Frida Kahlo nevét vagy legalább ikonikus portréját szinte mindenki ismeri, a röviddel negyvenhetedik születésnapja után elhunyt mexikói festőművésznő teljes munkásságát, életét, illetve titkait azonban csak kevesen ismerik.
A Kahlo által terjesztett – nem bizonyítható – legendák szerint Németországba települt magyar zsidók gyermekeként született nő életét az akkor még nem kezelhető gyermekbénulása, illetve tizennyolc évesen elszenvedett közlekedési balesete (az őt szállító busz villamossal ütközött) befolyásolta: előbbi az öltözködésére, utóbbi pedig a művészetére volt hatással, hiszen a sokáig orvosnak készülő fiatal nő a betegágyban festeni kezdett, hogy elűzze az unalmat.
Kahlo alig húszéves volt, mikor csatlakozott egy művészcsoporthoz, majd megismerte a nála jóval idősebb Diego Riverát, első férjét, akinek hatására végleg a festészet felé fordult. Képei ma elképesztő összegekért cserélnek gazdát, műveiért pedig a világ vezető magán- és közgyűjteményei versengenek. Kevés szó esik azonban a művésznő fotóiról, hiszen fényképész apja, illetve nagyapja után élete egy részét ő is a múló pillanatok filmen való megörökítésével töltötte.
Közel három évtized alatt összegyűlt fotóanyaga tele van felbecsülhetetlen művészettörténeti, illetve dokumentarista értékű képekkel, hiszen nemcsak Mexikói akkori arcába, hanem a festőnő életének sokáig rejtett pillanataiba, így magánéletébe is bepillantást engednek, sőt a XIX. századi dagerrotípiákon és vizitkártyákon a családtagok is megelevenednek, továbbá olyan darabokat is felfedezhetünk, amelyek a festményei modelljeiként szolgáltak.
A képek egy részét nem a művésznő, hanem világhírű barátai készítették, köztük Man Ray, Martin Munkácsy, Brassaï vagy épp a Muray Miklósként indult Nickolas Muray, aki hosszú éveken át volt Kahlo szeretője.
A hatezer darabból álló gyűjteményt ötven éven át szinte senki sem láthatta, hiszen a képek a nő 1954-ben bekövetkezett halála után a Kék Házként ismert szülőház egy lezárt fürdőszobájába kerültek. Ezt a férje maga kérte az államtól, így levelekkel, néhány rajzzal, gyógyszerrel, valamint ruhadarabbal együtt ott várták az újrafelfedezést.
Arra végül 2003-ig kellett várni, de további hat év kellett ahhoz, hogy a fotókat elsőként láthassa a nagyközönség. A 2009-es mexikóvárosi kiállítás kitörő siker volt, most, tizenöt évvel később pedig az utazókiállítás anyaga Budapestre is eljutott: 241 darab a Mai Manó Ház kiállítóterébe került, ahol egészen 2025. január 12-ig láthatók.
A képek egy része igen kisméretű, így érdemes közelről, hosszan szemlélni őket, felfedezve a legapróbb részleteket – mondja el Perla Labarthe Álvarez, a Frida Kahlo Múzeum igazgatója, aki hozzátette: maga Kahlo nem kísérletezett igazán a fotográfiával, mégis vannak a termekben olyan képek, amelyek egyértelműen mutatják a nyitottságát a médium felé. Ezt az is kitűnően mutatja, hogy festmény sosem született a tizennyolc évesen elszenvedett balesetéről, egy fotóján azonban jól látható, hogy játékokkal próbálta meg rekonstruálni az esetet.
Ha ennél is több képet néznénk meg, az sem lehetetlen, hiszen a világban jó ideje utazó kiállítás katalógusa egy szélesebb merítést mutat be, amit akár a kényelmes fotelünkben is bármikor végiglapozhatunk.
A Pablo Ortiz Monasterio kurátori munkájának köszönhetően valósággá vált kiállítás keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között látható – egészen 2025. január 12-ig a Mai Manó Házban.
