Rögtön egy kis izgulnivalóval kezdünk, bár ha egy kicsit jobban figyelnek a fiúk, sokkal nagyobb is lehetne az az izgulás. Történt ugyanis, hogy egy héttel ezelőtt Lisszabonban 3-1-re vezetett a Benfica az EL-negyeddöntőn a PSV ellen, a pocsékul játsszó hollandoknak ez az eredmény nem volt rossz. De a végén kaptak még egy gólt, így 4-1-ről kéne ma este Eindhovenben fordítaniuk Dzsudzsákéknak, ami azért nehéz lesz ez ellen a gólerős Benfica ellen. Mert 3 gólt még csak lehet lőni, de egyet sem kapni? Persze ha 7-3 a vége, úgy is jó… Tán a legnehezebb meccs lesz ez a sorozatban, tessék szurkolni 20:40-től a Story4-re kapcsolván.
14 kilométer, ami Spanyolországot és Nyugat-Szaharát, Európát és Afrikát összeköti – ez lenne a Gibraltár-szoros. Filmünk három szereplője, egy futballkarrierben reménykedő férfi, egy barátja és egy kényszerházasság elől menekülő nő illegális úton szeretne Spanyolországba jutni Algérián át, de az embercsempész, akinek fejenként 1000 dollárt fizettek, átveri, és kirakja őket 14 km-re a megbeszélt helytől. Állítólag csak négyórányi útra vannak a céltól, de csomagokkal és navigációs eszközök híján a sivatagban kissé más a leányzó fekvése. A(z európai ész szerinti) normalitásba menekülő elkeseredetteknek állít emléket ez a spanyol dráma 21:00-tól a Duna TV-n.
Elkeseredni persze Európában is lehet, például ha valaki osztályt, társadalmi réteget vált, és kicsúszik pl. a középosztályból. A Maradandó sérülések ilyen eseteket mutat be szúrópróbaszerűen, ebben a vadonatúj dokumentumfilmben válás, munkanélküliség, kezelhetetlen törlesztőrészletek és hajléktalanság keserítik az egyes riportalanyok életét. Gondok, melyek ott vannak körülöttünk, de mi sem igyekszünk észrevenni őket, és az elszenvedőik is sokszor szégyellik, bűntudattal élik meg a megpróbáltatásaikat. Emberség, részvét, empátia – ha a szívünkben ezekkel és nem a „szerencsétlenség ragályától” való félelemmel állunk mások bajához, segítségünkkel mindenkinek jobb lesz. És talán még is megesik, hogy tényleg azt érezzük, társadalomban élünk, nem falakkal elválasztott, izolált individuumok tömegében. 22:45, Duna TV.
Akinek ennyi nyomorúság sok, annak itt van egy kis humor – persze jobban megnézve ez is nyomorúság. A mai kor munkásosztálya klaviatúráját az öklében tartva dolgozza rongyosra, kérgesre lelkét, három példányuk a főszereplője A hivatali patkányok című filmnek. Három hivatalnok, akik keze alatt azért nem ég szénné a munka, folyamatosan bosszút akarnak állni a Hivatalon, Ahol Dolgoznak. Az infantilizmus és rosszindulat szintjét nagyjából sikerül talán belőni, ha eláruljuk, hogy a rendező Mike Judge a Beavis és Butthead figurák kereszt-, nagy- és édesapja. Figyelem, akinek nem inge, ne vegye magára, csak eressze szabadon a kárörömét 22:50-től az RTL Klubon.
Van egy harmadik lehetőség is, már ezerszer ajánlottuk, de jót az ember nem rest újból ajánlani. Terry Gilliam művészete kisebb döccenőkkel folyamatosan bölcs, kreatív, érzékeny, tartalmas néznivalókkal lát el minket, amelyekből mindig akadnak jelenetek, mondatok, karakterek, akik vissza-visszatérnek a mi életünkben is, beugranak, felidézzük őket. A Brazil abszurd börtönjelenetei nemrég Afganisztánban váltak ijesztően valóságossá, a Félelem és reszketés Las Vegasban tudatmódosított víziói rendkívül hitelesen tárják fel a kora 70-es évek Amerikájának csömörbe hajló hangulatát, a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma pedig minden erénye mellett bravúros emlékezés Heath Ledgerre is. A 12 majomban pedig Brad Pitt nevét jegyezte meg végérvényesen mindenki. Szép, vicces, kicsit ócska, csorba, azaz igazi angol mese a 12 majom, most megint a Filmmúzeumon 22:50-től.
