Kevesen tudják, hogy a vizitdíj és a kórházi napidíj – amelyeknek népszavazással történő eltörlése súlyos presztízsveszteség volt az akkori kormányzó pártnak, az MSZP-nek -, valójában a költségvetés, illetve az egészségügyi alap főösszegéhez mérve mennyire kevés bevételt jelentett.
Az Állami Számvevőszék (még a régi vezetésű) számításai szerint 2007-ben a nettó hatása 16 milliárd forint többlet volt, míg a gyógyszergazdaságossági csomag ennek sokszorosát tette ki, 81 milliárd forinttal javította az egészségügyi alap egyenlegét. Az orvos-beteg találkozások számának csökkenése – a finanszírozás sajátosságai miatt – érdemben nem mérsékelte a kiadásokat – állapította meg az akkor még nem pártkatona által vezetett ÁSZ.
Nem is a bevételnövelés volt persze az intézkedés fő célja, erősebb volt a népnevelő célzat: jöjjön végre rá a szocializmus által elrontott magyar ember, semmi sincs ingyen. Az ingyenesség látszata a politika szirénhangja: elhitet valamit, ami illúzió, abból pedig soha nem épült időt álló rendszer – mondta Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter pedig úgy vélte: a vizitdíj és a kórházi napidíj az ágazat reformjának szimbólumává vált.
Szimbólumok is voltak, semmi egyebek. Akik pedig ellene tettek e szimbólumoknak, azokat sokan a sajátos magyar közéleti gondolkodásnak megfelelően azonnal a Fidesz cimborájaként bélyegezték meg, még ha akár alkotmánybírák vagy szakszervezeti vezetők voltak is.
Az MSZP népnevelő hajlamai a Bokros-csomagban is érzékletesen megmutatkoztak, amelynek egyik legnagyobb vihart kavart eleme – a tandíj bevezetése – ugyancsak inkább jelképes, mintsem érdemben bevételeket növelő szerepű volt.
A nép azonban – mint utóbb rendre kiderült – kevéssé tolerálta a nevelő célzatú intézkedéseket.
Az uralomra jutott jobboldali pártszövetség egyes részeitől szintén nem állnak messze a népnevelő ambíciók. Talán már abban is van némi tanító célzat, hogy jövőre a gyermeket még/már nem nevelőknek – ha nem kifejezetten magas jövedelműek – alacsonyabb nettó jövedelemmel kell beérniük a versenyszférában, ha nem emelik a fizetésüket. A nemzetnek szüksége van a gyermekekre, a jövő járulék-, és adófizetőire. Olyannyira, hogy jövőre az abortuszra is kevesebb pénz jut majd – csak sejthető, hogy ez esetleg a szabályozás szigorítása miatt történhet így.
Az uralomra jutott elit világlátása, ideológiája aligha torpan majd meg a lakásajtóknál. Az elfogadott médiatörvény alkalmas keretnek látszik arra, hogy az államot hatékonyan segítse abban, hogy megértesse a polgáraival, hogyan kell szerinte a világot látniuk. Meglátjuk, milyen hatást fog mindez kiváltani hosszabb távon az eddig nehezen nevelhetőnek bizonyult magyar polgárokból.
