az, hogy mihez kezd a társaság ezzel a szabad forrással. Hernádi Zsolt kitérő választ adott ezekre a kérdésekre, mondván: még korai erről nyilatkozni (interjúnkat lásd külön).
![]() |
Pletser Tamás szerint elsősorban a balkáni terjeszkedési irány lehet lényeges a Mol-csoport számára. Előkészületek folynak ugyanis Szerbia legnagyobb olajvállalata, a Molhoz hasonló jelentőségű NIS értékesítésére. Az esélyek latolgatása egyelőre korai lenne. Pletser Tamás szerint ugyanakkor a NIS megvásárlása nem kockázatmentes, tekintve a Szerbiában uralkodó bizonytalan gazdasági-társadalmi viszonyokat, illetve a cég nagyon tőkeszegény és gyengén menedzselt állapotát. A befolyó összeg segítheti a részben már Mol-tulajdonban lévő horvát INA további eladandó hányadának megvételét, vagy szóba jöhet a Rompetrol megvásárlása az amerikai tulajdonosoktól. Emellett a Mol bizonyított olajkészleteket rejtő FÁK-térségbeli lelőhelyek kiaknázásában is gondolkodik. Elképzelhető az is, hogy kivásárolják a csődhelyzetbe juttatott Yukost a közös kitermelő cégből.
Amennyiben azonban a NIS-t nem sikerülne, vagy nem lenne érdemes a kért árért megvásárolni, avagy a fenti ügyletek ellenére marad még lendület a Molban, úgy a magyar olajcég még egy „nagy falatban” reménykedhet, mégpedig a lengyel PKN állami részvényeinek megszerzésében. A 28 százalékos pakett eladása hosszú évek óta napirenden van, ám a sűrűn változó lengyel kormányok közül még egy sem szánta rá magát a tranzakcióra. Ezért ma még inkább távoli lehetőségként kínálkozik az ügylet, ám – mivel a lengyel vállalatot nemrég kinevezett, lendületes menedzsment irányítja – az sem kizárt, hogy még a májusi választások előtt megszületik a döntés.





