Az építészet világában számos tényezőnek kell egyszerre teljesülnie ahhoz, hogy egy villa, társasház vagy középület hosszú időn át állva maradjon. Nem elég, ha egy építész tehetséges, egy építtető pedig pénzt nem sajnálva álmodtat új otthont magának, hiszen nem mindegy, hogy a tervek milyen minőségben, mekkora odafigyeléssel válnak valósággá, és az sem, hogy az évtizedek során szán-e valaki elég időt a karbantartásra, illetve felújításokra.
A budapestiek által a Rózsadomb részének tekintett Rézmál szívében álló Tulipán utca 22/b. (Felvinci út 19.) esetében ezek közül egyetlen paraméterrel akadtak problémák: a karbantartásokkal, így az épület másfél évvel ezelőtt ezt az arcát mutatta a város felé:
A házról egy felületes szemlélő is leszűrhette a lényeget – azt, hogy az a két világháború közti modernizmus a Bauhaus iskolából táplálkozó építészetének érdekes darabja, ami a lepusztultsága ellenére is jól mutatja a korszak jellemző megoldásait.
Nem csoda tehát, hogy a tipikus tömegarányaival, lapos tetejével, félköríves lépcsőházaival (ebből meglepő módon kettőt is találunk a Tulipán utcai frontra ragasztva), csinos terméskő lábazatával, illetve egyszerű, dróthálós erkélyeivel egy tehetős beruházóra váró épület röviddel az ingatlanpiacon való feltűnése után, 2024 tavaszán új tulajdonoshoz került, akinek nem titkolt célja volt, hogy az új tulajdonát családi villává alakítsa.
A munkák néhány héttel ezelőtt meg is kezdődtek, így most, március közepén a ház jórészt szétverve, új építőanyagokkal megtámogatva, főfalakig visszabontva várja a tavaszt:
De mi történik a területen? Miért számít a ház a budapesti épített örökség fontos darabjának? És miért fontos, hogy megmeneküljön? Cikkünkben erre keressük a választ.
Teljes átalakulás
