Génetika
A nem kívánt törlendő?
Az őssejtklónozást világszerte nagy érdeklődés övezi, s bár a kísérletek egyelőre kezdeti stádiumban vannak, máris sokan hasonlítják az eljárást orvosi, etikai és egyéb szempontból az első lombikban történt megtermékenyítéshez, majd a lombikbébi program megvalósításához és elterjedéséhez.
Sándor Judit, a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) tanára, az orvosbiológiai jog nemzetközileg elismert szakértője is úgy véli, hogy minden jogalkotással foglalkozónak már most kötelessége a klónozás etikai kérdésein gondolkodni, még akkor is, ha az eljárást jelenleg a legtöbb országban erkölcstelen emberkísérletnek tartják, és az elkövetőt szigorú büntetéssel fenyegetik.
– A terápia és szelekció határairól folyó etikai és jogi viták több új biotechnológiai eljárásra vezethetők vissza, amelyek sok esetben nemcsak a vizsgált személyre, hanem más családtagokra vagy az utódokra is hatnak. Ezek közül az embrióbeültetés előtt végzett genetikai vizsgálat lehetőségét, a köldökzsinórvér későbbi gyógyászati alkalmazásra történő lefagyasztását, valamint a meddő párok kezelésében alkalmazott embriószelekciót, illetve a születendő gyermek nemének megválasztását említeném. A probléma tehát sokrétű, s ennek megfelelően a jogi szabályozás is széles skálán mozog, kezdve a genetikai adatok, biobankok védelmétől, a diszkrimináció tilalmáig, valamint az őssejtekkel végezhető kutatások szabályaitól a klónozásig.
– Ezek közül most az emberi klónozás problematikája foglalkoztatja leginkább a közvéleményt.
– Az emberi klónozás igen kockázatos, feltehetően több spontán vetéléssel fenyegető eljárás. További hátrányai: fennáll az újszülött súlyos egészségkárosodásának lehetősége, s emellett sokan az emberi méltóság megsértését is látják a tudatos vagy más néven reprodukciós embermásolásban. A reproduktív klónozás mellett beszélhetünk még terápiás célú eljárásról is, de a két technológia között jogi szempontból lényeges a különbség. Az előbbivel szemben a leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy a klón tudatos létrejötte sértheti mind a „lemásolt”, mind a klónozás révén létrejött ember méltóságát. Az őssejtklónozás célja viszont a gyógyítás, például a beteg szövetek pótlása a klónozás technikájának felhasználásával. Ez esetben is beszélhetünk azonban etikai aggályokról: az őssejt iránti igény nem vezet-e az emberi sejtek, szövetek forgalomképességéhez, veszélyeztetve ezáltal az emberi méltóságot is? Továbbá az egyes terápiák üzleti érdekekkel való összekapcsolása befolyásolhatja-e a gyógykezelést és az ehhez szükséges bizalmi kapcsolatot?
– A kérdésekre adott válaszok jelenleg megosztják a kutatókat és bioetikusokat, de a jogalkotóknak dönteniük kell e nehéz helyzetben is.
– Súlyos etikai aggályokat vet fel például, hogy honnan származnak az eljárásban felhasznált petesejtek a nemrégiben bejelentett koreai klónozási kísérletben. Hwang Woo-suk és Moon Shin-yong koreai professzorok év elején meglepték a világot sikeres embrióklónozási kísérletükkel. Azóta az etikai felháborodás nyomására kijelentették, hogy felhagynak minden olyan klónozási kísérlettel, amelyben emberi petesejtet használnak fel.
– A kérdés nemzetközi szakértője szerint a klónozásról folyó vitákat ma még jelentősen befolyásolja, hogy a kísérletre vállalkozók első generációja kétes hírű szektákból és magányos médiahősökből kerültek ki, és az erre vonatkozó hírek idáig mind hamisnak bizonyultak.
A magyar Büntető törvénykönyv szerint, aki az emberi embriót több emberi embrió vagy állati embrió létrehozatalára használja fel, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Említésre méltó, hogy Magyarországon a klónozás tilalma három törvényben is szerepel. Az 1997-es egészségügyi törvénykezés során ugyanis már tudomásuk volt a törvényhozóknak az oviedói konvenció szövegéről, így a klónozás tilalma már az egészségügyi törvénybe is belekerült. Hat évvel ezelőtt a Büntető törvénykönyvbe, majd 2002-ben a ratifikáció kapcsán a klónozást tiltó kiegészítő jegyzőkönyv beiktatása révén ismételten bekerült a tiltás a magyar jogba.
Hazánkban az érvényben lévő jogszabályok mellett hamarosan elkészül a genetikai adatok védelméről, illetve a genetikai adatbankokról szóló törvény is. Elsősorban azért, mert a megélénkülő genetikai kutatásoknak köszönhetően a biológiai mintákból fontos következtetések nyerhetők az érintett személy és bizonyos esetekben családtagjai egészségi jellemzőire, sőt a jövőben valószínűsíthető betegségeire is – emelte ki a szakmai koncepció kidolgozásában részt vevő Sándor Judit.
Európai körkép: a tiltástól az engedélyezésig
Míg a reprodukciós klónozás tekintetében gyakorlatilag egységes a tiltás, addig komoly különbségek figyelhetők meg az úgynevezett terápiás klónozás területén. Ebből a szempontból három nagy csoportra oszthatók az európai országok.
Az első csoportba azok tartoznak, ahol kutatás és őssejtklónozás egyaránt végezhető a szám feletti, azaz a mesterséges reprodukciós eljárásokban beültetésre nem kerülő embriókon. Ide tartozik Finnország, Görögország, Hollandia, Svédország, Nagy-Britannia.
A második csoportba azok az országok sorolhatók, amelyek nem engedik meg az embrionális őssejtek klónozásra történő felhasználását, de más országokból importálnak ott előállított embrionális őssejteket, és ezeken végzik a kutatást (például Németország).
A harmadik csoportba pedig azok az országok kerülnek, amelyekben egyelőre tilos ilyen kutatást végezni. Ide sorolandók: Ausztria, Franciaország, Dánia, Írország, Lengyelország és Spanyolország. Először az Egyesült Államokban született olyan megoldás, amely szerint a meglévő őssejteket a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) által alapított embrionális őssejtnyilvántartásban kell vezetni. Ennek megfelelően összesen 78 embrionális őssejtvonal felel meg azoknak a kritériumnak, amelyek alapján a szövetségi kormány által finanszírozott kutatás végezhető. A nyilvántartás 14 őssejtlaboratóriumot említ világszerte. Európában pedig az Unió mellett működő Etikai bizottság (European Group in Ethics in Science and New Technologies) sürgette, hogy Európában is működjön egységes embrionális őssejtnyilvántartás. A törvényi szabályozás meghatározott keretek közé szorítja a molekuláris biológia lehetőségeit, de az idő előrehaladtával a szakemberek egyre több genetikai ismeret birtokában lesznek. Ezáltal nőni fog a biológia jelentősége, s egy nem is olyan távoli jövőben az egészségügyi ellátásban, illetve a családtervezésben is alkalmazhatják majd ezeket az információkat.
„Ez összefüggésben áll azzal, hogy a jövőben minden bizonnyal nőnek az elvárások az egészségüggyel szemben. Ez önmagában is nagy etikai kihívást jelent majd a fogyasztókat kiszolgáló medicina és az emberi jogok szempontjából. Az emberek többsége ma még tiltakozik a természet ilyen mértékű „megerőszakolása” ellen – állítja a szakember -, de ne felejtsük el, hogy húsz évvel ezelőtt a ma már rutinszerűen alkalmazott mesterséges megtermékenyítés is tiltott dolog volt a legtöbb országban, a szívátültetés lehetősége pedig egyenesen horrornak számított.”
A jövőben sokak szerint a klónozás használata egyéni döntés függvénye lesz, amibe nem szólhat bele sem a politika, sem a vallás, sem az etika. Csupán egy lesz meghatározó, de az nagyon: a pénz. Az eljárás jelenleg 50 ezer dollárra becsült költségei így tovább mélyítenék a társadalmi különbségeket, s a társadalom szétszakadása genetikai támasszal folytatódna. Egyetlen cikk keretein belül lehetetlen áttekinteni a probléma minden vonatkozását, de annyi biztos, hogy a teljes elutasítás és a vak védekezés közt bátrabb a vízválasztót követni, adott esetben alkalmanként dönthetünk, hogy előre lépünk-e vagy hátra.
Salgó Andrea
Sándor Judit ”Az emberi klónozás igen kockázatos, vetéléssel fenyegető eljárás.”
