Polló László. A Portocom vezérét és vezetőtársait jelenleg egymilliárd forintos csalással gyanúsítják.
Tökéletesen működött az a notebook, amelyet a Portocom Rt. kölcsönzött a Figyelő szerkesztőségének tesztelés céljaira a múlt év elején. A MultiBoss típusú mobilszámítógép különösen kedvező ára miatt rítt ki a versenytársak hasonló tudású termékei közül. Akkor még csupán a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán (VPOP) sejtették, hogy a gép azért lehet olcsó, mert az összeszereléséhez szükséges, jórészt tajvani alkatrészeket csökkentett áron vámkezeltették a Portocom vezetői.
ELŐZETESBEN. A VPOP több mint két éve folytat nyomozást a Portocom Számítástechnikai Rt. háza táján, és a Pesti Központi Kerületi Bíróság az ez idő alatt előkerült bizonyítékok alapján rendelte el február elején a cég négy vezetőjének letartóztatását. Jelenleg egymilliárd forintos csalással gyanúsítják őket, ám a VPOP szóvivője, Sípos Jenő elmondta: bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez az érték növekedhet, csakúgy, mint a gyanúsítottak köre. A Vám- és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnoksága máris több, egyelőre ismeretlen helyen tartózkodó személy ellen adott ki elfogatóparancsot.
A VPOP szerint a Portocom vezetői a jórészt Tajvanról származó notebook-alkatrészeket offshore cégeken keresztül hozták be Magyarországra, átlagosan egynegyedére csökkentett értéken vámkezelve. És mivel az ügyletben több, különböző országokban – köztük Ausztriában, Romániában és Hollandiában – bejegyzett cég is érintett, a VPOP már felvette a kapcsolatot a külföldi társzervekkel is. Sípos Jenő arról számolt be, hogy bár jelenleg szó sincs a Portocom elleni eljárásról, csupán magánszemélyek tevékenységét vizsgálják, az előzetes letartóztatás hátterében lévő ügy új keletű, azaz kezdete mindenképpen a cég létrejötte utáni időpontra datálódik.
Nem sikerágazat
Évente 30-50 milliárd forintra becsülhető az a kár, amelyet a gazdasági bűncselekmények elkövetői okoznak Magyarországon, s e tetemes összegnek csupán a töredéke térül meg. A leggyakoribb gazdasági bűncselekményfajták: csődbűntett, számviteli fegyelem megsértése, pénzhamisítás, csempészet, vámorgazdaság, adócsalás, visszaélés jövedékkel, deviza-bűncselekmény. Az elkövetők igen gyakran a cégek vezetői, egy vagy több diplomával a hátuk mögött. A gazdasági bűnügyek bonyolultságát jelzi, hogy felderítési és bizonyítási nehézségek miatt hosszú ideig húzódik maga a nyomozás is, s újabb évek telnek el, mire a jogerős ítélet megszületik. Mint Bócz Endre, a téma egyik szaktekintélye – egyetemi tanár, volt fővárosi főügyész – állítja, a gazdasági bűncselekmények üldözése enyhén szólva nem sikerágazat. Az igazságszolgáltatás az 1990-es évek elején maga sem volt szakmailag felkészülve a szövevényes ügyek feltárására. Az ezredfordulóra azonban javult a helyzet, a gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó rendőrök és bírók többsége ma már rendelkezik közgazdasági-könyvelői ismeretekkel is, s kiterjedt, magasan kvalifikált szakértői csapat segíti munkájukat. Melléfogás azonban még így is lehetséges. Elég arra utalni, hogy néha ugyanazon tényállás alapján homlokegyenest ellenkező következtetésre jut a másodfokú bíróság, mint az első, vagy hogy az ügyek kezdeténél beharangozott bűncselekmények az eljárás végére sokszor szertefoszlanak.
KÉNYSZERPÁLYA? Polló László, a Portocom Rt. vezérigazgatója korábban nyilatkozott lapunknak a cége számára kellemetlen vámrendelkezésekről és áfa-szabályokról (Figyelő, 2001/45 szám). Mint oly sok importőrnek, neki is szívügye volt – a 2002-ben egyébként már hatályát vesztett – Szingapúri Egyezmény, pontosabban az abból való kimaradás. E miatt egy időben nálunk minden importált számítástechnikai terméket 5 és 12,5 százalék közé eső vám terhelt, ami Polló László szerint az egész hazai informatikai szektor fejlődését lelassította. A Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt létrejött Szingapúri Egyezmény értelmében a társult országok 2002-ig fokozatosan eltörölték az informatikai termékekre kivetett vámot és áfát. Magyarország – a papíron is alig létező hazai informatikai gyártása védelme érdekében – nem csatlakozott a számítógép-alkatrészek vámmentes kereskedelmét lehetővé tevő ezen megállapodáshoz. Így a magyar államháztartásnak évente nagyjából 30 milliárd forintos bevétele származott az informatikai termékekre kivetett vámból és áfából. Becslések szerint ugyanakkor a számítástechnikai termékek ára emiatt 5-17 százalékkal volt magasabb, mint az egyezményt aláíró országokban. Az időről időre a vámszabályok kijátszásával kísérletező importőröket sokak szerint ez a versenyhátrány késztette csalásra.
Amennyiben egy cég olyan vásárlói réteget céloz meg, amelynél az ár a legfontosabb tényező a termék kiválasztásában, könnyen a szürke- vagy feketegazdaságba sodródhat. Az árverseny ugyanis sokszor oda vezet, hogy a hivatalos beszerzési ár alatt kell eladni a terméket, ez pedig csak illegális úton lehetséges – már ha az adott vállalat úgy dönt, hogy a számára barátságtalan környezetben nem a profilváltás mellett dönt, hanem „új stratégiával” folytatja régi tevékenységét.
Ilyesfajta hozzáállás lehetett a kiindulópontja a Portocom ügyéhez hasonló, még 1998-ben kirobbant Albacomp-botránynak is, amely ott tart, hogy az idén a Legfelsőbb Bíróság nagy kárt okozó csalás, csempészés, vámorgazdaság, adócsalás és közokirat-hamisítás miatt négy év börtönbüntetésre ítélte a számítástechnikai cég volt ügyvezető igazgatóját, Minárovits Jánost, a per másodrendű vádlottja, Gulyás Imre pedig 3,5 évet kapott.
A vádirat szerint az Albacomp vezetői az 1990-es évek elején azt tapasztalták, hogy néhány belföldi vállalkozás jóval olcsóbban kínál számítógép-alkatrészeket megvételre, mint ahogyan azokhoz cégük a vámterhek és az áfa megfizetése után hozzá tud jutni. Az Albacomp vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy mindez csak úgy lehetséges, hogy a forgalmazók nem fizetik meg az alkatrészeket terhelő vámot és az áfát. Tapasztalataikról ugyan tájékoztatták a VPOP-t, ám miután a hatóságok nem léptek fel a jogsértő tevékenységet végzőkkel szemben, az Albacompnál is illegális úton kezdték csökkenteni a vám- és áfa-fizetési kötelezettségeket. A vádirat szerint a behozott termékek értékeként az eredetinek töredékét jelölték meg beszerzési árként, így a hatóságok ennek alapján vámkezelték az árut.
FANTOMOK. Míg az Albacomp – és a gyanúk szerint a Portocom is – elsősorban a csökkentett értékű behozatallal próbálta fokozni nyereségét, addig az egyik legnagyobb hazai rendszerintegrátor feltehetően fiktív számlák vásárlásával növelte költségeit a kilencvenes években – legalábbis ezt állítják a Synergon korábbi kétes ügyeit vizsgáló nyomozók. A számlákat fantomvállalkozások adták ki, olyan soha el nem végzett szolgáltatásokról, mint például tőzsdei tanácsadás, vagy oktatás. A cég a vádak szerint 826 millió forint értékben illesztett hamis számlákat a könyvelésébe 1997 és 1999 között – pontosan akkor, amikor teljesítménye a legjobb volt (1998-ban már 676 millió forint volt a nyeresége). Az pedig alighanem már sohasem derül ki, hogy mindez oka, vagy éppen következménye volt a ma is folyamatban lévő büntetőeljárás tárgyául szolgáló fiktív számlavásárlásoknak.
Az elmúlt évtized főbb gazdasági büntetőügyei
A SUZUKI-AKTA
Húszmillió forintos sikkasztás, magánokirat-hamisítás és számviteli fegyelem megsértése miatt indult 2000-ben nyomozás a Magyar Suzuki Rt. három vezetője ellen. Az érintetteket látványos akció keretében, megbilincselve kísérték ki a gyár területéről, s helyezték előzetes letartóztatásba, 2001 tavaszán azonban bűncselekmény hiányában a megyei főügyészség megszüntette ellenük az eljárást.
A STADLER-AKTA
A Legfelsőbb Bíróság 4,5 év fogházra enyhítette 2003 februárjában az akasztói vállalkozó ellen első fokon kiszabott 5,5 éves börtönbüntetést. A vád szerint Stadler József több mint 2 milliárd forint kárt okozott az államnak adócsalással, jogosulatlan áfa-visszaigényléssel, exporttámogatással és fiktív számlákkal. Ugyanakkor Stadler első fokon kiszabott 2 millió forintos pénzmellékbüntetése jogerőre emelkedett.
AZ ARANYMOSÁS-AKTA
Tavaly júniusban jogerősen is felmentette a bíróság a csempészet és más bűncselekmények vádja alól Kovács Mihályt, az Agrobank volt elnökét. A vád szerint a Kovács tulajdonában lévő IBB Kft. 1989 és 1994 között 1 tonna aranyat és 4,5 tonna ezüstöt hozott be Magyarországra, majd feldolgozás végett rögtön ki is vitt, ám jóval több ékszert hoztak be végül, mint amennyit a megutaztatott nemesfémekből elő lehetett volna állítani. A bíróság ítélete szerint az említett időszakban a jogszabályok nem írtak elő kiviteli és behozatali korlátozást, ezért bűncselekmény hiányában felmentette Kovács Mihályt a vádak alól. Ehhez kapcsolódóan az úgynevezett Agrobank-ügyben a Fővárosi Bíróság első fokon felmentette a vesztegetés vádja alól Kunos Pétert, a bank vezérigazgatóját, és Kovács Mihály bankelnököt. A Legfelsőbb Bíróság azonban 1998-ban Kovácsot felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, míg Kunos Péter 2 év szabadságvesztést kapott. Kunos végső eszközként kegyelemért folyamodott Göncz Árpád akkori köztársasági elnökhöz, amit meg is kapott, a büntetését mégis le kellett töltenie, mert Dávid Ibolya, az Orbán-kabinet igazságügyi minisztere nem ellenjegyezte a kegyelmi döntést.
A DUNAFERR-AKTA
Adócsalás és más bűncselekmények miatt 2003 januárjában kezdődött annak a 29 személynek a tárgyalása, akik több százmillió forint értékben bocsátottak ki fiktív számlákat, s ezáltal 350 millió forint kárt okoztak az államnak. Az ügy érdekessége, hogy a másodrendű vádlott egyben a Synergon-ügy elsőrendű vádlottja. Az ügy elnevezésével ellentétben a Dunai Vasműnek semmi köze nincs a bűncselekményhez, csupán amiatt „keveredett bele”, mert a vádlottak közül néhányan a dunaújvárosi cég alvállalkozói voltak, többen pedig a Dunaferr egyik kft.-jének az alkalmazásában álltak.
AZ ALBACOMP-AKTA
Különösen nagy értékre elkövetett vámorgazdaság miatt jogerősen négy év börtönbüntetésre ítélte a Legfelsőbb Bíróság az Albacomp Rt. számítástechnikai cég volt ügyvezető igazgatóját. A jogerős döntés egyébként enyhítette az első fokon kiszabott 6 éves szabadságvesztés büntetést. A cég ellen azért indult eljárás, mert 1996-tól másfél éven át az áfa- és a vámfizetés kikerülése érdekében üzletszerűen és nagy tételben, összesen 2 milliárd forint értékben csempészett be külföldről és értékesített számítástechnikai alkatrészeket.
A POSTABANK-AKTA
Az eljárás még mindig nyomozati szakban tart a Postabank-ügyben. Princz Gábor volt elnök-vezérigazgató és négy egykori vezetőtársa ellen gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése bűncselekmény alapos gyanújával folyik a nyomozás. Ezt egyébként vétségként tartja nyilván a Büntetőtörvénykönyv, s maximum két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A negyedik éve tartó nyomozás az 1998-as kormányváltást követően indult meg, több állami szerv is büntetőfeljelentést tett a Postabank ellen annak érdekében, hogy kiderüljön, ki tehető felelőssé a pénzintézet több mint 150 milliárd forintos vagyonvesztéséért..
A GLOBEX-AKTA
Vellai Györgyi és Vajda László, a Globex Rt. két vezetője és 8 társuk ellen 65 rendbeli sikkasztás, hűtlen kezelés és tőkebefektetési csalás miatt indult büntetőeljárás. A vád szerint a cégvezetők összesen 6 milliárd forintos vagyoni hátrányt okoztak 1996 és 1998 között ügyfeleiknek, köztük sok száz kisbefektetőnek és több önkormányzatnak. Elsőfokú ítélet leghamarabb 2003 második felében várható, a korábbi előzetes letartóztatás helyett ma már szabadlábon védekezhetnek.
A SYNERGON-AKTA
Az adóhatóság 2000 júliusában kezdeményezett nyomozást egy pécsi vagyonvédelmi vállalkozás ellen, mert az ellenőrzések során 70 millió forint értékű fiktív számlákra bukkant. A hamis bizonylatokat kibocsátó cégek mellett egyre több társaságot derítettek fel, amelyek a fiktív számlákat befogadták, ezek egyike volt a Synergon Rt. is. A vád szerint a cég egyik vezetője 826 millió forintnyi fiktív számlát állított be a társaság könyvelésébe, ezért őt különösen nagy értékre elkövetett adócsalással gyanúsítják.
AZ ENERGOL-AKTA
Összesen 22 személy ellen folyik büntetőeljárás üzletszerűen elkövetett lopás, orgazdaság, rossz minőségű termék forgalomba hozatala, adócsalás és más bűncselekmények miatt. A gyanúsítottak csaknem 1 milliárd forint kárt okoztak azzal, hogy a Mol Rt. zalaegerszegi finomítójából a félkész gázolajat „eltérítették”, és dízelüzemanyagként értékesítették az ország különböző pontjain. Az ügy hátterében az orosz és ukrán olajmaffia egymás elleni harca is áll.
