Azt hiszem, újságírói karrierem egyik legérdekesebb és legkreatívabb estjén vehettem részt. A Szijjártó-Lavrov nyomozások egyik társszerzőjével, régi barátommal, Holger Roonemaaval beszélgettünk a magyarországi politikai eseményekről, az oknyomozó újságírásról és az orosz befolyásról, miközben két tehetséges fiatal észt színész bújt a magyar és orosz külügyminiszter bőrébe
– írta Facebookon egy kedd esti tallini eseményről Panyi Szabolcs újságíró, aki korábban nyilvánosságra hozta Szijjártó Péter volt magyar külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter telefonbeszélgetéseit.
A Von Krahl Színház művészei általál előadott performanszban Panyi szerint „Szijjártó Péter zavartan röhigcsélő, szervilis karakterét Herman Pihlak, míg Szergej Lavrov dörzsölt, félelemkeltő figuráját Karl Birnbaum adta elő – utóbbi kísértetiesen tudta imitálni az orosz külügyminiszternek nem csupán az akcentusát, de egy az egyben a hangját is.”
Az újságíró hozzátette, a két színész olyan telefonbeszélgetés-leiratokat is felolvasott-előadott, melyeket eddig a cikkeikben még nem használtak fel. Hozzátette, sokáig a közönséggel együtt nevetett, majd elkomorodott.
Persze a jókedvem hamar elmúlt, amikor egy ponton észbe kaptam – hiszen végülis az, amit a színpadon hallgattunk, Magyarország közelmúltjának egyik legsúlyosabb és legszégyenteljesebb története. Az a gúnyos hangnem, ahogyan a volt magyar külügyminiszter beszél EU-s és NATO-s kollégáiról, vagy ahogy készségesen beleegyezik bizonyos uniós dokumentumok kiszivárogtatásába az oroszoknak, az tényleg az Orbán-rezsim egyik mélypontja.
Panyi a választási kampány idején több részletet közölt Szijjártó és Lavrov telefonbeszélgetéseinek leiratából. Így derült ki, hogy a külügyminiszter rendszeresen beszámolt arról, hogy mi történik az Európai Tanács ülésein, Lavrov kéréseit pedig igyekezett teljesíteni. Az Orbán-kormány és médiája ezt követően az újságírót ukrán kémnek kiáltotta ki, eljárás is indult ellene, ám az NNI megállapította, az újságíró nem kémkedett.
