A CSAM elnöke és globális vezére
Európa nem versenyképes
Az állandó terrorfenyegetettséget a magas olajárnál is veszélyesebbnek tartja a világgazdaság szempontjából Michael E. Kenneally, a Credit Suisse Asset Management (CSAM) első embere.
Az idén ismét magas fordultszámon pörög a világgazdaság motorja. A világ vezető vagyonkezelő cégének első embereként milyen tendenciákra számít a következő időszakban?
– A GDP-növekedés csaknem biztosan lassul jövőre, a 2005-ös bővülés 3 százalék körül lehet majd. Ez még mindig átlag feletti érték, ám komoly bizonytalansági tényezőkkel kell számolni. Reméljük, hogy úgynevezett soft landing megy végbe, azaz a lassulás különösebb megrázkódtatás nélkül következik be.
– A kockázati tényezők között a szakértők első helyen általában a megugró alapanyagárakat említik.
– Kétségtelen, hogy a száguldó olajár váratlanul jött súlyos probléma. Néhány hónapja szinte nem volt ember a Földön, aki ekkora emelkedésre számított volna, ma viszont úgy tűnik, tartósan fennmaradhat a jelenlegi rekordárszint, sőt további dráguláson sem lepődhetünk meg. Az olajárral kapcsolatban azonban azt is érdemes kiemelni, hogy sokan túlbecsülik a jelentőségét. A világgazdaság olajfüggősége jócskán mérséklődött az elmúlt években, másrészt pedig a jelenlegi árszint az inflációval korrigáltan meg sem közelíti a hetvenes években mért értékeket. Az olajárnál én nagyobb problémának érzem a terrorveszélyt.
– A világ 2001. szeptember 11-e óta ebben él, szinte már hozzászokott. Miért van Ön szerint ekkora jelentősége a folyamatos fenyegetettségnek?
– Reális a veszély, hogy a terrorveszély tartósan viszszaveti az amerikai gazdaság mozgatórugóját, a lakossági fogyasztást. Az Egyesült Államok gazdaságának egészsége pedig továbbra is kulcsfontosságú a világ számára. Ma már egy terrortámadás választásokat dönt el, a félelem pedig tartósan befolyásolja az emberek döntéseit. Szerencsére egyébként az amerikai gazdaság jó úton halad, a növekedés rendben van, és inflációs veszélyt sem érzékelek.
– Miként látja az utóbbi években igencsak átlag alatt teljesítő Európa kilátásait?
– Nem túl fényesen. A jelenlegi struktúrában Európa egyszerűen nem versenyképes. Elég csak a munkaerőpiacra gondolni. Az európai munkás szinte el van kényeztetve, igényli a rövid munkahetet, emellett egymást érik az ilyen-olyan sztrájkok.
– A feltörekvő piacok az utóbbi években kitűnő teljesítményt nyújtottak. Mennyire lehet tartós ez a tendencia?
– A feltörekvők általában kamatcsökkentési periódusok idején teljesítenek jól, tavaly azonban a körülmények változtak, a feltörekvők felülteljesítése viszont nem. A brit jegybank ötször, az amerikai Fed háromszor emelt az idén kamatot, ám ez eddig nem okozott trendváltást. Ennek okát én egyrészt abban látom, hogy az olcsó, de jól képzett munkaerő tartósan vonzza a befektetőket, másrészt pedig a megemelkedett alapanyagárak is kedveznek a jelentős kitermeléssel rendelkező országoknak. A következő időszakban sem várok trendváltást, alapvetően optimista vagyok a feltörekvő gazdaságokkal kapcsolatban.
– Milyen új trendeket hozott a vagyonkezelésben az évtized elején megélt hároméves besszperiódus?
– Rendet tett ebben a szegmensben. Aki nem volt felkészülve az évtizedes hossz végére, csúnyán megbukott. A kilencvenes években a kiemelkedő tőkepiaci teljesítmények jelentősen hozzájárultak a kezelt állomány növekedéséhez, míg az elmúlt években a negatív trend éppen ellentétesen hatott. Lényegesen megváltoztak a befektetői elvárások is. Öt évvel ezelőtt szívesen vállalták a kockázatot, mert szinte biztos volt a siker. Ma a legfontosabb a veszteség elkerülése. Alapvető elvárás, hogy ha nem is nyerünk, legalább a kezdőtőkénk megmaradjon. A kiszámíthatóan növekvő hozam iránti igény is erősödött, és kimutatható változás, hogy a relatív hozam helyett a befektetők abszolút hozamban gondolkodnak, nekik a rossz piacon is hozam kell, nem érdekli őket, hogy a benchmark hogy teljesített.
– A vagyonkezelők hogyan reagáltak az igények változására?
– A biztonságra törekvés alapvetően megváltoztatta az egyes termékek népszerűségét, és újakat hívott életre. A tőkegarantált konstrukciók feltűnése mellett látványosan nőtt például a hedge alapok népszerűsége is.
– Magyarországon komoly problémát okoz a rendkívül elavult megtakarítási kultúra. Ön szerint mennyi idő alatt és miképpen lehet ezt megváltoztatni?
– A helyzet hasonló volt az Egyesült Államokban a nagy gazdasági válság után. A saját családomból is tudok példát hozni arra, mennyire nem bíztak az emberek a pénzügyi intézményekben és az értékpapírokban. A rossz beidegződések lassan változnak. Fontos, hogy az új generációk már a helyes megtakarítási szokásokat ismerjék meg.
– Mennyire fontos Kelet-Európa a CSAM számára?
– Társaságunk koncepciója régóta az, hogy az elsők között kell a hosszabb távon vonzó piacokon megjelenni. Kínában már ötven éve jelen vagyunk, Magyarországon pedig 1997 óta. A régiót csekély mérete ellenére is ígéretes piacnak tartom.
ÁCS GÁBOR
