Kölcsönkenyér

Úristen, nyertünk – újságolta döbbenettel vegyes lelkesedéssel Sáhó László feleségének a sorsukat megváltoztató hírt a MÁV flottakezelői tenderének eredményéről. Azt azonban, hogy pontosan mi is az a „flottakezelés”, jószerivel sem ő, sem a megszeppent asszony nem tudta. Csak sejtették, hogy a kelleténél megint nagyobb fába vágta a fejszéjét az ügyes kezű gépész. Saját bőrén kellett megtanulnia, hogy ez bizony kockázatos – az autó beszerzésétől, a finanszírozástól a biztosításig, a javításig, a 24 órás ügyeletig, a tankoláshoz szükséges üzemanyagkártya előteremtéséig, tehát az ügyfelet az autózás terén mindenben ellátó – szolgáltatás.

A flottakezelés előtt már szerzett némi, szintén keserves szolgáltatói rutint Sáhó, aki nem erre a szakmára készült. Igaz, eredetileg is a gépekkel, egészen pontosan a traktorokkal kötötte össze a sorsát, amikor Gödöllőn megszerezte a mezőgazdasági gépészmérnöki diplomát és gyakornoknak elszegődött a bácsai Kossuth Tsz-be. Amikor beköszöntött a rendszerváltás, őt is megérintette a vállalkozói szabadság szele, de azt, hogy mihez kezdjen, nem tudta. Egyszer, még 1991-ben, a jövőn elmélkedve, békésen kortyolta az árpalevet a lakótelepi barátjával, amikor az jelentőségteljesen megbökte az oldalát: „Szomszéd, kéne csinálni egy autókölcsönzőt”. Sáhó először egyáltalán nem jött lázba a képtelen ötlettől, hiszen jóformán egy vasa sem volt. Pedig az ajánlat halálosan komoly volt. A szomszéd tudta, mit tanácsol, hiszen akkor éppen az egyetlen állami rent-a-car társaság alkalmazottja volt. Érezte, hogy van üzlet ebben a szolgáltatásban, ha jól csinálják…

LAKÁSBÓL AUTÓ. Sáhó László a Győr környéki téeszekben megkóstolta a „közöst”, és nem akart közösködni. Vett egy mély levegőt, s kiváltotta az egyéni vállalkozói engedélyt. A lakótelepi lakást „elzálogosítva” vett a kölcsönből egy használt kocka Ladát „bérautónak”. Az asszony okkal aggódott, az égiek azonban megszánták Sáhóékat. Akkor kezdték ugyanis építeni az M1-es autópálya Győrt elkerülő szakaszát. Az útépítők, munkavezetők ráfanyalodtak a fapados kölcsön kocsira, és a második bérautó, a szintén hitelből vett hatszemélyes Barkas már szinte telitalálatnak számított, a Strabag ugyanis hosszabb távra kibérelte munkásszállító járműnek.

„Lacikám, bedöglött a Barkas” – ez volt akkoriban az a gyakran elhangzó vészjósló mondat, amire Sáhó László adrenalin-szintje azonnal felszökött. Ilyenkor neki kellett méregdrágán egy másik mikrobuszt kölcsönözni a Főtaxitól, hogy a nehezen megszerzett vevő kegyeit ne veszítse el. A ketyegő főtaxis bérleti díj olyan gyorssá és találékonnyá tette, hogy akár az árokparton is képes volt rekord sebességgel motort cserélni a lerobbant mikrobuszban. Csak később eszmélt rá, hogy a cserekocsi-szolgáltatással megelőzte a korát, s azzal, hogy segítőkészségével szinte „együtt élt a megrendelőkkel”, szép lassan jó hírnevet is szerzett. Azóta is állítja, éppen ez a szemlélet lett az alapja későbbi üzleti sikereinek.

Persze üzleti sikerekről akkoriban aligha beszélhettek Sáhóék. A családapa a készenléti helyzet miatt kénytelen volt felhagyni a biztosan fizető téesz-állással, és a kocsivásárlásokhoz felvett hitelek fedezeteként zálogban volt a család valamennyi értéke. De ennyi hitel sem volt elég, a rokonság szinte összes ingatlanára, értékesebb ingóságára kölcsönt vettek fel. Bár minden perce ráment a cégre, egy fillért sem vitt haza a vállalkozásból, így a felesége szerény fizetéséből éltek két gyerekkel együtt.

Ám az embertelen áldozatok árán a munkásszállító Barkasok száma a következő években szép lassan ötre, majd hétre szaporodott. Sőt, egy idő után a bágyadt kétütemű állományt a német postánál leszolgált Volkswagen Transporterekre cserélték le. Így is keservesen haladt a vállalkozás szekere, mert az elnyűtt dízelekkel legalább anynyi baj volt, mint korábban a Barkasokkal. Olyannyira, hogy a vállalkozás haszna is majdnem teljesen ráment a javíttatásra.

Új bevételre, megrendelőre vadászva találkozott egyszer Sáhó László a MÁV egyik győri vezetőjével, aki bérbe vett egy Lada Samarát. A főnökség állami autókölcsönzőhöz szokott vezetője annyira elégedett volt Sáhóék szolgáltatásával, hogy javasolta, induljon az autóköl-csönző társaság a MÁV központi tenderén, amelyet 50 autó flottakezelésére hirdettek meg.

Sáhó László két este alatt a konyhaasztalon, felgyűrt ingujjban kalapálta össze a sorsfordító pályázatot. Nem is bízott benne, majd egyszer csak arra ébredt, hogy – a vasút-társaság százszázalékos tulajdonában lévő flottakezelő leányvállalattal együtt – nyert. Ekkor kezdődött a gyötrelmes „profilváltás”, hiszen néhány fillérrel a zsebében vállalta el a MÁV 25 darabos gépkocsi-flottája kezelését, amitől sírógörcsöt kapott a felesége.

HIBA NÉLKÜL. A tendernyertes Sáhó utólag kezdett tárgyalni a finanszírozásról a bankokkal, a biztosítókkal és az országos ügyelet ellátására a szervizekkel a soronkívüliségről. Nem lehetett hibázni, mert ha a MÁV karbantartója nem ér oda időben, akár több tíz percet késne valamelyik nemzetközi expressz. Az alvállalkozókra alapozva végül is sikerült percre pontosan, jól működő teljes országos rendszert kiépíteni.

A rendszerépítéshez újabb befektetés kellett, de ehhez sem volt pénz. Még nagyobb hitel kellett a reménytelenségig eladósodott vállalkozónak, de a bankok nem kaptak az alkalmon. Ez volt Sáhó számára talán a mélypont. Ketyegett a százmillió forintos üzlet, amikor végre az elszánt vállalkozó megtalálta a projekt egy részét finanszírozó bankot.

A flottakezelő rendszer azóta a gyakorlatban is bizonyított. Nagy a kockázat, de az alapos előkészítő munka eredményeként mindmáig egyetlen bérautót sem kellett visszahoznia a flottakezelőnek azért, mert nem fizetett a kuncsaft. Kisebb-nagyobb vargabetűk persze voltak még az időközben X-Rent névre keresztelt társaság életében, de már csaknem egyenes volt az út a sikerig. Ilyen átlagon felüli erőpróbának számított, amikor a legerősebb nemzetközi konkurensek előtt elnyerte az X-Rent, a Rába Rt., a Magyar Rádió, a Duna TV tenderét, egyebek között olyan szigorú feltétellel, hogy meghibásodás esetén Magyarország bármelyik pontjára egy órán belül cserekocsit kell szállítani. Ehhez sűríteni kellett a hálózatot. Ezért a győri és a fővárosi mellett hamarosan debreceni és szegedi regionális központot is létesített a cég.

Mondhatnánk, mára révbe ért az X-Rent. Több mint ötszáz darabos flottát kezel a társaság, amely tavaly 600 millió forintot meghaladó árbevételt és 120 millió forint adózott eredményt ért el. A cég eredményeit Sáhó ma is a szemléletnek – a gyors alkalmazkodásnak – tulajdonítja, amelyet az élet kényszerített ki. Ám a feje felett tornyosuló hiteltömeggel nem könynyű élni.

Az igyekezet az üzleti számok tükrében azonban meghozta eredményét: az Üzlet&Siker (a Figyelő-csoport lapja) a hazai kis és középvállalkozások között az X-Rentnek ítélte az idei fődíját, egyebek közt az árbevétel-arányos és a saját tőkére jutó adózott eredmény alapján.