Az egyik oldalt némileg váratlan volt a döntős kiléte: a kétszázezres német város, Freiburg im Breisgau csapata, az SC Freiburg egy rövid megszakítástól eltekintve már több mint tíz éve a Bundesliga tagja, de nemzetközi kupadöntőnek még a közelében sem járt. Egy-egy bajnoki ötödik helyezés és EL-csoportkör azért már jelezte az elmúlt évtizedben a projekt sikerességét, aminek kulcsa az állandóság:
Két éve aztán az utód a helyi játékoslegenda, Julian Schuster lett, aki edzőként az elődje felfogását vitte tovább, szervesen beilleszkedve a kis klub kultúrájába.
Az Aston Villa története némileg más: a 2010-es évek végén az Aston Villa még a másodosztályban vergődött, és eleinte a PL-feljutás után sem tudott megkapaszkodni a felsőházban, hiába voltak ekkor olyan tehetségei, mint például a későbbi City-játékos Jack Grealish. Dean Smithtől Steven Gerrardig a legkülönbözőbb felfogású edzők adták egymásnak a kilincset, majd 2022 őszén szezon közben megérkezett a Villarrealtól Unai Emery. Emery a PSG-ben és az Arsenalban elszenvedett vesszőfutás után a Villarrealban már bizonyította, hogy egy középcsapatot nagyszerűen fel tud emelni. Az Aston Villánál ugyanezt folytatta: hetedik, majd negyedik és hatodik helyezés, valamint jövőre is már biztosan BL-indulás. Bár nehezen tudott szakítani a már sokszor ráégett, óvatos mentalitással, a legtöbb mérkőzésén az Aston Villa kívülről befelé szűkülő, az ellenfelet kicsalogató, direkt, kombinatív játékot játszik, amivel olykor Liverpool- vagy Manchester City-szintű ellenfelek orra alá is borsot tud törni.
Ez a két csapat feszült egymásnak, ám a mérkőzés rendkívül simán alakult: a Bundesliga-középcsapat nem tudta felvenni a tempót a Premier League egyik élklubjával, és az egyik oldal inkább pozitív, a másik inkább negatív hősöket tudott felmutatni.
