Kultúra

Ha ezt a darabot mindenki megnézné, másnap egy jobb országban ébrednénk

Horváth Judit / Örkény Színház
Horváth Judit / Örkény Színház
Az Örkény elfoglalta a Merlint. Választási év van, hát arról akartak darabot csinálni, hogy van Magyarország. A végeredmény két óra tömény gyomorgörcs, aztán két óra felemelő civilszínház, amiről kizárólag szuperlatívuszokban lehet beszélni: őszinte, izgalmas, megrázó, szívmelengető. Az Országkórus intenzív négyórás élmény, de megkockáztatjuk, hogy ha ezt a darabot mindenki megnézné, másnap egy jobb országban ébrednénk – műsorra is tűzték a választás napján.

Kell-e, akarunk-e, merünk-e gyereket vállalni ma Magyarországon?

Előbb-utóbb, közelebbről-távolabbról, de mindenki találkozik ezekkel a kérdésekkel. Vagy azért, mert szeretne gyereket, vagy azért, mert nem. Vagy szeretne, csak nem lehet, vagy nem szeretett volna, de lett, esetleg őt nem szerették volna, mielőtt lett, netán csak szeret valakit, akit érint a dolog. Megkerülhetetlen kérdéskör, de a válaszok ritkán egyszerűek. Félreértés ne essék, a világon sehol sem azok, de azért van abban némi színpadért kiáltó irónia, hogy családbarát kis országunkban milyen általános élmény a gyerekvállalással kapcsolatos szorongás.

Amikor az Örkény István Színház – választási év lévén – úgy döntött, arról készítenek előadást, hogy „hogy van most Magyarország”, hamar ennél a kérdéskörnél találták magukat.

A cikk tartalmából

Cikkünkből kiderül még, hogy

  • miért okozott meglepetést az előadás helyszíne,
  • milyen a színpadi keretek közé öntött szorongás,
  • miféle látleletet nyújt rólunk, magyarokról az Országkórus,
  • és miért működik még a hagyományos színdarabnál is jobban a civilszínház.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik