Egy ideje virtuálisan, az interneten keresztül is beülhet bárki azoknak a rendszerirányítóknak a székébe, akik a magyar villamosenergia-piac termelését, fogyasztását, importját és exportját éjjel-nappal, folyamatosan felügyelik. A másodper-cenként mintegy százezer mérés feldolgozásával nyert ország-térkép közkinccsé tétele a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. munkatársainak büszkesége. Nekik sokat mond az az állandóan változó, rendkívül összetett ábra, amelyet a laikusok persze kevésbé értenek. A fogyasztókat inkább az érdekli, hogy mennyi villamos energiára van – és lesz – szüksége az országnak, ezt hogyan lehet biztosítani, kell-e újabb erőműveket építeni, s mi lesz az EU-csatlakozás után, a piaci liberalizáció kiteljesedésével.
A Mavir vezénylőterme. Folyamatos felügyelet.
Magyarország éves energiaigénye jelenleg mintegy 40 milliárd kilowattóra, az ezt kiszolgáló hazai kiépített teljesítmény körülbelül 8 ezer megawatt. „Ennek hadrafogha-tósága részben megkérdőjelezhető, hiszen a légszennyezésre vonatko-zóan a jövő év végétől hatályba lépő szigorúbb szabályok miatt a meghatározott mértékű kén- és nitrogéndioxid-kibocsátást átlépő erőműveknek le kell állniuk” – mondja Tombor Antal, a Mavir elnök-vezérigazgatója. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a közcélú erőművek közül a borsodi, a tiszapalkonyai és a pécsi lehet érintett. A jelenleg is üzemelő erőművi kapacitások közül így becslések szerint mintegy 500 megawatt kiesik, az évek óta nem működő létesítményeket is figyelembe véve viszont 900 megawattra tehető a pótolni való hiány. Az előzetes számítások szerint a gázmotoros erőművek, a szélerőművek és a most épülő kispesti erőmű ebből összesen mintegy 400 megawatt problémáját megoldja, a kiesés így végső soron 500-600 megawatt körül lehet. A kapacitáscsökkenés miatt az országos rendszerben jelenleg meglévő több mint 25 százalékos tartalék várhatóan 20 százalék körüli értékre csökken, de ez még így is megfelelő arány.
IMPORT, KÉRDŐJELEKKEL. A körülbelül 2010-ig szóló középtávú elképzelések egyik alapvető kérdése az, hogy az ország várhatóan növekvő villamosenergia-szükségletét milyen forrásokból lehet kielégíteni. „Az import bővülésével nem számolunk, illetve csak akkor lesz rá lehetőség, ha olyan országokkal tudjuk összekapcsolni a magyar rendszert, mint Szerbia, Macedónia, Albánia, Bulgária és Románia” – utal az egyik legfontosabb bizonytalansági tényezőre Tombor Antal. Ezek az – úgynevezett második szinkronzónába tartozó – államok ugyanis egyelőre nem a Nyugat-Európában és Magyarországon is alkalmazott rendszert használják, átállásukat pedig újabban a jövő év második felétől várják. Igaz, a két rendszer szinkronba hozása már öt éve napirenden van, és jelenleg csak annyi állítható biztosan, hogy középtávon valósággá is válik. Az említett országok exportképessége viszont körülbelül 500 megawatt. Ez növelhetné a Magyarországra irányuló importot.
Kogenerációs korszak?
A nagyobb villamosenergia-igényű, egyúttal hőenergiát is hasznosítani képes cégek, intézmények vezetői közül sokan meglepődnek, amikor külső vállalkozók jelennek meg, akik a piaci ár alá kínálnak 20-30 százalékkal. A rezsiköltségek garantált csökkentéséért csak annyit kérnek, hogy telepíthes-sék kisméretű berendezéseiket az intézménynél. A hazai villamosenergia-előállításban is egyre nagyobb szerephez jutnak az ilyen kogenerációsnak nevezett, azaz többfajta energiafajta előállítására képes berendezések. Ezek a gázüzemű motorok a helyszínen, éjjel-nappal termelik az áramot és a hőt. Mivel ezek a törpeerőművek lényegesen kisebb mértékben szennyezik a környezetet, terjedésüket Európa-szerte államilag is támogatják. A helyben termelt, de fel nem használt villamos energiát a nagy áramszolgáltató cégek államilag garantált, a piacinál magasabb áron veszik át, így nem csoda, hogy a kogenerációs berendezések telepítését egyre többen látják biztosan megtérülő befektetésnek.
Két évig tartó előkészítés után januártól Magyarországon is elindul a berendezések sorozatgyártása. „A gázmotoros gépekből teljesítmény szerint három fajta készül” – mondja Surján András, a kogenerációs rendszerekben nagy fantáziát látó Decenter Kft. ügyvezető igazgatója. A társaság új piaci szegmenst céloz meg, hiszen a 15, 60 és 125 kilowattos gépekkel már kisebb méretű, de nagy energiaigényű cégeknek is megoldást kínál. A gyártás mellett a cég befektetőként is szerepet vállalna, vagyis saját gépeit úgy is kihelyezné, hogy a fogyasztónak nem kell vállalniuk az induló költségeket.
A hazai villamosenergia-szükséglet növekedésének legfontosabb mozgatórugója a gazdaság általános fejlődése. Tapasztalatok szerint a GDP százalékos növekedésének felével általában a villamosener-gia-igény is emelkedik. Az elmúlt néhány évben nálunk ennél mérsékeltebb volt az arány, hiszen éves szinten általában 1 százalék körüli növekedést mértek, az idén azonban elképzelhető, hogy a bővülés 3 százalékra ugrik. Ezt elsősorban a szélsőséges időjárási körülmények, vagyis a kemény tél és a forró nyár együttese okozza. A Mavir most úgy számol, hogy hosszú távon, azaz 2020-ig összesen mintegy 4500 megawatt kapacitás esik ki, és a szükséglet folyamatos növekedése miatt ezt körülbelül 6000 megawatt biztosításával lehet majd biztonságosan pótolni. A tervezés egyébként folyamatosan módosul, hiszen a 15-20 évre szóló előzetes becsléseket a piac változásai miatt 2-3 évenként felül kell vizsgálni. Az említett jelentősebb kiesést alapvetően a hazai erőművek öregedése okozza. A létesítmények élettartamát nagyban befolyásolja konstrukciójuk, a hetvenes években épült létesítmények működése például a 30 éves kor közeledtével egyre inkább megkérdőjelezhető. A fiatalabb típusok esetében nagyobb esély van arra, hogy egy alapos felújítással az élettartam növelhető. A kieső erőművek pótlása nem állami feladat, a jelenlegi elképzelések szerint az építéshez nem magánbefektetőket keresnének.
