A világ legismertebb és legtöbbet fogyasztott üdítőitalát, a Coca Colát 1896-ban találta fel John Pemberton ezredes, aki a déliek oldalán harcolt az amerikai polgárháborúban, megsebesült, majd morfiumfüggővé vált.
Egy évvel később, amikor Atlantában és Fulton megyében szesztilalmat vezettek be, Pemberton módosított a recepten és alkoholmentesített orvosságát már Coca Cola néven, mint a „mértékletesség italát” forgalmazta. Aligha gondolta, hogy ezzel a világ legismertebb márkájának alapjait rakta le.
A Fanta története szorosan kapcsolódik a Coca Coláéhoz és a háborús időkhöz is. A Coca Cola a huszadik század első felében nemzetközi nagyvállalattá fejlődött. Az italt a világ számos országában forgalmazták úgy, hogy az Egyesült Államokban gyártották a máig szigorúan titkos recept alapján készülő alapszirupot, amit a célországokban higítottak a fogyasztókhoz kerülő itallá.
Az üdítőital 1929-ben jelent meg Németországban és gyorsan iszonyú népszerű lett: 1933 és 1939 között évi 100 ezer ládáról évi 4,5 millió ládára nőtt a fogyasztása.
A Coca Cola Deutschland igazgatója, Max Keith mindent megtett azért, hogy Hitler hatalomra jutása után is forgalmazhassa az amerikai üdítőt. Bár maga nem lépett be a nácipártba, többek között szállított üdítőt a hadseregnek, teherautói megjelentek a Hitlerjugend felvonulásain, a Coca Cola címkéire horogkeresztet nyomtatott. Erőfeszítéseit egészen 1941 decemberéig siker koronázta.
Miután Japán megtámadta Pearl Harbort, és az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Coca Cola nem szállított több szirupot az ellenséges Németországa.
Keith cukorrépa, tejsavó és almatörköly felhasználásával készítette el saját üdítőjét, melynek nevéről egy pályázat döntött. Állítólag egy gyári munkás állt elő a fantasztikus szó rövidítésével születő Fanta márkanév ötletével. Bár az ital még csak nyomokban sem hasonlított a kólára, mivel nem igazán volt más, hamar népszerűvé vált.
A Coca Cola Deutschland a Fantának köszönhetően túlélte a háborút. A békekötés után Max Keith újra felvette a kapcsolatot az atlantai központtal. Németország szövetséges ellenőrzés alatt álló, vagyis nyugati felébe újra érkezett kólaszirup, Keith pedig úgy gondolta, hogy mivel nincs már szükség pótlékra, a Fanta története véget is ért. De tévedett.
A Coca Cola 1955-ben döntött úgy, hogy a Fanta márkanévvel dobja piacra új, narancsos, illetve szőlős üdítőit. Az italt Olaszországban palackozták, az alapanyag már nem a maradékok maradéka volt, a fogyasztók pedig megfeledkeztek a Fanta náci múltjáról, vagy egyszerűen csak nem törődtek vele.
Egészen 2015-ig, amikor a Coca Cola egy a cégre nem jellemző marketingfiaskót elkövetve, a márka 75. születésnapjára piacra dobta a Fanta eredeti, tejsavós, almatörkölyös verzióját. A reklámszlogenek „a régi szép idők” megidézéséről szóltak, ami óriási felháborodáshullámot gerjesztett, hiszen a nácizmus és a második világháború éveire kevesen gondolnak úgy, mint a régi szép időkre.
A botrány hatására a cég lefújta a kampányt, és bocsánatot kért. Egy közleményben kifejtették: a céljuk az volt, hogy emberekben pozitív, gyerekkori emlékeket idézzenek meg és mindenben elhatárolódnak Hitlertől és a Náci párttól.
