Egy fiatal mexikói orvostanhallgató azt állítja, hogy 10 percre meghalt, és közben nem a túlvilágot, hanem a jövőt látta – és az élménye teljesen megváltoztatta az élethez való hozzáállását.
A Daily Mirror által bemutatott 24 éves Rubi Rolgue még tavaly áprilisban került halálközeli állapotba, amikor már csak pár hónap választotta el az orvosi diplomája megszerzésétől. Nem sokkal azután, hogy hozzáment a párjához és másik városba költözött.
Egy párhuzamos univerzumba került, amikor leállt a szíve
A fiatal nő, akit 10 percig klinikai halottnak nyilvánítottak, azt állítja, hogy jelenlegi élete „kitörlődött”, miközben öt évre egy párhuzamos idővonalra került.
Nem ugrottam át egy másik helyre vagy időbe. Úgy tűnt, hogy az életem egyszerűen csak folytatódik – napról napra – 2025-től 2030-ig. A jövőbeli világ fejlettebb és békésebb volt, mint az, amit magam mögött hagytam. Nem voltunk annyira függők a mobiltelefonoktól. A technológia automatizálta a mindennapi feladatokat, így az embereknek több idejük maradt a társasági életre
– mondta az orvostanhallgató.
„Megvolt az állásom, de az időm nagy részét a férjemmel és a családom többi tagjával töltöttem. Az évek múlásával mindannyian megöregedtünk, ahogyan az az elmúlt öt év alatt is történt volna” – folytatta. Ami egyébként onnan nézve nem is olyan meglepő, hogy egy pár évvel ezelőtti kutatás szerint egy szívleállás után még sokáig maradhat a tudatánál az ember.
Ez történt a sorsfordító napon
A fiatal nő 2025 áprilisában a szokásos módon kezdte a napját. Délre azonban már telefonon könyörgött segítségért a férjének, akinek nevét nem kívánja elárulni. Nem tudta mozgatni a lábait, és nehezen kapott levegőt.
Az oxigénszintje gyorsan 65 százalékra zuhant – ami életveszélyes. A kórházban kiderült, hogy kétoldali tüdőembóliája van, amelynek során vérrögök zárják el mindkét tüdő artériáit.
„Semmire sem emlékszem ebből a napból. Teljesen üres a fejem. Belülről fulladoztam. Két hatalmas vérrög képződött, és elzárta mind a jobb, mind a bal tüdőartériámat. Teljes elzáródásom volt” – emlékezett vissza.
Azon az ominózus napon este 10 órakor be is következett Rolgue első szívmegállása, majd öt órával később teljesen le is állt a szíve pár percre.
„Ezúttal több mint tíz percig voltam a klinikai halál állapotában. Amikor az orvosok újraindították a szívemet, a pupilláim kitágultak és mozdulatlanok voltak; nem reagáltak sem a fényre, sem az ingerekre. Agyhalottnak nyilvánítottak.
És azt mondták a szüleimnek, hogy már semmit sem tehetnek
– mondta a fiatal nő.
Mindenkit meglepett, hogy felébredt
A terv szerint hazaszállították volna, ahol határozatlan ideig életfenntartó gépen tartották volna. Az alternatív valóságában azonban a dolgok szintén sötét fordulatot vettek. „Ebben az idővonalban három férfi támadott rám egy bulin. Abban a világban is kórházba kerültem, mintha a traumám visszhangzott volna mindkét valóságban. Fájdalmas, bonyolult és kimerítő volt” – folytatta a fiatal nő. Akinek a teste ekkor hirtelen „visszacsapódott” a fizikai világba, miután áthaladt egy „pokoli” alagúton, amely tele volt a legnagyobb félelmeivel.
Majd felvillant egy fény, amelyet kétszer is megérintett, és már vissza is tért a valóságba. Az ébredés pillanatai azonban nem jelentettek számára megkönnyebbülést. „Az volt az igazi poklom – felébredni ebben az életben” – mondta a fiatal nő.
„Kómában többször is megműtöttek, de semmit sem éreztem. A fájdalom akkor jött, amikor felébredtem. Nem tudtam beszélni, azt mondták, maradandó agykárosodást szenvedtem, és soha többé nem fogok járni. Mindenki megdöbbent, amikor meglátott” – fogalmazott.
Kapu egy másik életbe
„Zavarba ejtett a látvány, amikor megláttam a bátyámat, hiszen sokkal fiatalabbnak tűnt, mint amikor utoljára láttam – 2030-ban. Ráadásul annyira féltem a túlvilági támadóimtól, hogy segítségért könyörögtem. De hamarosan rájöttem, hogy egy hónapig kómában feküdtem, és hogy a túlvilág nem is létezik” – emlékezett vissza Rolgue, majd így folytatta:
Jó ideig tartott, mire megértettem, hogy időutazást hajtottam végre.
A klinikai halál állapotát túlélő orvostanhallgató egyébként saját bevallása szerint azért állt most a nyilvánosság elé, mert válaszokra van szüksége, és azt is szeretné megmutatni az embereknek, hogy a halál nem egyenlő az igazi véggel.
„Mélyebb lelki kapcsolatot érzek, mint korábban. A történetem megosztása lehetővé tette számomra, hogy reményt adjak sok olyan embernek, aki válaszokat keres.”
A halál nem fal – hanem egy kapu egy olyan életbe, amely soha nem ér véget
– zárta a gondolatait a tízperces szívmegállását csodával határos módon túlélő fiatal nő.
A történet egyébként azért is érdekes, mert egy pár évvel ezelőtti kutatás szerint a halálközeli élmények nem tekinthetők hallucinációnak.
