Gazdaság

Kókadoznak

Az uniós csatlakozással a magyar dísznövénytermesztők szabadon kiléphetnének a tagállamok piacára, ám ebben a tőke és az összefogás hiánya egyaránt gátolja őket.

Már az uniós csatlakozásra gondol Müller Jenő kecskeméti virágkertész, amikor azon dolgozik, hogy termálvízzel fűthető üvegházakat építsen. Pedig most sem drága gázzal, hanem – költséghatékony módon – újrahasznosított fáradt olajjal fűti az üvegházakat. Véleménye szerint a magyar dísznövényter-mesztés nincs elveszve, igaz, a helyzet korántsem rózsás.


Kókadoznak 1

Flora Hungaria. Ugyanarról a településről is külön járművekkel jönnek a termelők.

Magyarországon 2003 elejétől megszűnt az EU-ból származó dísznövények vámja, az import azonban a korábbi, fokozatosan csökkenő, tavaly még 25 százalékos teher mellett is bőséges volt. A termelői árakat figyelembe véve becslések szerint – pontos adatai sem a Központi Statisztikai Hivatalnak, sem a földművelési tárcának nincsenek – évi mintegy 40 milliárd forint értékű a piac, s ennek 20 százaléka származik importból, nagyrészt uniós tagállamokból. A magyar termesztők kivitelének értéke ugyanakkor csak a behozatal felét teszi ki. Müller Jenő szerint azonban nem szabad azt az elhamarkodott következtetést levonni, hogy az import okozza a magyar virágkertészek minden baját. Sőt, olyan vélemények is vannak, hogy a behozatal a korábbinál nagyobb választékkal fel is keltette az igényt a vágott virág iránt, s ezáltal bővült a piac.

„Magyarország tulajdonképpen csak a téli időszakban szorulna behozatalra” – véli Schmidt Gábor, a Kertészeti Egyetem dendrológiai és dísznövény-termesztési tanszékének vezetője. Véleménye szerint a magyar kertészek megfelelő minőségű árut produkálnak, az egyetlen komoly probléma az időszakosság: nincsenek nagy üvegházak vagy fóliák, ahol egész évben folyhatna a termesztés. A hazai kertészek általában időzítenek, névnapokhoz, vagy olyan eseményekhez, mint a ballagás, a halottak napja. Egyes fajtákat korábban csak jeles eseményekkor kerestek, és a termesztők is ezekhez az igényekhez igazodtak. Ezzel szemben a folyamatos behozatal megváltoztatta a vásárlói szokásokat is. Például a gerberát korábban csak halottak napján vásárolták nagy mennyiségben, ma azonban már az év minden szakában veszik, s ehhez az igényhez mára a hazai virágkertészek is alkalmazkodtak. A professzor véleménye szerint hazánkban akadnak közepes és egészen kitűnő minőségben termesztő vállalkozások is. A szakértelem biztosan nem hiányzik, sokkal inkább a pénzhiány szab határt a lehetőségeknek.

ÖSSZEFOGÁS. Hasonló véleményen van Retkes József, a szigetszentmiklósi Flora Hungária virágpiac ügyvezető igazgatója is. Sőt, úgy véli, bizonyos kultúráknál a hazai kertészek sokkal jobb minőséget tudnak produkálni, mint a külhoniak, ilyen például a szegfű vagy a gerbera, vagy akár a hagymások: a liliom, a frézia és a kardvirág. Inkább a szemlélettel van probléma. Naponta találkozni ugyanis olyanokkal, akik ugyanarról a településről külön-külön több személygépkocsiban hozzák az árut a piacra. Az ügyvezető szerint ezeknek a termesztőknek össze kellene fogniuk, és egy közös teherautóval kellene szállítaniuk árujukat, sőt, egy árusítóhelyet bérelve jóval költséghatékonyabbá lehetne tenni a dolgokat. A kistermesztők összefogása pedig Retkes József szerint elengedhetetlen a talpon maradáshoz, hiszen a nyugati szövetkezetek már régóta így működnek. Így lehet az, hogy amíg külföldön az értékesítés költsége a bevétel 7-12 százaléka, addig a magyar gyakorlatban ez a 30 százalékot is eléri.

 

Uniós virágszál

 A hazai dísznövénytermesztők eddig sem dúskáltak állami támogatásban, ám az uniós csatlakozás után még a mosta-niakhoz mérten is kevés lehetőségük lesz. Az EU ugyanis kizárólag promóciós támogatást nyújt a dísznövénypiacnak, míg itthon, ha nem is könnyen, de lehetséges volt támogatások igénylése. Kifejezetten dísznö-vénytermesztőknek létező támogatások ma sincsenek, ám például üvegházépítésre, felújí-tásra eddig is lehetett pályázni – tájékoztatták lapunkat a Földművelésügyi és Vidékfej-lesztési Minisztériumban. Ezeket a forrásokat természetesen haszonnövényekkel foglalkozó vállalkozók is igénybe vehették. Szintén igényelhető támogatás ültetvénylétesítésre, illetve vágásra alkalmas növények telepítésére, ami esetenként a beruházás 40 százaléka vagy alaptámogatásként 3 millió forint lehet.

Balázs Ferenc, aki már hosszú évek óta foglalkozik dísznövény-termesztéssel Balástyán, egyet-ért azzal, hogy a hazai kertészek helyzetén az összefogás segíthetne, s így akár a külföldi árutőzsdékre is ki lehetne juttatni olyan dísznövényeket, amelyekből nálunk állítják elő a legjobbat. Például az év nyári hónapjaiban a magyar szegfű biztosan megjelenhetne a holland nagybani piacon. „Az egységes fellépés azonban nagyon nehezen megvalósítható, hiszen még a szakmai szövetség elnöke is importőr” – vélekedik Balázs Ferenc. Szerinte elképzelhető lenne akár egy alternatív szövetség létrehozása is, ám jelenleg a kistermesztők a mindennapi gondjaikkal vannak elfoglalva.

A mai helyzetben a virágkertészek többsége nem tud semmiféle támogatást megszerezni, illetve hitelképtelen a bankok számára. Nagy gond, hogy a beruházásokhoz vagy az új kertészetek létrehozásához nehéz támogatást kapni (lásd külön írásunkat), ezért a hazai termesztés néhány éven belül a technikai lemaradás miatt versenyképtelen lesz. Balázs Ferenc például a bevételeiből semmilyen fejlesztést nem képes finanszírozni.

Müller Jenő szerint a fejlődéshez létfontosságú lenne az információ. A kistermesztő csak nagyon nehezen tud pályázatokról, támogatásokról tájékozódni. A szaktanácsadás hiánya egyébként is nagy probléma, míg nyugaton az állam szakemberekkel, irodákkal áll a termesztők rendelkezésére.

HATÁRÁTLÉPÉS. „Magyarországon egyelőre nincsenek meg az export feltételei” – véli Sum István, az egyik legnagyobb hazai importőrnek számító Sum és Társa Kft. tulajdonosa. Véleménye szerint az időszakos termesztés átka, hogy a magyarok nem tudnak folyamatosan jelen lenni a piacokon, ezért rengeteg megrendeléstől esnek el. A felvásárlók általában egy helyen szeretnek mindent beszerezni, ezért ott vásárolnak, ahol egész évben folyamatosan minőségi áruhoz jutnak, lehetőleg alacsony áron, ezzel szemben a hazai termesztők viszonylag drágák. Azok, akik üvegházban vagy fólia alatt termesztik a növényeket, gázzal fűtenek, ami nem olcsó.

Az EU-csatlakozás után elvben jó esélyei lennének a magyar kertészeknek arra, hogy a környező országokba exportáljanak, ám a szervezetlenség ebben is hátráltató tényező lehet. Mivel a környező országokban bevezetett védővámok a csatlakozással megszűnnek, a magyar kertészek könnyen kiléphetnek a tagállamok piacára. Ők mégis inkább attól tartanak, hogy a külföldiek létesítenek majd nagykereskedéseket, illetve elosztóbázisokat Magyarországon. A kistermesztők körében már el is terjedt a pletyka, hogy holland befektetők hamarosan cash & carry jellegű virág-nagykereskedést szeretnének nyitni Magyarországon. Egy ilyen kereskedés nem is feltétlenül a hazai piac meghódítására, sokkal inkább a környező országok kereskedőinek kiszolgálására lenne megfelelő. Kereskedelmi szempontból a régió hatalmas lehetőségeket rejt; valószínűleg ez az, amit a befektetők szeretnének kihasználni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik