Az al-Dzsazírának eljutatott dokumentumok szerint 2004 és 2010 között összesen 680 civilt öltek meg téves azonosítás miatt az Irakban tömegesen felállított ellenőrzőpontoknál. Több mint 2000 ember meg is sérült. Az áldozatok skálája elég széleskörű: akadt olyan süket és vak férfi, aki nem láthatta és hallhatta a figyelmeztetést, de sérült meg mentálisan beteg iraki is, aki egyszerűen nem fogta fel, mi történik körülötte. 2005 májusában egy terhes nőt és családját kellett kórházba szállítani, miután át akartak jutni egy ellenőrzőponton, bár csak egy férfi és egy másik nő sérült meg. Egy évvel később azonban egy várandós hölgy életét vesztette.
Fellépésük egy részét az amerikai hadsereg is túlzottnak minősítette, például azt, amelyben több mint száz golyót lőttek ki egy járműre – a rokonoknak később 10 ezer dolláros kompenzációt fizettek ki az autóban meghaltak miatt. Az eseteket változatos módon magyarázták: például népszerű ok volt, hogy a lövedékek gellert kaptak egy közeli épületen vagy a járdán. Az al-Dzsazíra szerkesztője szerint a legérdekesebb mégis inkább az, hogy igencsak ritkán fordult elő, hogy a lövöldözéseket valamiféle hivatalos vizsgálat követte volna.
A számok sokatmondóak. Az adatok alapján jól látszik, hogy az iraki helyzet valamelyest konszolidálódott a 2006-os polgárháborús helyzetet követően. 2007-től például éves szinten megfeleződött az ellenőrzőpontoknál történt incidensek száma. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az amerikai katonák helyét akkorra már az iraki erők kezdték átvenni, akik értelemszerűen máshogy viszonyultak a helyiekhez. A lövöldözések ezzel szemben megszaporodtak az iraki katonák és rendőrök között.
Kínzások a börtönökben
Az iraki börtönökben elkövetett kínzások a hírhedt Abu Ghraib-ügy után kerültek nyilvánosságra, és bár Washington akkor azt ígérte, hogy jobban oda fog figyelni ezekre az esetekre, és Abu Ghraibot egyéni akciónak minősítette, a most nyilvánosságra került dokumentumok másról árulkodnak. Az ügyek azonban nemcsak az Egyesült Államokat, hanem a bagdadi vezetést is negatív színben tüntetik fel.
A vizsgált időszakban az iratok szerint 1300 olyan eset került terítékre, ahol (testi illetve szexuális) kínzás gyanúja merülhetett fel, amely arra utal, hogy az Egyesült Államok tisztában volt azzal, hogy mi zajlik a helyi büntetés-végrehajtásban. 2007-ben egy iraki férfi letartóztatását követően 9 nap múlva meghalt, miután amerikai „illetékesek” látogatták meg, és jelentésükben leírták, hogy semmiféle kínzásra utaló jelet nem fedeztek fel a testén. Egy másik dokumentum azonban, amely poszt-mortem vizsgálta a legsúlyosabb eseteket, egyértelműen megállapította, hogy a férfit komoly kínzásoknak vetették alá, és részletesen ki is fejtette, milyen módszereket kellett elszenvednie.
A dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy az irakiak, miután sorban átvették a korábban az amerikaiak által őrzött börtönök ellenőrzését, folytatták a korábbi gyakorlatot, és igencsak ritkán fordult elő, hogy Washington beleavatkozott volna ezekbe az esetekbe, vagy engedte volna, hogy vizsgálatokat kezdeményezzenek egy-egy ügyben.
Különleges esetek
Egy-egy eset különleges, és nem került nyilvánosságra annyi dokumentum, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni belőlük. Ilyen volt például az al-Káida brutális fellépése a keresztények ellen, amelyet követően több ezren indultak a vallási kisebbség tagjai közül Szíria irányába. Egy másik irat pedig egy jaziditák elleni merényletet részletez.
Politika
A New York Times elsősorban a radikális síitáknak eljutatott iráni rakéták ügyét emelte ki, a dokumentumokból azonban más is kiolvasható: Szíria beavatkozása illetve az Ébredés Mozgalomhoz való amerikai viszony.
Az Egyesült Államok többször is felszólította Damaszkuszt, hogy óvja meg jobban határait az Irakba tömegesen érkező terroristáktól, és ne engedje be őket déli szomszédjába. A nyilvánosságra került dokumentumok szerint azonban Szíria erre kevésbé volt hajlandó, mint ahogy azt Washingtonban szerették volna, az iratok ugyanis több száz olyan esetről tudnak, amely mögött Damaszkusz állt. Döntő többségük fegyvercsempészetről, a radikálisok támogatásáról szól.
Komolyabb vádak is megfogalmazódnak Damaszkusszal szemben: egyes jelentések szerint szír határőrök csak azért nyitottak tüzet iraki kollégáikra, hogy segítsenek átjutni fegyvercsempész társaiknak az országba, emellett damaszkuszi titkosrendőrök tanítottak bombakészítésre Irakba átszivárgott terroristákat.
Az Ébredés Mozgalom létrehozása és támogatása az egyik legfontosabb eleme volt az amerikaiak által 2006-ban megkezdett új taktikának, eredményeképpen sokat javult a biztonsági helyzet Irakban. Nem csoda, hogy a dokumentumok egy része a vezetőikkel történt találkozókról és az ott kötött egyezményekről szól.
A mozgalom jelentőségét az is jelzi, hogy az Egyesült Államok komolyan foglalkozott a tagjait ért támadásokkal, elsősorban az al-Káida helyi szárnyának részéről, és arról is folytak tárgyalások, hogy miként lehetne az Irakban bevált taktikát Afganisztánba „exportálni”, hogy a biztonsági helyzet ott is javulhasson. Az elképzelésekből végül nem valósult meg semmi, elsősorban annak köszönhetően, hogy az afgán törzsi viszonyok nagymértékben eltérnek az irakitól.
Az együttműködés azonban nem mindig volt sikeres, legalábbis a dokumentumok szerint előfordult, hogy a Mozgalom egyes tagjait ellenállással vádolták, illetve, hogy visszaéltek a hatalmukkal saját anyagi érdekeiknek megfelelően. Elgondolkodtató – a folyamatra egyébként már több szakértő is felhívta a figyelmet, és most az iratok is megerősítették –, hogy 2008-2009 folyamán az Ébredés Mozgalom felé egyfajta bizalmatlanság alakult ki, elsősorban az iraki kormány részéről.
