Már az uniós csatlakozásra gondol Müller Jenő kecskeméti virágkertész, amikor azon dolgozik, hogy termálvízzel fűthető üvegházakat építsen. Pedig most sem drága gázzal, hanem – költséghatékony módon – újrahasznosított fáradt olajjal fűti az üvegházakat. Véleménye szerint a magyar dísznövényter-mesztés nincs elveszve, igaz, a helyzet korántsem rózsás.

Flora Hungaria. Ugyanarról a településről is külön járművekkel jönnek a termelők.
Magyarországon 2003 elejétől megszűnt az EU-ból származó dísznövények vámja, az import azonban a korábbi, fokozatosan csökkenő, tavaly még 25 százalékos teher mellett is bőséges volt. A termelői árakat figyelembe véve becslések szerint – pontos adatai sem a Központi Statisztikai Hivatalnak, sem a földművelési tárcának nincsenek – évi mintegy 40 milliárd forint értékű a piac, s ennek 20 százaléka származik importból, nagyrészt uniós tagállamokból. A magyar termesztők kivitelének értéke ugyanakkor csak a behozatal felét teszi ki. Müller Jenő szerint azonban nem szabad azt az elhamarkodott következtetést levonni, hogy az import okozza a magyar virágkertészek minden baját. Sőt, olyan vélemények is vannak, hogy a behozatal a korábbinál nagyobb választékkal fel is keltette az igényt a vágott virág iránt, s ezáltal bővült a piac.
„Magyarország tulajdonképpen csak a téli időszakban szorulna behozatalra” – véli Schmidt Gábor, a Kertészeti Egyetem dendrológiai és dísznövény-termesztési tanszékének vezetője. Véleménye szerint a magyar kertészek megfelelő minőségű árut produkálnak, az egyetlen komoly probléma az időszakosság: nincsenek nagy üvegházak vagy fóliák, ahol egész évben folyhatna a termesztés. A hazai kertészek általában időzítenek, névnapokhoz, vagy olyan eseményekhez, mint a ballagás, a halottak napja. Egyes fajtákat korábban csak jeles eseményekkor kerestek, és a termesztők is ezekhez az igényekhez igazodtak. Ezzel szemben a folyamatos behozatal megváltoztatta a vásárlói szokásokat is. Például a gerberát korábban csak halottak napján vásárolták nagy mennyiségben, ma azonban már az év minden szakában veszik, s ehhez az igényhez mára a hazai virágkertészek is alkalmazkodtak. A professzor véleménye szerint hazánkban akadnak közepes és egészen kitűnő minőségben termesztő vállalkozások is. A szakértelem biztosan nem hiányzik, sokkal inkább a pénzhiány szab határt a lehetőségeknek.
ÖSSZEFOGÁS. Hasonló véleményen van Retkes József, a szigetszentmiklósi Flora Hungária virágpiac ügyvezető igazgatója is. Sőt, úgy véli, bizonyos kultúráknál a hazai kertészek sokkal jobb minőséget tudnak produkálni, mint a külhoniak, ilyen például a szegfű vagy a gerbera, vagy akár a hagymások: a liliom, a frézia és a kardvirág. Inkább a szemlélettel van probléma. Naponta találkozni ugyanis olyanokkal, akik ugyanarról a településről külön-külön több személygépkocsiban hozzák az árut a piacra. Az ügyvezető szerint ezeknek a termesztőknek össze kellene fogniuk, és egy közös teherautóval kellene szállítaniuk árujukat, sőt, egy árusítóhelyet bérelve jóval költséghatékonyabbá lehetne tenni a dolgokat. A kistermesztők összefogása pedig Retkes József szerint elengedhetetlen a talpon maradáshoz, hiszen a nyugati szövetkezetek már régóta így működnek. Így lehet az, hogy amíg külföldön az értékesítés költsége a bevétel 7-12 százaléka, addig a magyar gyakorlatban ez a 30 százalékot is eléri.
Uniós virágszál
A hazai dísznövénytermesztők eddig sem dúskáltak állami támogatásban, ám az uniós csatlakozás után még a mosta-niakhoz mérten is kevés lehetőségük lesz. Az EU ugyanis kizárólag promóciós támogatást nyújt a dísznövénypiacnak, míg itthon, ha nem is könnyen, de lehetséges volt támogatások igénylése. Kifejezetten dísznö-vénytermesztőknek létező támogatások ma sincsenek, ám például üvegházépítésre, felújí-tásra eddig is lehetett pályázni – tájékoztatták lapunkat a Földművelésügyi és Vidékfej-lesztési Minisztériumban. Ezeket a forrásokat természetesen haszonnövényekkel foglalkozó vállalkozók is igénybe vehették. Szintén igényelhető támogatás ültetvénylétesítésre, illetve vágásra alkalmas növények telepítésére, ami esetenként a beruházás 40 százaléka vagy alaptámogatásként 3 millió forint lehet.
A mai helyzetben a virágkertészek többsége nem tud semmiféle támogatást megszerezni, illetve hitelképtelen a bankok számára. Nagy gond, hogy a beruházásokhoz vagy az új kertészetek létrehozásához nehéz támogatást kapni (lásd külön írásunkat), ezért a hazai termesztés néhány éven belül a technikai lemaradás miatt versenyképtelen lesz. Balázs Ferenc például a bevételeiből semmilyen fejlesztést nem képes finanszírozni.
Müller Jenő szerint a fejlődéshez létfontosságú lenne az információ. A kistermesztő csak nagyon nehezen tud pályázatokról, támogatásokról tájékozódni. A szaktanácsadás hiánya egyébként is nagy probléma, míg nyugaton az állam szakemberekkel, irodákkal áll a termesztők rendelkezésére.
HATÁRÁTLÉPÉS. „Magyarországon egyelőre nincsenek meg az export feltételei” – véli Sum István, az egyik legnagyobb hazai importőrnek számító Sum és Társa Kft. tulajdonosa. Véleménye szerint az időszakos termesztés átka, hogy a magyarok nem tudnak folyamatosan jelen lenni a piacokon, ezért rengeteg megrendeléstől esnek el. A felvásárlók általában egy helyen szeretnek mindent beszerezni, ezért ott vásárolnak, ahol egész évben folyamatosan minőségi áruhoz jutnak, lehetőleg alacsony áron, ezzel szemben a hazai termesztők viszonylag drágák. Azok, akik üvegházban vagy fólia alatt termesztik a növényeket, gázzal fűtenek, ami nem olcsó.
Az EU-csatlakozás után elvben jó esélyei lennének a magyar kertészeknek arra, hogy a környező országokba exportáljanak, ám a szervezetlenség ebben is hátráltató tényező lehet. Mivel a környező országokban bevezetett védővámok a csatlakozással megszűnnek, a magyar kertészek könnyen kiléphetnek a tagállamok piacára. Ők mégis inkább attól tartanak, hogy a külföldiek létesítenek majd nagykereskedéseket, illetve elosztóbázisokat Magyarországon. A kistermesztők körében már el is terjedt a pletyka, hogy holland befektetők hamarosan cash & carry jellegű virág-nagykereskedést szeretnének nyitni Magyarországon. Egy ilyen kereskedés nem is feltétlenül a hazai piac meghódítására, sokkal inkább a környező országok kereskedőinek kiszolgálására lenne megfelelő. Kereskedelmi szempontból a régió hatalmas lehetőségeket rejt; valószínűleg ez az, amit a befektetők szeretnének kihasználni.
