Súlytalanság

Közvetlen járatot indít a Malév Luxemburgba az üzleti kapcsolatok javítása érdekében – derült ki Medgyessy Péter miniszterelnöknek a miniállamban tett látogatása kapcsán. Mivel a luxemburgi üzletembereknek eddig is csak Brüsszelig, Düsseldorfig, esetleg Amszterdamig kellett eljutniuk, ha kifejezetten Malév gépre vágytak, a lépés finoman szólva nem tűnt óriási dobásnak. A Figyelő érdeklődésére a légitársaság már árnyaltabban fogalmazott, mondván: a lehetőségét vizsgálják annak, hogy a Budapestre egyébként is repülő LuxAir járatok működtetéséhez társuljanak.

Az idei kétmilliomodik utas. A cég merre repül tovább?

Nem csak az ilyen – kevésbé fajsúlyos – kérdésekben, hanem a társaság jövőjét meghatározó stratégiai döntéseknél sem látszik, hogy a tulajdonos állam a gazdasági szempontokat a politikai és egyéb megfontolások elé helyezné. Egyelőre inkább az ésszerűség háttérbe szorulását mutatja, hogy a légitársaság a múlt héten azért volt kénytelen az érdemi munka helyett felfüggeszteni és elhalasztani közgyűlését, mert a kormány nem döntött a Malév üzleti stratégiájáról. A nemzeti légitársaság jövőjét meghatározó tervek lapzártánkig továbbra is ködbe burkolóztak, holott sok meglepetést valószínűleg nem tartalmaznak. Az irat első változatát a Malév már szeptemberben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. asztalára tette, a vagyonkezelő ez alapján kidolgozott javaslatairól viszont a kabinet annak ellenére sem döntött, hogy már többször napirendjére vette azt. Ráadásul a múlt pénteki Malév közgyűlés időpontja is régóta ismert volt. A folytatásra, s ezzel együtt a légitársaság tőkehelyzetének rendezésére még az idén sor kerülhet, „az elmúlt napok egyeztetései alapján ma már bizonyos, hogy a kormány támogatja ezt” – tudatta a Malév közleménye. A tőkerendezés azt jelenti, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásainak megfelelően a Malév – jelenleg 11,69 milliárd forintos – jegyzett tőkéjét jelentős mértékben csökkenteni kell, mert saját tőkéje ennek az egyharmadát sem éri el. A cég 2003-ra vonatkozó pénzügyi adatait csak az év lezárta után hozzák hivatalosan nyilvánosságra, a múlt heti közgyűlés kapcsán azonban a Magyar Nemzet már előzetesen tudni vélte, hogy szeptemberig a veszteség csaknem 9 milliárd forintra rúgott. Az átlagosan havi egymilliárdos veszteség termelésével a Malév lényegében elvesztette saját tőkéjét, és a további működéséhez mihamarabb tőkeinjekcióra szorul. Ezt a többségi tulajdonos ÁPV Rt. várhatóan mintegy 7 milliárd forint értékű, zártkörű részvénykibocsátással éri el.

A kormánynak egyrészt rá kell bólintania erre a tőkejuttatásra – a hírek szerint ezt lapzártánk után meg is teszi -, miként arról is állást kellene foglalnia, hogy ebből a pénzből a felvázolt stratégiai tervek közül a légitársaság melyiket valósítsa meg. A Figyelő információi szerint három forgatókönyv – a megszűnés, egy regionális légitársaság létrehozása vagy a diszkont (fapados) irányvonal felé való elmozdulás – készült. Az idő sürgeti a vállalatot, mert jövő májustól az uniós csatlakozás következtében teljesen nyílt versenyben kell majd küzdenie a vetélytársakkal, és további állami pénzügyi támogatásra ekkor már nem számíthat, mert azt Brüsszel tiltja. Ha pedig a veszteség termelésének idei említett (hivatalosan meg nem erősített) üteme igaznak bizonyul, és folytatódik, akkor fél éven belül újra tőkehiányos helyzet áll elő.

DISZKONT IRÁNY. Egyfajta régiós vezető szerep elérését tűzte ki célul már a Malév előző vezetése is. A vezérigazgatói posztról ez év tavaszán elmozdított Váradi József mindenképpen szerette volna bevinni a társaságot a világ három nagy szövetségének egyikébe, de úgy látta, ezek számára a Malév csak a régióban jó pozíciókat tartva lenne vonzó. A tervek megvalósításához már rövid távon legalább 10, de inkább 30 milliárd forintra lett volna szükség, attól függően, hogy a társaság át tudja-e ütemezni több tízmilliárd forintos adósságát. A Magyar Fejlesztési Banknak ugyanis már 2001-ben is 20 milliárd forintnyi hitelt kellett a cégbe pumpálnia, hogy az megőrizhesse működőképességét. A kölcsön ez év májusában járt le, a törlesztést azonban sikerült átütemezni. Ezzel egy időben a Malév kormánygaranciát kapott további 100 millió euró, azaz akkori árfolyamon mintegy 25 milliárd forint hitel igénybevételéhez az Európai Beruházási Banktól. Az átalakításhoz szükséges pénzt az állami tőkejuttatás mellett a privatizációból befolyó összegnek kellett volna kiegészítenie. (A társaság előző vezetése már nem szakmai, hanem hosszabb távon gondolkodó pénzügyi befektetőkre számított. A szakmai vevőkről ugyanis a Malév az elmúlt években sorra „lecsúszott”, a befektetési hajlandóság ellenére nem jött létre a házasság sem a brit, sem a francia kérővel, és nem bizonyult gyümölcsözőnek az olasz vagy a holland együttműködés sem.) Privatizáció híján viszont a pénz nem érkezett meg, és az iparágnak a 2001. szeptemberi terrortámadás utáni válsága is rontotta a piaci esélyeket.

A céget május óta irányító Sándor László a hírek szerint azt a tervet támogatja, hogy a Malév a diszkont és a hagyományos légitársaságok közötti árfekvés és üzleti modell irányába mozduljon el. Az elmúlt hónapok akciói – amelyek az utasoktól elvárt nagyobb rugalmasságért cserébe alacsonyabb árakat adtak – felfoghatók ezen elképzelés piaci teszteléseként is.