A színésznő számára a legnagyobb erőt még ma is szülei szavai jelentik, akik megtanították őt a kitartásra és az emberek szeretetére. Nem titkolja, retteg, hogy a házukat egyszer elveszíthetik, pedig ez jelenti számára az élete értelmét. Nem is elsősorban az ingatlan az, amiért megszakadna a szíve, hanem a kert, amelynek minden kis növényéhez szoros emlékek fűzik.
Többen kérdőre vonták önt annak idején amiatt, hogy elvállalt egy mosópor reklámot. Talán ekkor tárta fel először azt, hogy bizony önöknek is vannak anyagi gondjaik. Javult valamit a helyzete?
Többször megkaptam, hogy két olyan embernek, mint én és a férjem, Szűcs Lajos, hogyan lehetnek anyagi gondjai. Pedig mi is emberek vagyunk, ugyanolyan problémákkal küzdünk, mint mások. Ma már valószínűleg hihetetlen, hogy annak idején nem milliókat, csak 2500 forintot kaptam egy filmfőszerepért és a férjem 400 forintért játszott kupadöntőt ezrek előtt a Népstadionban. Igaz, akkor még 40 fillér volt egy kifli. Rettegek attól, hogy a saját magunk által felépített házunktól meg kell majd válnunk, és azt sem tagadom, a fűtést is lejjebb vesszük, hogy spóroljunk. Egyik ismerősöm azt mondta, megtanultak kabátban aludni az utóbbi időben. Talán tényleg ez lesz a megoldás. Senki nincs jó helyzetben. Én gyerekként megtapasztaltam, milyen az, ha az embernek elfagy a lába és ha nincs ablak a házon. A szüleim ugyanakkor sosem tárták fel előttem az igazi nagy drámákat, mindennek a pozitív oldalát közvetítették felém. Amikor 1944-ben újságpapírral beragasztották az ablakot, akkor is azzal vigasztaltak, hogy ez jó dolog, mert friss levegő jön be a szobába, a dunyha alatt pedig nem fáztunk. Így próbálom nézni a világot, mindennek megkeresem a vidámabbik oldalát, még akkor is, ha egyébként minden nap fáj valami. Az ominózus balesetemnek is volt pozitívuma. Azóta nem vezetek, nincs autóm, ezzel is sokat lehet spórolni. Ha valaki akar tőlem valamit, eljön hozzám vagy éppenséggel elvisznek a fellépésekre. Ha nagyon gazdag lennék, sokat adakoznék, tudnám, hová kell tenni a pénzt, hiszen rengeteg a rászoruló ember.
Milyen jelenleg az egészségi állapota?
Nem vagyok túl jó állapotban, ami az én koromban talán már természetes is. 72 éves leszek. Amíg sík terepen kell járni, addig nagyjából rendben vagyok, de ha lépcsőt kell mászni, az már nem megy. Azt mondhatom, életem során minden bajt összeszedtem, amit csak lehetett. Az én jelenlegi állapotomnak már sok fájdalmas része van. Ráadásul nagyon szeretek enni, imádom az édességeket, ami nagyon nem használ a cukorbetegségemnek, még akkor sem, ha mellette inzulinozom magam. Egyszer arra figyelmeztettek az orvosok, ha nem vigyázok magamra, akár meg is vakulhatok. Már csak ezért is fontos számomra Gödöllő, ahol minden apró vakondtúrást ismerek.
Egyik alkalommal említette, hogy korábban nagyon félt az öregségtől.
Nem tagadom, valóban így volt. Egy olyan embernek, akiről mindig azt mondták, hogy nagyon szép, nem könnyű beletörődni abba, egyszer elbánik majd vele az idő. Korábban azt gondoltam, majd én is felvarratom magam, de aztán letettem erről. Harmincéves voltam, amikor először jártam szociális otthonban, és megrémültem attól, amit ott tapasztaltam. Elképesztő volt látni, milyen megöregedni. Aztán ahogy telt az idő rájöttem, valójában szép dolog az öregség. Már nem harcolok ellene.
Korábban sokat foglalkozott azzal a sajtó, hogy menyével, Pártos Csillával megromlott a kapcsolata. Jelenleg milyen viszonyban vannak?
Egy évtizeden át fantasztikus kapcsolatban voltam Csillával, amiért nagyon hálás vagyok az életnek. Aztán úgy érezte, hogy fölé nőttem, mennie kell. Nem tagadom, nehéz személyiség vagyok, de rosszat soha senkinek nem akartam, neki sem. Persze tudni kell elengedni az embereket, ha ők ezt akarják. Ezt az elvet követtem én is vele kapcsolatban. Jelenleg teljesen normálisnak mondható a kapcsolatunk. Büszke vagyok rá, hogy beindította új vállalkozását, ami jógával foglalkozik és drukkolok a sikeréért. Nagyon tehetséges embernek tartom. Ráadásul nagyon hálás vagyok neki azért, amiért életet adott az unokámnak. Szerencsére a bosszú nincs belém kódolva, nem tudok haragot sem tartani.
Hogyan telnek mostanában a napjai?
Könyvet írok az emlékeimről. Egyelőre még nem tudom, mikor fejezem be, de nagyon élvezem. Rengeteg régi tárgy vesz körül, ami talán másoknak kacat, de engem minden emlékeztet valamire. Ráadásul szó van arról, hogy elkészítjük életem első CD-jét, amiben két zeneszerző barátom segítene.
