Létezhettek-e női szamurájok? – teszi fel a kérdést a Live Science. A japán szamurájok ügyes harcosok voltak, akik egy becsületkódex szerint éltek. A leggyakrabban férfiként ábrázolják őket, ami felveti a kérdést, hogy nők is csatlakozhattak-e hozzájuk.
Számos szakértő szerint léteztek és van rá bizonyíték, hogy harcoltak is a csatatéren. Az viszont már vita tárgyát képezi, hogy milyen gyakran vettek részt a harcokban: egyesek szerint nagyon ritkán fordult elő, mások szerint viszont rendszeres volt.
Szamurájok, mint társadalmi réteg
Fontos megjegyezni, hogy a szamurájok egy társadalmi osztályt alkottak, bármilyen nő, aki ebbe a társadalmi rétegbe született női szamuráj volt. Ugyanúgy a férfiaknál is, aki született szamurájnak számított nem számított mennyire volt gyenge vagy képzetlen – mondta Sean O’Reilly, az Akita Nemzetközi Egyetem japán tanulmányok professzora.
Az viszont nem világos, hogy a női szamurájok milyen gyakran vettek részt csatákban. Diana Wright, a Western Washington Egyetem professzora szerint a női harcos szamurájokról szóló legmeggyőzőbb dokumentumok a 19. száza végéről, a szamurájrendek felszámolásának idejéből származnak.
Abban az időben Japánban polgárháború dúlt. Tokugawa-sógunátus támogatói azok ellen harcoltak, akik meg akarták dönteni a hatalmukat és a katonai kormányzó hatalmának egy részét vissza akarták adni a császárnak. A háború alatt számos olyan esetet rögzítettek, amikor a sógunátus oldalán harcoló szamurájok között volt nő is. A főváros ostromakor összeállt egy csapat női szamuráj is. Habár úgy gondolják, hogy létszámuk 20 és 30 között lehetett, csak 10-ük neve ismert. Nem hivatalos vezetőjük Takeko Nakano, egy 22 éves nő volt. Wright elmondása szerint csupán csak kardokkal és naginatákkal (ívelt pengéjű, szúró fegyverekkel) harcoltak, a puskával felszerelt haderő ellen. A feljegyzések szerint Takeko Nakano öt vagy hat embert ölt meg, mielőtt lelőtték. A csata végül vereséggel végződött.
Legendák és elbeszélések
Számos legenda és történet említ női szamurájokat. A leghíresebb közülük Tomoe Gozen volt, aki a 12. század végén élt. A történet szerint Minamoto no Joshinaka nevű uralkodót szolgálta és részt vett a Taira-Minamoto-háborúban, amelyet két klán vívott egymással. Egyes krónikák szerint harcosként ezer közönséges férfival is felvette a versenyt, jártas volt a fegyverek használatában, a legerősebb íjat is meg tudta feszíteni és kardjával mindig készen állt a küzdelemre, akár gyalog, akár lóháton.
Karl Friday, a Georgia Egyetem Történelem tanszékének nyugalmazott professzora, mégis úgy gondolja, hogy a női szamurájok nagyon ritkán harcoltak, mert tabunak számíthatott. Egy kézikönyv, ami a katonai viselkedésről szól, tiltotta, hogy a csaták előtt három nappal a férfiak nőkkel osztozzanak szálláson, hogy terhes vagy nemrég szült nők hozzáérjenek a harcosok fegyvereihez, hogy csatába menet hajón utazzanak női utasokkal, sőt azt is, hogy a nők ránézzenek a hadjáratra induló tisztek hátára.
Habár a szamuráj osztályt az 1870-es években sikeresen eltörölték, a női szamurájok egyes edzésmódszereit ma is alkalmazzák. Eric Shahan, a harcművészeti szövegek fordítására szakosodott japán fordító megjegyezte, hogy a Yoshin-iskola még mindig kimonóban gyakoroltatja a naginata használatát tükrözve azt a tényt, hogy a nőknek hirtelen kellett fegyvert ragadniuk, ezért nem volt idejük átöltözni.



