Tudomány

Milyen nyele van a kotnyelesnek? [Ez a beszéd]

Muszáj, hogy ebbe is beleüssük az orrunkat.

Kotnyeles az, aki mindenre kíváncsi, aki mindenbe beleüti az orrát, mindenről tudni akar. Olvasói kérésre (ezt is megértük) itt a válasz arra, van-e olyan, hogy “kotnyél”, és honnan származik pontosan a kotnyeles kifejezés.

Nos, ahogy arra egy korábbi cikk is rámutat, a kotnyeles szóban nem a ’markolat’, ’fogantyú’ jelentésű nyél rejlik, hanem a nyelves, azaz a ’sokat beszélő, nagyszájú’ (nem hivatalos meghatározással: ’dumagép’) régies változata, a nyeles. Ez tehát az összetett szó utótagja, míg az előtag a hangutánzó eredetű kotyog igével áll kapcsolatban.

Régebben – az ’aki más dolgaiba beleártja magát’ jelentés mellett – egyes tájnyelvekben a kotnyeles hordozta a ’konyhában alkalmatlankodó, torkoskodó’ értelmet is.

A nyeles/nyelves páros kapcsán talán érdemes megemlíteni, hogy a nyelv (=’az ízleléshez, nyeléshez és ember esetében beszédhez használt, a szájban található szerv’) korábban nyelő, nyelű alakban élt, a -v végződés csak később fejlődött ki (ugyanígy jött létre az enyűből az enyv, az ölyűből az ölyv, a nedűből a nedv is). Az egyaránt finnugor eredetű nyelv főnév és a nyel ige kapcsolatáról pedig még vitatkoznak a tudósok: a két szó közt lévő, érintkezésen alapuló kapcsolat ténye vitathatatlan, az azonban, hogy melyik alakult ki korábban, egyelőre tisztázatlan.

A fentiek fényében nyugodtan állíthatjuk: olyan, hogy “kotnyél”, nincs. (Kotnyeleskedőből viszont annál több.)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik