Belföld

Tóth Szilárd János: Hogyan lesz a kétharmadból köztársaság?

Szajki Bálint / 24.hu
A Tisza párt képviselői az Országgyűlés alakuló ülése és beiktatási ceremóniát követően a Parlament lépcsőjén 2026. május 9-én.
Szajki Bálint / 24.hu
A Tisza párt képviselői az Országgyűlés alakuló ülése és beiktatási ceremóniát követően a Parlament lépcsőjén 2026. május 9-én.
A vezetők személyes integritására bízni a szabadságot: szerencsejáték – írja szerzőnk.

A Negyedik Magyar Köztársaságot az újabb kétharmados többség árnyékában kellene felépíteni. Égető kérdés, hogy lesz-e elég erős a népi kezdeményezés, hogy a kormányt rákényszerítse a tisztességes viselkedésre.

Bizató és aggodalomra okot adó jelek egyaránt mutatkoznak. Biztató – és a nép igényeire reszponzív kormányzat létrejöttét vetíti előre –, hogy a TISZA két miniszterjelöltjét is visszavonta a közvélemény nyomására.

Rég láttunk ilyet.

Ellenben aggodalomra adhat okot, hogy a fideszes rezsim végül szemlátomást nem az autokratikus hatalomgyakorlásba, a korrupcióba és az agymosó propaganda szégyenébe bukott bele, hanem a rossz gazdasági teljesítményébe. A szabadságvágyó állampolgárok tehát kétséges, hogy többségben lennének.

Miből főzünk?

Magyarország közismerten nehézségekkel küzd a népi kezdeményezés, a demokratikus kontroll terén. Az 1989-ig fennállt „reálszocialista” diktatúrák alapvetően azt a modernizációs programot hajtották végre – az agrártársadalom ipariba átvezetését és a rendi, kasztos viszonyok lerombolását –, amelyet nyugaton a polgárság és a fegyveres arisztokrácia csinált. Ennek érdekében a kommunisták egyidejűleg leszámoltak a polgári civil társadalommal, a klerikális reakció maradványaival és a munkásmozgalommal, utóbbit kooptálva, és a Pártnak alárendelve (végül kiüresítve). A diktatúra ezáltal eltüntette a színről az állampolgári önszerveződés legfőbb megnyilvánulásait, ezek híján pedig az 1989 utáni demokratikus építkezés alapvető nehézségekbe ütközött.

Vészi Ágnes / Fortepan Kossuth Lajos tér, ünneplők 1989. október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásakor, az Országház előtt.

Nem mintha a „reálszocialista” diktatúra passzív alattvalókat nevelt volna, ellenkezőleg: az állampolgárokat gyermekkoruktól halálukig megannyi intézménybe szervezte be, előbb az úttörőkhöz, aztán a hadseregbe, a pártba és a szakszervezetbe, majáliskor mindenkit kivezényelt a térre vonulni és így tovább. Ezek azonban egytől-egyig felülről irányított szervezetek voltak, a népi részvétel szimulációi, voltaképpen a párturalom eszközei, semmi egyéb. Az 1989-es rendszerváltást levezényelő liberálisok éppen a „magas fenntartási költségei” miatt gyűlölték a diktatúrát.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Olvasói sztorik