A hatvanas évektől kezdve hirtelen az ország minden pontján feltűnő Kádár-kockákból ma is közel kilencszázezret találunk az országban, nem csoda tehát, hogy a nem típusterv alapján, de mégis sokszor teljesen azonos arccal – a legegyszerűbb alaprajz, illetve a legegyszerűbb sátortetők használatával – született házak gazdái sokszor minden lehetőséget megragadtak arra, hogy egyedivé tegyék a saját otthonukat.
Ennek köszönhető, hogy a számtalan család háza próbált szebb, különlegesebb, vagy szimplán csak eltérő színű lenni, mint a mellette álló szomszédoké, Magyarország legkisebb falvaiban vagy épp nagyvárosainak külterületén járva pedig homlokzatokra erősített tükördarabokra, meglepő vakolatdíszekre, feliratokra, furcsa színárnyalatokra, illetve váratlan bővítésekre is akadhatunk.
Mindennél jobban foglalja ezt össze Katharina Roters és Szolnoki József 2014-ben megjelent Hungarian Cubes című kötete, valamint közel húsz éve tartó fotóprojektje, az egyediségre való törekvés azonban egyáltalán nem áll meg a Kádár-kockáknál, hiszen a balatoni vagy épp budapesti kerítések mellett a különböző folyó- és tóparti üdülőtelepek is rejtegetnek igazi meglepetéseket.
Erre mutat rá friss fotósorozatában a keramikus Strasser Brigitta, aki nemrég saját Instagram-oldalán mutatta meg a Tisza hullámterében az ötvenes évek után hirtelen nagyra nőtt üdülőtelep, a Sárga csodáit.
A Szeged nevű várostörténeti és kulturális folyóirat szerint minden az 1922-ben itt született, mindössze néhány bódéval, öltözővel, illetve kabinnal körülvett ingyenstranddal kezdődött, a Szegedi Munkás Testedző Egyesület azonban nem volt épp jó gazda, hiszen az évtized második felében a népszerű hely a sorozatos vízbefulladások miatt került a sajtó célkeresztjébe. A harmincas évekre ez a helyzet gyökeresen megváltozhatott, sőt, a következő évtizedekben a népszerűségre sem volt panasz.
A nagy változást végül a Rákosi-éra derekán épület vállalati üdülők, majd az egyre nagyobb számban feltűnő magántulajdonosok hozták el, akik kisebb-nagyobb hétvégi házaikkal, valamint sokszobás, munkáscsaládok tucatjait befogadni képes óriásokkal pettyezték a part menti területet.
Egy idő után sokan már az egész nyarat a telepen töltötték, és bár az elmúlt években egyre több ház vált kihasználatlanná, teljesen lakatlanná, illetve eladóvá, a vendéglátóhelyek pedig sorra zártak be, a szeretett Sárga ma is él.
Strasser fotóin ez a szeretet, illetve a sokszor évtizedeken át a csinosításba fektetett energia is kitűnően látszik, hiszen egymást követik a sokszor faék egyszerűségű, a színes részleteknek, illetve díszeknek köszönhetően azonban mégis egyedi otthonok.
