December 24. szenteste, december 25. pedig karácsony, Jézus születésének ünnepe, ez olyan egyértelmű, mint hogy reggel felkel a Nap. A miért megválaszolása azonban már nehezebb, közismert magyarázatként a római szaturnáliát, a „Legyőzhetetlen Napot” és a téli napfordulóhoz kapcsolódó egyéb pogány ünnepeket, hitvilágot szokás említeni. Illetve a korai egyház törekvését, hogy mindezeket keresztény jelentéssel magába olvassza. Esetünkben tehát tudatosan a téli napfordulóra „ültette át” Jézus születését, hogy új fényt adva egy régi ünnepnek lelkek sokaságát nyerje meg.
Csakhogy sem a források alapján kibontakozó folyamat, sem a matek nem ennyire egyszerű: a téli napforduló idén december 21-én van. Máskor is legfeljebb 22-ére eshet, de semmiképpen nem december 25-ére. Mi magyarázza a csúszást? Röviden:
Soós Benjáminnal, a HUN-REN CSFK CSI Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászával beszélgettünk.
Nem is fontos a születés napja?
Jézus születésének időpontját nem jegyezték fel, vagy ha igen, nem maradt ránk, a kortársak nem tartották említésre méltónak, vagy sokkal inkább egyéb tetteire koncentráltak. A négy evangélista közül ketten, Márk és János egyáltalán nem is említi a születést, Máté és Lukács is csak röviden, dátum nélkül és eltérő módon ír róla. Pedig a római korban számon tartották a születésnapokat, Augustus császár például birodalomszerte ünnepeltette, csillagjegyét (bak volt) pedig légiók jelképévé tette. Claudius nem kerített neki ekkora feneket, szűk családi körben azonban megülte.
Jézussal kapcsolatban nagyon kevés a forrás, tudjuk azonban, hogy a korai keresztények egy része megemlékeztek a születésről. Eltérő időpontokban, keleten több helyen január 6-án
– mondja a 24.hu-nak Soós Benjámin.
Sokan azonban nem is foglalkoztak ilyesmivel, az ókeresztény alexandriai író, Origenész még élcelődött is a pogányokon a születésnapok ünneplése miatt. Valószínű, hogy a keresztények döntő többsége Jézus születését sem ünnepelte, számukra a lényeg a föltámadás volt, nem a születés. A Biblia egyébként összesen két születésnapról számol be, az egyik a fáraóé, a másik II. Heródesé, egyikük sem pozitív alak.
A Legyőzhetetlen Nap és a napforduló
Tegyük most félre a cikkünk elején említett sztenderd magyarázatokat, mert valójában nem tudjuk, milyen szerepük volt a december 25-ei születési dátum meghatározásában. A szaturnália valóban az ókori Róma legnagyobb ünnepei közé tartozott, a korai időkben azonban, amikor csak 1-2 napig tartott, nem is esett egybe a téli napfordulóval, pláne nem 25-ével.
Sol Invictus (a Legyőzhetetlen Nap), azaz a rendkívül népszerű Napisten ünnepe természetszerűleg igazodott az év leghosszabb éjszakájához, Aurelianus császár 274-ben állítólag december 25-ében határozta meg a dátumát. Tényleg tömegeket megmozgató nagy esemény volt, az ünnepen négyévente birodalomszintű sportversenyeket rendeztek, akárcsak a görög olimpiák.
A szakértő azonban kiemeli: mindez mégsem jelent semmit, mert hitelt érdemlően nem lehet bizonyítani, hogy az ünnep napja tényleg december 25. volt-e, vagy ha volt ünnep 25-én, az a Napistenről szólt-e. Illetve azt se hagyjuk ki a számításból, hogy
Jézus és a Napisten
Akárhogy is volt, bizonyos jelek Jézus és Sol Invictus tudatos összemosására utalnak az első évszázadokból. Soós Benjámin többek között a Megváltó egyik korai ábrázolását említi, ahol Jézus szekéren ül – félreérthetetlenül napszekérről van szó (amelyen a Napisten járja napi útját keletről nyugatra), nem lehet azonban biztosan eldönteni, hogy melyiküket látjuk a képen. Hogy ez valószínűleg nem véletlen, arra Nagy Konstantin császár szolgáltat bizonyítékot.
