Szekularizált, paradox módon világivá lett, s a modern világra reagáló vallás tünetei ők, hasonlatosan a szektákhoz. Általuk nem civilizációk ütköznek egymással, mint a nevezetes amerikai könyv véli. Más egyébről van szó. Hogy miről is, arra keresi a választ Farhad Khosrokhavar.

A szerző 55 éves. Teheránban született. Jó évtizede él Párizsban, a társadalomtudományi „magas-iskola” (École des Hautes Études en Sciences Sociales – EHESS) tudo-mányos főmunkatársa. Az Alain Touraine alapította szociológiai kutatócsoportban dolgozik. Touraine-nek tanítványa és munkatársa, előző könyve a vele folytatott beszélgetés volt (Önmagunk keresése – La recherche du soi, Fayard, 2000.).
Khosrokhavar az előszóban jelzi: kutatómunkájának egyik anyaga mindaz, amit 1977-től 1991-ig, vagyis az iráni iszlám „forradalom” előestéjétől emigrációjáig átélt, valamint amit elemzéseihez azóta francia kutatóként összegyűjtött. Tanulmányában a mártíropatológiát, az általa mártíropatáknak nevezetteket, „Allah új mártírjait” igyekszik megérteni, kiknek forrása és célpontja a Nyugat.
Forrásuk is a Nyugat, amennyiben nem szükségképpen és kizárólagosan nőttek ki az iszlám hagyományból. Annak és a Nyugatnak a találkozása szülte őket. A Nyugat nem tekinthet rájuk úgy, mint atavisztikus kívülállókra, hanem inkább úgy, mint saját torzszülöttjeire, olyasféleképpen, mint a radikális szektákra. „Esetükben nem két civilizáció, az iszlám és a Nyugat harcol egymással – írja Khosrokhavar -, hanem igencsak nyugatosodott csoportok hirdetnek kibékíthetetlen ellentétet” s harcot a szemükben mitikus és ördögi Nyugat ellen.
A mártíriumnak minden vallásban van története. A keresztény vértanúkét defenzívnek nevezi a szociológus. A fizikai erőszakot velük szemben a világi hatalom gyakorolja, s arra ők nem válaszolnak hasonló erőszakkal, hanem elszenvedik azt. A mártíromságnak merőben más a jelentése a mohamedán vallásban: „az Allah ellenségeivel folytatott harcban legitim az erőszak”. Offenzív mártírium ez, mely a hidzsrával (Mohamednek az iszlám időszámítás kezdetét jelző Medinába vándorlásával) és a dzsiháddal (a szent háborúval) együtt sarkalatos tétel. A könyv közel négyszáz oldalából egyharmad ennek vallásantropológiai értelmezését adja. A második harmad történeti esettanulmányokat mutat be (az iráni, a palesztin és a libanoni mártíropatológiát), míg a harmadik fejezet a nemzetek feletti neo-ummát, új közösséget elemzi, mely a hagyományok szabályozta ummától eltérően virtuális és utópikus.
A szent háborúnak is volt misztikus értelmezése, mely azt, mint Istenhez vezető utat, belső küzdelemnek látta. S a mártír-kultusz, például és kiváltképp a síita irányzatban Mohamed unokájáé, Huszeiné, vallásos tényezőként transzcendens és jelképes volt, példázatszerű.
Paraméterek
Farhad Khosrokhavar: Les nouveaux martyrs d’Allah. Flammarion, Párizs. • Olasz kiadás: Mondadori.
