Bár úgy tűnhet, hogy a Cyriakként ismert alkotó legutóbb egy cseppet mégis mellényúlt, amikor a világháló egyik szent tehenéhez, a macskához nyúlt témaként: alaptétel, hogy a róluk szóló bármilyen filmmel óriási népszerűséget lehet elérni.
Erre a tendenciára ráérezve, valamint ezt kifigurázva készült a multimédiás polihisztor fenti anyaga, amiben a védjegyszerű fraktálanimáción kívül visszaköszön a legalább ennyire jellegzetes zenei stílus. Az egyszerre bolondos és idegtépő aláfestő zene szerzője természetesen szintén a rendező.
A tematika gondos megválasztásához, illetve Cyriak saját korábbi teljesítményéhez képest viszont a munka nézettsége kevéssel több mint három hét alatt “csupán” alig haladta meg a másfél milliót. Á, ez már dehogy méltó irigylésre! (Nem a frászt nem…)
