Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát publicisztikát közölt a Telexen, ebben hosszan ír arról, hogy lehetséges az egyház sikeres szembenézése azokkal a bűnökkel, amelyeket épp az egyház tisztviselői követnek el gyermekekkel szemben, ideértve a szexuális bántalmazást is. Hortobágyi messziről, külföldi példákkal indít, gondolatmenete szerint Magyarországon ez a téma a 2010-es években vetődött fel először.
„Az elmúlt tíz évben a bántalmazások megítélésében is nagyot fordult velünk a világ. (…) Belátták az emberek, hogy ez nem kizárólagosan egyházi jelenség, hiszen sorra kerültek elő az ügyek a sport, a média, a művészetek, a film és a világi iskolák világából. Erőre kapott a „Me Too-mozgalom”. Mindezek megerősítettek abban, hogy érdemes volt nekünk is az átláthatóság, nem pedig az elhallgatás kultúráját választani. Meggyőződésem, hogy ha bántalmazás történik bárhol, akkor először szükség van a tisztességes helyzetfeltárásra, amelyet a jövőbe mutató gyógyítási folyamat követ. A terápia az áldozatot és az elkövetőt is kíséri.”
Azt is írja Hortobágyi, hogy az évtized óta megkezdett érzékenyítés és érzékennyé válás folyamatának még az elején járunk. „Sokan azt gondolják, hogy a gyermekbántalmazás esetei a pedofília, a szexuális aktusra kényszerítés, a testi erőszak. A bántalmazás azonban ennél sokkal több és árnyaltabb módon megvalósuló cselekedet. Lehet verbális abúzus, manipuláció, hatalommal való visszaélés, határátlépés, toxikus légkör kialakítása. Mindegyik egyfajta lelki abúzus, amely a hatalomérvényesítésen és kiszolgáltatottságon alapszik, így kizárólag a kezdeményező felnőtt felelőssége.”
Azt is hangsúlyozza a főapát, hogy „a hazai egyházban még mindig jelentős az elfordulás, az elhallgatás gyakorlata. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy még nem mindenki tapasztalta meg ennek az egyetlen járható, evangéliumi útnak a pozitív, felszabadító hozadékát. Nem kerültek paptársaink olyan helyzetbe, amelyben személyesen érintetté váltak, és tanultak volna belőle. Személyesen nem élték meg, hogy a határozott kiállásnak pozitív következményei vannak: az áldozatok érzékelik, hogy megoldották az őket évek óta kínzó helyzeteket. Az érintettek megnyugtató visszajelzései igazolják, hogy helyesen cselekedtünk.
Sok tennivalónk van ezen a téren. Ámde Isten végtelen bölcsessége, ha nyitott a szívünk, s ha a sértettekre és a minket körülvevő világra figyelünk, elvezet minket a megoldásra. Az egyház testén és működésén maradandó, tartós seb keletkezett.”
Meggyőződésem, hogy a bizalomvesztést, a hitelesség helyreállítását csak nyílt, tiszta kommunikációval és őszinte bocsánatkéréssel lehet orvosolni. Éppen ezért itt is, most is, bocsánatot kérek mindazoktól, akiket szerzetesközösségem tagjai és egyházam szolgálattevői megsebeztek, bántalmaztak, akikkel szemben visszaélést követtek el.
Érdekes egybeesés, hogy épp ma írtuk meg mi is, hogy bocsánatot kért a szexuális visszaélések áldozataitól a kaposvári megyéspüspök.
2024-ben talán minden korábbinál nagyobb hullámokat vertek a magyar közéletben az egyház berkein belül történt szexuális és pedofil visszaélések, ezekről a 24.hu is beszámolt az egész évben.
- Az év elején református egyház körül forrtak az indulatok hetek-hónapokon át, miután kiderült, hogy a közösség püspöke, Balog Zoltán is hozázjárult ahhoz, hogy elnöki kegyelmet kaphatott K. Endre. Balog ennek ellenére nem mondott le a pozíciójáról, sok reformátust kényelmetlen helyzetbe hozva ezzel.
- Hónapokkal később kiderült, hogy a NER influenszerpapja, a Karmelita irodáit is megáldó Bese atya rendszeresen feltűnt melegorgiákon.
- A volt kiskunfélegyházi pap, R. Gábor az ősszel állt bíróság elé, azzal vádolják, hogy négy kiskorúval végzett szexuális cselekményt. Az egyháznak beismerte tettét.
- Nemrég pedig a szintén NER-hez húzó Pajor atyáról, a budapesti Kassai téri templom plébánosáról láttak napvilágot többek között olyan hírek, hogy úgynevezett kullancsvizsgálat keretében meztelenre vetkőztetett gyerekeket tapogatott nyári táborokban. Pajor atya azóta is tagad mindent és úgy véli, lejárató kampány folyik ellene.
