Politikai hozamok

Emlék a közelmúltból: „A Luxus Áruház és a Gerbeaud cukrászda között összegyűlt Mol-kisrészvényesek hada nézte, hogy a szociálisan érzékeny baloldal képviselői miként eszik az oroszkrémtortát.” Ezt Pokorni Zoltán, az első forduló után vesztésre álló Fidesz akkori elnöke nyilatkozta a 2002-es parlamenti választás két fordulója között, utalva a Magyar Szocialista Párt egyik rendezvényére. A pártvezető kisbefektetők körében megütközést kiváltó szavai jól illusztrálták a jobboldali párt tőzsdéhez, részvényesekhez, nagytőkéhez való viszonyulását és azt is, mi a véleményük a politikai térfél túloldalán állókról.

Orbán Viktor. Tippet adott. Medgyessy Péter. Sokatmondóan hallgat.

PÁLFORDULÁS. Az elmúlt két évben a két nagy hazai párt szinte egyetlen kérdésben sem talált közös nevezőt, ma azonban váratlanul egyetértés látszik közöttük abban, hogy a kisrészvényesek fizessenek adót, ha sikerült árfolyamnyereséget elérniük a tőzsdén. Ennek alapján néhány napja még valószínűnek tűnt, hogy előbb-utóbb újra megadóztatják az árfolyamnyereséget. Azt, hogy közös nevezőre jutott a két nagy párt, a szocialisták pálfordulása okozta. A Fidesz ebben a kérdésben évek óta következetesen politizál, és erőteljesen ostorozza az általa csak bankárkormánynak titulált jelenlegi kabinetet azért, mert 2002-ben eltörölte a Fidesz-kormányzás alatt bevezetett árfolyamnyererség-adót.

A szocialisták a Fidesz-érában vehemensen kritizálták a nyereségadót és a kormány tőkepiac-ellenességét, s azt tűzték zászlajukra, hogy hatalomra kerülésük esetén piacbarát politikát fognak folytatni. A kormányprogram szerint cél „a tőzsde fejlesztésére intézkedéscsomag összeállítása: az árfolyamnyereség-adó eltörlése; tőkepiaci módszerek alkalmazása a privatizációban; a vállalatok tőzsdére vitelének ösztönzése a Széchenyi-tervben”. A Medgyessy-kabinet az adóeltörlés tekintetében betartotta választási ígéretét, most viszont már az indoklást gyártják ahhoz, miért is korrekt ma másképpen látni a helyzetet.

A kulcs éppen a tőzsde állapota. Medgyessy Péter már 2002-ben azt mondta, hogy a tőkejövedelmek megadóztatása alapvetően igazságos, s a nullakulcsos nyereségadót (pontosabban a nyereség kamatnak minősítését, amely nulla kulccsal adózik) a tőzsde, a tőkepiacok megsegítése indokolja. Két éve a piaci aktivitás valóban mélyponton volt. Mára a forgalom látványosan nőtt, s az árfolyamok is emelkedtek, a négy legfontosabb papír közül kettő történelmi csúcsa közelében áll. Erre mondják ma azt szocialista berkekben, hogy a piacot kisegítettük, már nincs ok a 0 százalékos adókulcs érvényben tartására.

Nyitott kérdések Március elején Orbán Viktor volt kormányfő vetette fel Medgyessy Péternek a lehetőséget az árfolyamnyereség-adó újbóli bevezetésére, a jelenlegi miniszterelnök azonban még május 19-ei televíziós nyilatkozatában is egyértelműen elutasította az ötletet. Ma már feltűnő, hogy Medgyessy az ötlet MSZP-s felmelegítése óta nem szólalt meg a kérdésben. Szintén nem nyilvánított véleményt a más ügyekben többször is igen határozott álláspontot képviselő Magyar Demokrata Fórum; egyedül a szabad demokraták ellenkezésében nincs változás. Lapunk kérdésére a pénzügyi tárcánál úgy nyilatkoztak, hogy jelenleg dolgoznak a 2005-ös adókoncepción, így konkrétumok napvilágra kerültére még várni kell. Pedig egyáltalán nem mindegy a bevezetés dátuma mellett az, hogy minden nyereséges üzlet után levonatják-e a brókercéggel az adót, vagy csak év végén fizet a befektető. Az sem mellékes, hogy a veszteségek szembeállíthatók lesznek-e a nyereségekkel, vagy megadóztatják a nem létező profitot is, mint ahogy jelenleg teszik az EU-n kívüli papírok esetében. Igen lényeges maga a kulcs is, a Fidesz például már emelte is a tétet, s 25 százalékos sarcot kíván. Végül érdemes megemlíteni a befektetési időtávot: nemzetközi példák is vannak arra, hogy csak a rövid távú spekulációt adóztatják, aki több évig megtartja részvényeit, jelentős kedvezményt, illetve mentességet kap.

A tőzsdei helyzet azonban nem ilyen fényes. A forgalom még mindig jóval alacsonyabb, mint a múlt évtized végén volt, a hazai befektetők részesedése pedig az elmúlt két esztendőben tovább csökkent. A lakosság pénzügyi kultúrája jottányit sem változott, fényévekre van a nyugatitól.

Ma már nemcsak a Pénzügyminisztérium van tisztában azzal, hogy a ciklus elején durván felpuhult költségvetésben minden forint számít, úgy tűnik, a nagyobbik kormánypárt is lehajolna minden olyan forintért, amellyel nem veszít túl sok szavazatot. Itt ugyanis nincs szó túl sok pénzről. Amikor 2000 és 2002 között volt árfolyamnyereség-adó, évente 3 milliárd forint körüli összeg folyt be belőle, ami költségvetési szinten elhanyagolható. Nem is az összeg nagyságával példálóznak az ötletgazda MSZP-s politikusok, hanem a társadalmi igazságossággal, viszont ennek az éremnek is két oldala van.

Aki részvénybe fektet, az ugyanis már egyszer adózott, amikor a befektetésre szánt jövedelméhez hozzájutott. Erre viszont ismét ellenérv, hogy ilyen alapon például az ingatlanon elért „árfolyamnyereség” is adómentes lehetne. Másrészt pedig a tőkejövedelmek nagy része adózik ma is, a részvényeken elért profit is csak akkor 0 kulcsos, ha a Budapesti Értéktőzsdén vagy uniós piacon válik meg papírjaitól a befektető.

Tény, hogy a fejlett világban az országok nagy részében adóköteles a tőzsdei árfolyamnyereség. Igaz, a tőzsde régóta jól működik. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) új elnöke, Szalay-Berzeviczy Attila szerint a duplán adóztatás helytelensége mellett nálunk nem szabad figyelmen kívül hagyni: a nyereségadó bevezetése erősítheti azt a kedvezőtlen folyamatot, hogy a lakosság megtakarítási hajlandósága egyre kisebb, miközben a hitelfelvétel gyorsan nő.

ÍGÉRETEK. Érdekes, hogy néhány hónappal ezelőtt Draskovics Tibor így nyilatkozott: a kamatadó bevezetése kis lépésenként szükséges, az árfolyamnyereség-adóé viszont nem aktuális. Lapunknak adott interjújában (Figyelő, 2004/18. szám) maga a miniszterelnök is úgy fogalmazott, hogy „én biztosan nem fogom visszaállítani” az árfolyamnyereség-adót, mivel az elsősorban a kisbefektetőket sérti. Ugyanakkor a kamatadó vitatéma, amiről „lehet és érdemes beszélni”. Szocialista körökben viszont a jelek szerint korábban úgy gondolták, hogy a néhány tízezer hazai részvénytulajdonossal könnyebb ujjat húzni, mint a többmilliós betétesi táborral. Az adóviták során a kérdés kiéleződött, s a héten ismét a kamatadó került előtérbe: lapinformációk szerint ennek bevezetésére készül a kormány. A pénzügyminiszter korábbi nyilatkozatai alapján 5 százalék alatti infláció esetén képzelhető el a jelenleg 0 százalékos kulcs megemelése, három év alatt 20 százalékra. Tekintettel arra, hogy a PM jövőre 4,5 százalékos inflációval számol, a kamatadót már jövőre kivethetik. Egyelőre nem világos, hogy ez kiváltaná vagy kiegészítené az árfolyamnyereség-adóra vonatkozó korábbi szocialista terveket.