A nyolc ebolás páciens közül heten felépültek az Egyesült Államokban, ami jóval biztatóbb arány, mint Afrikában, ahol a betegek hetven százaléka meghal. A Vox magazin ennek a kérdésnek járt utána.
Tény, hogy egy átlagos nyugat-afrikai várható élettartama kevesebb, mint egy amerikaié, és sokkal kevesebb is a megfertőződöttek száma az Államokban. De azok a betegek rendkívül jó eredményeket tudnak felmutatni. “Igen, ez egy elég kis minta” – magyarázza Dr. Ashish Jha, a Harvardi Egészségügyi Intézet igazgatója, “de még így is elegendő adat ahhoz, hogy lássuk, valami lényegesen különbözik.”
Halálos ítélet
A vírus nem változott meg, mikor megérkezett a tengerentúlra. Csupán az orvosi eszközök voltak mások. 2014 előtt csak távoli területeken, a világ legszegényebb országaiban próbálták kezelni az ebolát. A mostani járványnál az orvosok szembesülnek vele, milyen sokat számít a gyors diagnózis, a könnyen hozzáférhető létfenntartó eszközök és gyógyszerek, valamint a fertőzöttség ellenőrzésének gyakorlata egy olyan betegségnél, ami régen maga volt a halálos ítélet.
Az Ebola esetében a halál oka sokszervi elégtelenség. A szervek kimerülnek a vírus elleni harcban és egyesével leállnak, így a páciensek újabb fertőzésnek és komplikációknak vannak kitéve. A vérnyomásuk veszélyesen lecsökken, dehidratálttá válnak és alultápláltak lesznek, a veséjük nem tisztítja tovább a vérüket, így toxinok halmozódnak fel a testükben. Ha a betegséget korán felismerik, a modern orvoslás segítségével könnyen kiküszöbölhetjük ezeket a problémákat, olyan kezelésekkel, amelyek a mi kórházainkban alapvetően lehetőség van: vese dialízissel, rehidratációval, antibiotikumokkal.
Fotó: Europress/AFP/John Moore
Vérnyomást kezelnek, Ebolát nem
Dr. Joshua Mugele, az Indiana Egyetem orvosa szerint mindehhez elsőként jó diagnosztikai eszközökre van szükség, hogy azonosíthassák a problémát. “Ha agyvérzésről van szó, fel kell térképeznünk az agyat. Ha légúti fertőzés, CT-vel képet kell kapunk a tüdőről.” Amikor a doktor Libériában dolgozott, a fővárosában nem volt egyetlen CT berendezés sem. “A kórházban csak a vérnyomás kezelésére volt használható gyógyszerük.” Ráadásul az Amerikában használatos gyógyszereknek egy bizonyos része állt csak rendelkezésre.
Egy átlagos amerikai kórházban egy tucat különböző vérnyomás-gyógyszerből választhatnak az orvosok, attól függően, melyik illik a beteg profiljához, az egyéb egészségügyi problémákhoz. Ez nagyon fontos az ebolánál, mivel a fertőzések gyakran vezetnek alacsony vérnyomáshoz. A folyadékvesztés következtében a szervek nem jutnak elég vérhez, oxigénhez és tápanyaghoz, amivel működhetnének. Ilyen egyszerű problémák kezelése is nehézséget okozott a líbiai Monroviában. “Amikor másra lett volna szükség, mint a kórházban található alapgyógyszerekre, nem lehetett hozzájuk jutni.”
Fotó: Europress/AFP/Pascal Guyot
Öt darab kesztyű
A megfelelő kórházi személyzet is kulcsfontosságú az ebolás betegeknél, mivel állandó figyelmet és ápolást igényelnek. Az amerikai pácienseket kezelő orvosok az idei fertőző betegségek konferenciáján prezentációjukban rámutattak arra, hogy eseteiknél “intenzív, huszonnégy órás nővéri ellátásra volt szükség.” A betegeket folyamatosan figyelték és “az ilyen mértékű nővéri munka lehetővé tette, hogy gyorsan reagáljanak a változásokra”, ami élet-halál kérdése az Ebola esetében.
Ez a fajta non-stop felügyelet egyszerűen lehetetlen Nyugat-Afrikában, figyelembe véve a tényt, hogy míg az Egyesült Államokban 100 000 főre 245 orvos jut, Libériában 1,4. Sierra Leonéban 2,2; Guineában pedig 10. Ráadásul az afrikai orvosok olyan környezetben dolgoznak, ahol a fertőzés jóval könnyebben terjed. “Monroviában” – meséli Dr. Mugele, “összesen egy nővérünk volt, aki öt pár kesztyűt hordott magánál. Ezt az ötöt használta, mivel nem kapott többet, és így döntenie kellett, melyik beteghez nyúl kesztyűben és melyik érintése után mos kezet.”
Ha az egészségügyi szakemberek még az olyan legalapvetőbb eszközökben is hiányt szenvednek, mint a kesztyű, nem csak drasztikusan növelik a saját megfertőződésük esélyét, de a kórházban található egyéb baktériumokkal és vírusokkal is sorra fertőzik a betegeket. Ezek a fertőzések még jobban meggyengítik a páciensek szervezetét és növelik az elhalálozás esélyét.
Az USA-ban szigorú protokoll szerint végzik a betegek intravénás rehidratálását. Afrikában az ehhez szükséges eszközök nem mindig higiénikusak, vagy egyáltalán nem is állnak rendelkezésre.
A kezelés késletetése egyenlő a halállal
Nem kezeltek még Ebolát modern egészségügyi intézményben egészen mostanáig. Az egyetlen halálos áldozat Amerikában a libériai származású Thomas Duncan, akit a többiekkel ellentétben későn diagnosztizáltak. Bár más tényezők is vezethettek Duncan halálához, az biztos, hogy a kezelés késleltetése egyenlő a halállal. “Az az érzésem, hogy sok nyugat-afrikai hezitált, hogy felkeresse-e az ellátóhelyeket”- véli Dr. Jha, “akkor indultak csak el, mikor már kétségbeestek, majdnem haldokoltak.”
De még az azonnal ellátott afrikaiak is rosszabbul jártak, mint amerikai társaik. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a modern gyógyászat alapeszközeivel legyőzhető az Ebola. Az Afrikában és az Amerikában kezelt esetek kimenetele elképesztő eltéréseket mutat, ami az összehasonlíthatatlanul különböző egészségügyi rendszerek következménye. E különbségek mögött pedig még alapvetőbb dolog áll: a szegénység.
Fotó: Europress/AFP/John Moore
A gyümölcsdenevér lehet a bűnös
Az Ebola egy vérzéses láz, ami az esetek felében végzetes kimenetelű. Olyan, akár a legrosszabb és leggyötrőbb influenza, amit csak el tudunk képzelni. Verejtékezéssel, testi fájdalmakkal jár, majd hányással és kontrollálhatatlan hasmenéssel, de sokkos állapot, vérzés is bekövetkezhet a betegeknél. A tünetek a megfertőződés után 2-21 nappal jelentkeznek. A halálos eseteknél a betegség kialakulásától számítva pár napot vagy néhány hetet szenved a beteg. A szerencsésebbek egyhónapos felépülési idejük alatt számolhatnak hajuk elvesztésével, érzékelésük megváltozásával, gyengeséggel, fáradtsággal, fejfájással, szem- és a májgyulladással.
Öt törzse ismert az Ebolának, mely embereket fertőz: a Zaire, a Sudan, a Taï erdő, és a Bundibugyo. Az ötödik, a Restonm csak majmokra van hatással. Bár még a tudósok nem bizonyították, de úgy tartják, hogy a vírus gazdaállata a gyümölcsdenevér, és tőle csak ritkán terjed át a vírus az emberre. A jelenlegi járvány a Zaire törzzsel pusztít, melyet 1976-ban fedeztek fel Zairében (a mai Kongói Demokratikus Köztársaság területén) legelőször. Ugyanebben az évben, a vírust Dél-Szudánban is megtalálták.
Az Ebola-vírus rendkívül ritka Afrikában, nem tartozik a vezető halálokok közé. Az emberek nagyobb valószínűséggel halnak meg AIDS-ben, légúti fertőzések, vagy hasgörcs következtében. 1976 óta 20 járvány tört ki, összesen 2357 embert fertőződött meg és 1548 beteg hunyt el. De idáig az összes alkalommal Afrikában, távoli vagy elszigetelt helyeken ütötte fel a fejét a vírus, nem volt esély rá, hogy messzebb jusson.
2014-ben már hat afrikai országba és Amerikába is átterjedt, több mint 9000 embert fertőzött meg és 5000-et ölt meg. Ez több mint a korábbi járványok áldozatainak háromszorosa.
