Karácsony Gergely erénynek tartja a nagyvonalúságot. A főpolgármester a Népszavának ezzel magyarázza, hogy a főváros rendszerzáró örömkoncertjét – Magyar Péter rosszallása után – áttették az Országgyűlés alakuló ülésének napjára. Szerinte fontos, hogy a
rendszerváltás tegyen igazságot azokkal a társadalmi csoportokkal, akiket a NER meg akart alázni és tönkre akart tenni,
nem hiszi, hogy ebben vita lenne a leendő kormányfő és közte. A főpolgármester azt reméli, hogy a buligate-nél komolyabb ügyeket is megoldanak majd.
A főváros nem kér mást, mint amit Magyar Péter a választás előtt ígért: partneri viszonyt. Ennek első lépése pénzügyi helyzetük rendezése,
de az egész önkormányzati rendszer súlyos problémákkal küszködik,
így kész reformcsomaggal készülnek az egyeztetésre a Tisza-kormánnyal. Karácsony Gergely szeretné, ha megszületne az általa régóta javasolt Budapest-törvény, amely erős partneri viszonyt feltételez a főváros és a kormány között. A választási győzelem után az nem kérdés, hogy az uniós forrásokat haza kell hozni, kihívást a pénz okos felhasználása jelenthet. Ehhez jól jöhet Vitézy Dávid minisztersége, mert neki és a Tisza-kormánynak is
elementáris érdeke, hogy fejlődjön az ország és vele Budapest.
Másodlagosnak tartja, hogy a sikert kinek a számlájára írják a szavazók, de szerinte
Dávidot nem kell félteni, a végén bizonyosan sikerül saját sikerének beállítani mindezt. Őszintén szólva ez engem a legkevésbé sem érdekel. A választókat sem különösebben hatja meg, kinek van emiatt több Facebook-like-ja. Ez a politika napi purparléja, miközben a lehetőség történelmi.
Karácsony Gergely szerint a rettegő fideszes polgármesterek terjesztik, hogy Magyar Péter előrehozott önkormányzati választásra, Budapest közigazgatásának átalakítására készül. Ő csak olyan reformot tud elképzelni, amelyet az önkormányzati szövetségekkel partnerségben hajt végre a kormány.
Kétségtelenül hozzá kell nyúlni a rendszerhez, de bűn lenne ezt hatalmi, aktuálpolitikai kérdésként kezelni.
Magyar Péter kormányának azért kell visszavonnia a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokra vonatkozó, korábbi döntéseket, mert
a többségük maga a horror. […] Meg kell fordítani az erőviszonyokat: a közérdek az első, a magánérdek a második.
