Baj-e az, hogy a 66-os villamost gépészmérnökök vezetik? – ezzel a provokatív kérdéssel jellemezte a magyar oktatási rendszer egyik legsúlyosabb problémáját Polónyi István, a Debreceni Közgazdaság-tudományi Egyetem menedzsment és marketing tanszékének tanára, az oktatás-gazdaságtan szakértője. Magyarországon az elmúlt négy-öt évben tapasztalható felsőoktatási túlképzésnek hátrányos következményei vannak. „Nemcsak a diplomások elhelyezkedési esélyei romlottak ezáltal, hanem a munkaerőpiac teljes hosszában lavinát indított el” – véli a szakértő.
Egyetemi tanévnyitó. A túlképzés veszélyei.
Amikor lassabban forog a gazdaság kereke, a túlképzés automatikusan munkaerő-felesleget jelent, ami nem feltétlenül a pályakezdő diplomás munkanélküliek gyarapodásaként csapódik le. Inkongruenciának hívják azt a jelenséget, amikor a gazda-ságban növekszik a nem saját szintnek, illetve szakiránynak megfelelő elhelyezkedés.
Magyarországon is megfigyelhető a folyamat: a diplomások hada kiszorítja az alacsonyabb képzettséggel rendelkezőket az utóbbiaknak megfelelő állásokból. A felsőoktatásban részt vevő nagyjából 300 ezer hallgató saját korosztályának 40-50 százalékát is kiteszi, ezért ennek a hatása a teljes munkaerőpiacra korántsem elhanyagolható. A folyamat végeredményeként rendszerint az alapfokú szakképzettséggel rendelkezők maradnak állás nélkül, míg a diplomás munkanélküliség rejtve marad. A felsőoktatási expanzió önmagát gerjesztő folyamattá vált. Jelentős részben emiatt élesedik a munkaerőpiacon az állást keresők közötti verseny. „Bár a cégek az alacsonyabb képzettséget igénylő állásoknál nem várják el feltétlenül a diplomát, sohasem kifogásolták, hogy a pályázó tudása túl sok” – véli Gábor Kálmán szociológus, az Oktatáskutató Intézet munkatársa. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a középfokú szakoktatásban a mérleg nyelve inkább a „túl kevés” felé billen. „A vállalatok alapvető elégedetlensége abból fakad, hogy a piac igényeihez képest kevés a szakiskolákban végző diák” – állítja Dávid János szociológus, a 3K Consens szakértője. A hiány már-már a vállalkozások működését és a külföldi tőke betelepülését korlátozza. Miközben Magyarországon fogynak a betanított munkára épülő multinacionális vállalatok, szakképzett munkások hiányában az űrt nem képesek betölteni a nagyobb hozzáadott értéket képviselő vállalati tevékenységek.
GYAKORLAT NÉLKÜL. Az alulképzés egyik oka, hogy a szakiskolák magukhoz ragadták tanulóik gyakorlati képzését, ezért a szakoktatás kapcsolata gyengült a diákjaikat később alkalmazni tudó vállalatokkal. A tanulók elhelyezkedését nehezíti, hogy ilyen körülmények között nem tudnak az üzemi környezethez szocializálódni. A másik indok, hogy az 1980-as években még tömeges szakképzést felvállaló állami nagyvállalatok a rendszerváltás során megszűntek. A vállalati szektor felaprózódásával olyan kicsi cégek jöttek létre, amelyek nem képesek vállalni a szakképzés anyagi terheit, illetve nem lenne elég kapacitásuk a náluk tanulók későbbi munkába állítására. A szakiskolák létszámának erősítésével, az itt képzettek szakmai megbecsülésének viszszaállításával sokat nyerhetne az egész gazdaság, hiszen a cégek jelentős része jó véleménnyel van ezeknek az iskoláknak az oktatásáról.
„A szakiskolai oktatás jó minőségű, ahol azokat a szakmákat tanítják, amelyekre a cégeknek szüksége van” – fogalmazza meg Dobák András, a Tesco-Globál Áruházak Rt. emberi erőforrás menedzsere. A gondok ott jelentkeznek, ahol a szakoktatás nem tart lépést a technológia fejlődésével. Évekig nem képeztek Magyarországon például elektronikus eszközökkel bánni tudó pénztárosokat, csak a régi típusú oktatás folyt. További problémát okoz, hogy a szakmák egy jelentős részét egy kalap alá vonják, a képzés nem a cégek igényei szerint szegmentálódik. A hipermarketek által igényelt eladók tanítása a hazai rendszerben nem létezik, miközben nagy szükség lenne rá, csupán az egészen más kvalitásokat igénylő bolti eladók oktatása folyik.
JÁRATLANOK. Minőségi hiányosságok inkább fellelhetőek a felsőfokú oktatásban. „A diplomák túlságosan akadémikus tudást adnak, annak gyakorlati alkalmazása a pályakezdők körében nehezen megy” – véli Dobák András, más cégek képviselőivel egybehangzóan. A pályakezdő passzív tudása csak akkor válik alkalmazhatóvá, ha cégben dolgozó, gyakorlattal rendelkező munkatárs pontosan megmondja, mihez kezdjen. Pedig az ismeretek alkalmazásának képessége talán még fontosabb, mint a szakmai jártasság. Az utóbbi hiányát ugyanis a vállalat saját, szakmai tudást adó gyakornoki programjaival orvosolni tudja.
A pályakezdők legtöbbször nincsenek a munkához és az állásszerzéshez elengedhetetlen „puha képességek” birtokában – folytatja a sort Juhos Andrea karriertanácsadó, a DBM Magyarország ügyvezetője. Az önismeret, a magabiztosság, a jó kommunikációs készség, az interperszonális adottságok legalább akkora súllyal bírnak egy állás odaítélésekor, mint a szakmai felkészültség. Ennek ellenére az oktatási intézményekben ezekre nem fordítanak figyelmet. Szintén komoly gond, hogy az egyetemen vagy főiskolán tanulók számára nem kötelező a szakmai gyakorlat, holott a cégek elvárják ezt a pluszt a jelöltektől.
