Belföld

„Ha egyetlen emberért kell menni, akkor egyetlen emberért megyünk” – így vált a könyvtárbusz szociális hálóvá a baranyai aprófalvakban

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu

„Ha egyetlen emberért kell menni, akkor egyetlen emberért megyünk” – így vált a könyvtárbusz szociális hálóvá a baranyai aprófalvakban

Baranya kistelepülésein sok helyen nincs már sem iskola, sem bolt, sem kocsma – de havonta egyszer-kétszer begördül a könyvtárbusz. A mozgó könyvtár könyveket, dvd-ket és folyóiratokat visz az aprófalvakba, de a helyiek számára gyakran ennél sokkal többet jelent: közösségi teret, beszélgetőpartnert, olykor pedig az utolsó működő szociális hálót. Eltöltöttünk egy napot a 15 éve működő pécsi könyvtárbusz stábjával.

Nem mindenhol rohanják meg ötvenen a buszt, de, ha egyetlen emberért kell a faluba menni, akkor azért az egyetlen emberért megyünk.

A pécsi Csorba Győző Könyvtár 2010-ben kapta meg – közel százmillió forintos uniós támogatásból – az első könyvtárbuszát. Ez az 1-es számú busz, amely menetrendszerűen járja a baranyai aprófalvakat – az idén új menetrenddel –, összesen 40 településre jutnak el egy hónapban egyszer vagy kétszer, mindenhol alkalmanként 1–2 órát töltenek. Van még egy ilyen járművük, az 37 települést lát el. Sok-sok évvel ezelőtt részt vett lapunk a busz egyik körútján, ám azóta sok minden változott, hallottuk a szervezőktől, így úgy döntöttünk, újra nekivágunk Baranya mélyének a könyvtárbusz stábjával.

Kezdjük azért az alapokkal – mégis mit tud egy ilyen könyvtárbusz? 4000 dokumentum (könyvek, cd-k és dvd-k egyaránt), hatféle folyóirat a Buci Macitől a Nők Lapjáig. A beiratkozás mindenkinek ingyenes, nincs késedelmi díj, egyedül az elveszett vagy megrongált olvasójegy pótlásáért kell száz forintot fizetni. A buszban lehet kölcsönözni, vagy akár helyben is olvasni, nyomtatni vagy fénymásolni, de előfordulnak olykor kézműves foglalkozások, valamint szabadulószobát is tartottak már itt, sőt, karácsony idején ünnepi díszbe öltözik a busz, és Mikulás-ünnepséggel várja a gyerekeket.

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu

A könyveket, folyóiratokat sok esetben olyan településekre juttatják el, ahol már csak régi emlékként él az iskola, a kocsma vagy akár a bolt is. A busz így ezeken a helyeken jóval többet jelent, mint egy szimpla könyvtár – találkozási pont, vagy – ha úgy tetszik – egyfajta ablak a külvilágra, a könyvtárosok pedig sokszor egyszerre szociológusok, pedagógusok és pszichológusok.

Az olvasók sokfélék – az egészen kisgyerekektől az idős nyugdíjasokig mindenki megfordul a busz környékén –, ahogyan a kedvenc olvasmányok a skandináv krimiktől a romantikus regényeken át a szakácskönyvekig terjednek. Van, aki öt év alatt 900 kötetet kölcsönzött, és olyan is, aki szatyorral érkezik a Dosztojevszkij- és Sartre-kötetekért.

Korábban nagy vonzerőt jelentett a buszon az ingyenes internet- és számítógép-használat, ám ez az igény az okostelefonok elterjedése óta jócskán visszaszorult.

Hogy mi került előtérbe ehelyett? A személyes kapcsolat.

A temus rendelésekhez és tiktokozáshoz ugyan ott a telefon, de a valódi kapcsolódásokat a helybéliek sokszor egy könyvtárbusz belsejében élhetik át.

Következzen a mai nap három főszereplőjének bemutatása.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Olvasói sztorik