 |
Először emelkedett a múlt hét végén egy újabb lélektani határ fölé az európai közös pénz: egy euróért immár több mint 1,2 dollárt adtak – ráadásul úgy, hogy ezt semmilyen új makroadat nem indokolta. Sőt, mintha figyelmen kívül hagyta volna a piac a meglepően jó amerikai konjunktúraadatokat, amelyek megerősítették, hogy a tengerentúli gazdaság sokkal lendületesebben fejlődik, mint az eurózóna. Mi több, a múlt héten világossá vált, hogy a közös európai valutát megalapozó stabilitási paktum is felpuhult – a kereskedőket azonban ez sem ingatta meg, az euró a jennel szemben is erősödött valamelyest.
A legtöbb elemző mégis inkább az amerikai valuta gyengesé-gével magyarázza a tendenciát, mintsem a közös pénz erejével. Egyrészt miközben az Európai Bizottság a GDP-hez viszonyított 3 százalékos limitet meghaladó német és francia költségvetési hiány miatt aggódik, az amerikai büdzsé deficitje jövőre várhatólag átlépi az 5 százalékot. Ugyancsak 5 százalékra nő az idén (a tavalyi 4,6-ról) az amerikai folyó fizetési mérleg hiánynak a GDP-hez viszonyított aránya. A zöldhasút sújtják az amerikai érdekeltségek ellen kiújult terrorfenyegetések és a felerősödött protekcionista tendenciák is.
Sokan azonban kételkednek abban, hogy az euró szárnyalása tartósnak bizonyulhat. Már csak azért sem, mert ez a relatív erő nem feltétlenül jó hír a zóna tagjainak. Ezáltal ugyanis megdrágul és érzékelhetően csökken az Egyesült Államokba irányuló export, jóllehet a kivitel erős növekedése táplálta eddig leginkább a közeli fellendülésbe vetett hitet. Az eurózóna vezető gazdasága, Németország különösen nagymértékben függ az exporttól. Szakértői elemzések szerint ezért az, hogy az euró az idén éves szinten mintegy 15 százalékkal erősödött a dollárhoz képest, negatív hatással lehet a jövő évi növekedésre.
