2025 májusában a közel másfél évtizedes katari futballprojekt a csúcsra ért, a Paris Saint-Germain története első Bajnokok Ligája-címét szerezte, a párizsiak a döntőben elsöprő játékkal, 5-0-al döngölték földbe a három éven belül másodszor BL-döntőt játszó Simone Inzaghi-féle Intert. Mint akkor írtuk: a müncheni finálét eredetileg két dinamikus, kreatív csapat kiélezett párharcának lehetett várni, ahol két szervezett, tervezett, de az elmúlt évek merev szerkezeti dogmáihoz képest mégis rugalmas, elmozgó játékot játszó csapat feszül majd egymásnak.
Ebből két gyors gól, majd iskolajáték lett: az első félidőben a PSG sokat mozgó jobb szárnya szinte labdához sem engedte érni az Inter passzív védelmi blokkját, hogy aztán a második félidőben már direktebb játékkal lendületből cincálják szét a magasabbra tolt, de teljesen ütemtelen olasz letámadást.
A PSG menetelése nemcsak a döntőben, hanem az elődöntőben is látványos volt – bár a hagyományos statisztikák szerint az Arsenal dominálta a párharcot, a szemteszt ennek élesen ellentmondott, a PSG ugyanis egyetlen másodpercet sem volt hátrányban a párharcban, és bár mennyiségileg a londoniak pontrúgásokból és ívelésekből sok helyzetet tudtak kialakítani, a párizsiak a kapu elé szorulva, kontrákból is veszélyesek tudtak lenni. Az odavágó első félidejében pedig labdával is lefocizták az Arsenalt: az Interhez képest a londoniak még magas letámadással operáltak, de az (akkor még) területi alapon szervezett presszing teljesen megbolondult a PSG folyamatos elmozgásaitól. Emlékezetes a kép, ahogy Martin Ödegaard a pálya egyik oldaláról a másik felé sasszézva figyeli a fedezőárnyékát, miközben folyamatosan mutogat a csapattársainak, hogy kinek melyik ellenfelet kellene átvennie.
Akár középső blokk, akár magas letámadás, a tavalyi PSG titka a sokat mozgó, főleg jobb oldalon dinamikus elmozgó játék volt: Hakimi, Doué, de még a hamis kilencesként visszalépő Ousmane Dembélé is a pályának erre az oldalára mozgott, hogy folyamatos rotációkkal és váltásokkal megbontsa az ellenfelek védekezését.
Ő Vítor Machado Ferreira, azaz Vitinha.
