A XIV. századnak Európának, az egyháznak és Itáliának is nagy szüksége volt segítségre. A pápák 70 éven át a franciaországi Avignonban székeltek: hét francia egyházfő követte egymást, akik francia érdeket szolgáltak. A török már feldúlta Palesztina szent helyeit, és közeledése már fizikailag is fenyegette az öreg kontinenst. Itália belharcok színhelye volt, városállamok küzdöttek egymással, a császárral, a pápai állammal.
Krisztus gyűrűt húzott az ujjára
Ezekben a válságos időkben, egészen pontosan 1347. március 25-én látta meg a napvilágot Caterina Benincasa da Siena, Sziénai Szent Katalinként Itália és Európa védőszentje. Életét a lehető legközelebbi forrásból, gyóntatója tollából ismerjük.
Katalin egy sziénai kelmefestő mester 25. gyermekeként született. Hatévesen pedig megjelent előtte Krisztus: jóságosan rámosolygott, majd megáldotta. E látomástól Katalin megkomolyodott, egy évvel később pedig szüzességi fogadalmat tett. Nem volt hajlandó férjhez menni, de kolostorba sem vonult, 16 évesen belépett a domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) közé. Ekkor visszavonult házuk egy pinceszerű zugába, csak a templomba ment ki, a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt.
Pierre Subleyras: Krisztus eljegyzi Katalint (Wilipedia)
A cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, párna gyanánt egy követ használt. Csak kenyeret és zöldségféléket evett, élete végén pedig már ételt sem vett magához. Tizenkilenc éves volt, amikor Krisztus ismét megjelent: eljegyezte magával, és az emberek közé küldte a béke és az igazság angyalának.
A gyűrűt csak Katalin láthatta saját ujján. Tanításaival hamar híveket szerzett, kialakult körülötte egy tanítványi kör. Sziénában bátorított és ápolta – olykor csodákkal – a betegeket, miközben már városokkal és nagy hatalmú emberekkel levelezve dolgozott a békén és egy keresztesháború megszervezésén.
Stigmák a testén
Pisában, 1375-ben, több szemtanú előtt kapta meg az Úrtól küldetésének és életének pecsétjét: a Megfeszített Krisztus sebeiből vörös fénysugarak indultak ki és tartottak keze, oldala és lába felé. Katalin, hogy a feltűnés kísértését elkerülje azt kérte, a sebek legyenek láthatatlanok. A sugarak erre fehérré váltak, úgy fúródtak a testébe.
A stigmákat más valóban nem láthatta, de élete végéig kínozták Katalint. A következő években számtalan csodás megtérés, kibékülés, gyógyulás köthető Katalinhoz, miközben folyamatosan harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért.
Így szerezte Katalin a stigmákat Domenico Beccafumi tolmácsolásában (Wikipedia)
Három hónapra Avignonba költözött, ahol sokat érintkezett XI. Gergely pápával, és a legenda szerint neki köszönhető, hogy a Szentszék végül 1377. január 17-én visszaköltözött Rómába. A “nyugati egyházszakadás” idején Katalin VI. Orbán pápát támogatta, az egyházfő kérésére Rómába költözött, és haláláig ott szolgált. Egészsége egyre gyengült, de nem kímélte magát. 1380-ra Katalin fekvő beteg lett. Tanítványai tanúsága szerint iszonyatos kísértéseket szenvedett, az ördögök valósággal tomboltak körülötte, míg végül április 29-én elhunyt – 33 évesen, “krisztusi korban”.
Gyóntatója szerint “tizenhárom héten át gyötrődött úgy, hogy közben napról-napra nőttek a kínjai, s ő mindig vidám lélekkel viselte azokat. Mindenért hálát adott, és könnyű lélekkel ajánlotta föl életét Krisztusnak, hogy kiengesztelje Őt a népért, és megmentse az Egyházat a botrányoktól. Sem az ok, sem a szenvedés nem hiányzott ahhoz, hogy tökéletes vértanú legyen”. II. Pius pápa 1461. június 29-én avatta szentté, 1939-ban Itália, 1999-ben pedig Európa védőszentjévé nyilvánították. Ünnepét halálának napján, április 29-én tartják.
