A streamingszolgáltatók szélhámosok utáni nagyfokú érdeklődésére megannyi példát találunk az utóbbi évekből, nem egyről mi is írtunk már: a teljesség igénye nélkül ilyen volt a New York-i elitből hülyét csináló kamuörökösnő (Az örökösnő álarca mögött), a Tinderen keresztül nőket kizsákmányoló amorózó (A Tinder-csaló), a megcsalásból bizniszt építő üzletember (Ashley Madison: Szex, hazugság és botrány) vagy épp a kamufesztivállal milliókat kaszáló szervezők (Fyre Fraud, Fyre – A legnagyobb buli, amit meg sem rendeztek). Annak szintén külön írást szenteltünk, miért vezet egyenes út a szélhámosok világából a Netflixre akár fikciós, akár dokuformátumban, így távolról sem meglepő, ha egy újabb darab katapultál a nézettségi toplista előkelő helyeire – a nézők továbbra is úgy kattintanak az ilyen jellegű tartalmakra, mintha muszáj lenne. Ezekből pedig van elég, hisz szélhámosokból sincs hiány, ráadásul amikor már azt hihetnénk, hogy az ingerküszöböt olyan magasra tornázta a rengeteg hihetetlen történet, hogy már semmi sem lepheti meg az embert, rendszerint akad egy újabb. Ahogy most is: Az ezergyerekes férfiben egy egészen gyomorforgató szélhámost látunk, aki nem női szíveken nyerészkedik, nem is trükközéssel csal ki másokból milliókat, hanem saját spermájával játszik istent.
Jonathan Jacob Meijer története majdnem húsz évvel ezelőtt indult, amikor önkéntes spermadonorként kezdett gyermektelen párokon segíteni. Az egy időben középiskolai tanárként is dolgozó holland férfira sajátos életművészként hivatkozik a sorozat: a tanítást követően zenészként definiálta magát, majd kriptovaluta-szakértőként, emellett YouTube-csatornát működtetett, ahol sajátos életbölcsességeket hangoztatott követőinek. A háromrészes dokumentumsorozat őt nem – a férfi visszautasította a közreműködést –, az áldozatait viszont megszólaltatja, akik az első epizódban távolról sem traumának, sokkal inkább csodának és egy göndör hajú jótevőnek látták a férfit és látszólagos önzetlenségét.
Több pár is megszólal, akik ilyen-olyan okokból nem tudtak gyereket vállalni, személyes történetükkel teszik közelebbivé az ilyen jellegű gyermekvállalás folyamatát: mindannyian kiemelik, hogy a rendkívül kedves, láthatóan jó génállománnyal rendelkező férfi valóságos megmentő volt, néhányukat még az sem zökkentette ki, hogy meglehetősen unortodox módon a férfi a természetes úton történő megtermékenyítést is vállalta, azaz szívesen házhoz ment szexelni a gyermekre vágyó nőkkel. És bár ez utóbbi etikussága nyilvánvalóan erősen megkérdőjelezhető, a donorság világszerte legális, csak épp az nem mindegy, hány gyermek származik így egyetlen apától. A történet első helyszínén, Hollandiában ezt a határt 25 gyereknél húzzák meg, amely azonban a sorozat szerint nehezen ellenőrizhető mennyiség. Ahogy egy termékenységicsalás-aktivista a sorozatban elmondja, bár aláíratnak egy papírt a férfiakkal azzal kapcsolatban, hogy csak egy adott klinikával szerződhetnek le, ez inkább afféle iránymutatás, mint szabály, így szankciók sincsenek. Meijer nemhogy átlépte ezt a határt, de a sokszorosát ugrotta meg: bár a cím csalóka, a hivatalos adatok szerint majdnem hatszáz gyerek köthető hozzá.
Miért aggályos az, ha egy férfinak több száz gyermeke születik?
Az egyik megszólaló megdöbbentő történetről számolt be: a Hágában dolgozó nő egy teljesen hétköznapi munkahelyi beszélgetés során tudta meg, hogy az ő és kolléganője gyerekei féltestvérek, ugyanaz a donor adta ugyanis az örökítő anyagot. Némi kutakodás után megtudta, hogy csak a szűk környezetében öt-hat olyan nő is akad, akik ugyancsak Meijert használták donornak. Ennek problematikáját szakértők ismertetik, de nem kell túlzottan vad fantázia ahhoz, hogy enélkül is világos legyen, miért problémás, ha egy szűk környezetben több féltestvér is akad, akik ráadásul nincsenek tudatában a rokoni kapcsolatnak. A vérfertőzés és a belterjesség veszélyét jól szemléltetik a statisztikák:
Meijer azonban láthatóan nem foglalkozott holmi diverzitást érintő problémákkal, csak Hollandiában tizenegy klinikán is aktív volt, ráadásul magánúton is vállalt „munkát,” több család ugyanis ismét őt kérte fel donornak a sikeres fogantatást követően a második gyereknél. A férfi rendkívül jól manipulált: megnyerő természetével és azzal, hogy jelen akart lenni a gyerekek életében, rengeteg családot tévesztett meg, akiket az anyai érzéseiken keresztül manipulált. Arról következetesen hazudott, hogy mennyi gyereknél jár, később egy interjúban ezt arra fogta, hogy a klinikákon is hasonló irányelvet követnek ezzel kapcsolatban.
Az egyre gyanúsabban viselkedő férfi azonban lebukott: az egymásra gyakran megszólalásig hasonlító gyerekek és az áldozatok mikrokörnyezetében történő, nagyon gyanúsan hasonló esetek arra ösztönözték őket, hogy Facebook-csoportokba tömörüljenek, közben pedig már a génklinikákon is feltűnt az egyre többet trükköző férfi tevékenysége. Ekkor azonban már kiterjesztette a „munkaterületét”: miközben világszerte utazott, több kontinens több országában is kisegítette a gyermekre vágyó nőket az örökítőanyaggal, a sorozatban elhangzik, hogy Magyarországon is több nőt ő tett anyává.
Eközben már javában zajlott a Facebookon szerveződő és a hivatalos nyomozás is ellene, azonban az utóbbi keze meg volt kötve: a nemzetközi szabályozás hiányában nehéz volt fogást találni rajta, ráadásul nem lehetett rábizonyítani, hogy továbbra is folytatja a tevékenységét. A holland törvényeknek megfelelően ráadásul sem az arcát, sem a nevét nem lehetett nyilvánosságra hozni, így az anyák azt sem tudták elérni, amit a legfontosabbnak tartottak: nem is a felelősségre vonást, hanem azt, hogy újabb nőkkel ne történhessen meg az, hogy egy spermával házaló szélhámos legyen a gyermekük apja. Mikor Meijert is szembesítették a korábban vele jó kapcsolatokat ápoló anyák a tettei következményeivel, a férfi fenyegetőzni kezdett többek közt azzal, hogy megszakítja a kapcsolatot a gyerekekkel.
És bár a történet már ezen a ponton is kellően megdöbbentő, férfi viselt dolgai utáni kutakodás egyre több olyan fordulatot vett, amelynél joggal hiheti a néző, hogy ennél már nem lehet bizarrabb. Mégis újra és újra megugorja Meijer sztorija mindezt, így jut el a sztori például Kenyába, ahol az egész donorbiznisz új mélységei tűnnek fel. A sorozat megszólalói Kenya mellett Brazíliát és egyes ázsiai országokat jelölnek meg hotspotként, ahol a spermabiznisz olyannyira virágzik, hogy hiánycikké vált az örökítőanyag, az erre szakosodott klinikák pedig odaröptetik a donorokat, és ahogy az egyiket idézi a sorozat, „megfejik őket, mint a teheneket”. És bár később nem bizonyították, hogy Meijer valóban itt járt volna, a holland pedig tagadta a vádakat, több olyan férfi szavai is feltűnnek a sorozatban, akik Meijerhez hasonlóan nagyban űzik az ipart egészen megdöbbentő indokokkal: „ki akarom fehéríteni Afrikát,” idézik az egyiket, „olyan vagyok, mint Superman,” mondja a másik. Ugyancsak gyomorforgató része a történetnek, hogy a sorozat szerint Meijer Hollandiában egy Leon nevű férfival sajátos kartellként működve ténykedtek spermadonorként – ez utóbbi több mint négyszáz gyermek apja lehet –, és a vádak szerint gyakran összekeverték az örökítőanyagaikat, így játszottak elfajzott, genetikai orosz rulettet.
A megdöbbentő ügyben az hozott áttörést, az érintettek a New York Timeshoz fordultak, amely meghozta a várt eredményt: a férfi története névvel és képpel napvilágot látott. Ez segítette a holland hatóságokat is abban, hogy végre bíróság elé állítsák és felelősségre vonják. Meijer azonban nemhogy nem mutatott megbánást, láthatóan nem is igazán értette, miért problémás a ténykedése, egészen megdöbbentő, mikor a vérfertőzés vádjára annyit mond, hogy célszerű lenne a gyerekeinek megkülönböztető jelzéssel ellátniuk a közösségi médiában használt profiljaikat, így jelezve, hogy mind Meijer-gyerekek. A férfit végül 2023 áprilisában a bíróság eltiltotta attól, hogy bárhol spermát adományozzon, amennyiben ezt megszegi, 100 ezer dolláros bírságra számíthat.
Nem a pénzért csinálta, a Messiás-komplexus hajtotta
Az egyik legkézenfekvőbb kérdés, hogy mi vitte rá a veszélyes genetikai ámokfutásra a férfit, és bár adná magát a szélhámosok legfőbb mozgatórugóját jelentő anyagi oldal, Meijernél nem ez a helyzet. Mint kiderült, a férfi adományozásként adta az örökítőanyagot, pénzt nem kapott érte, csupán az utazási költségeit téríttette meg a nőkkel. A sorozat álláspontja szerint a férfi elismerésre és figyelemre éhezett, ezért tetszelgett a megmentőszerepben, később pedig szó szoros értelmében vett függőség alakult ki nála. A sorozat egy pontján még a szekta kifejezés is felmerül annak kapcsán, hogy Leonnal gyakorlatilag szektaként működtek azzal az ideológiával, hogy minél több utódot hozzanak létre.
A sorozat ugyan a férfit nem szólaltatja meg, így az ő oldalát nem ismerteti, Meijer azóta többször is nyilatkozott a sajtónak. Az Independent interjújában például elmondta, 2007-ben azért vágott bele mindebbe, mert egy barátján akart segíteni, ekkor jött rá, hogy mennyi jót tehet így a világban. A vérfertőzés vádját elfogadja, ám úgy véli, hogy túlságosan felnagyítják.
Megtörténhet, hogy az utódaim belefutnak valakibe, akit nem ismernek, de erre mindig ott a lehetőség, hogy rákérdezzenek. Minden gyerekem tudja, hogy donortól származik, és ismerik a nevemet is. Ez egy apróság, amire figyelniük kell.
Emellett szinte az összes vádat tagadta azt állítva, hogy 2019 óta egyébként sem adományozott senkinek örökítőanyagot. Azt elismerte, hogy bizonyos dolgokban hibázott, ám úgy véli, hogy történetével inkább megszégyenítik a spermadonorokat ahelyett, hogy ösztönöznék a férfiakat erre, miközben igény van rá, és családokon segíthetnének. Az áldozatszerepbe helyezkedés egyébként eddig sem volt idegen Meijertől: a dokumentumsorozat szerint a férfi a médiában sajnáltatta magát a tárgyalás körüli médiacirkuszban. „Nem hiszem, hogy az addikció a jó szó erre. Ha bármi függőségem van is, az legfeljebb aziránt, hogy értékes legyek az emberek számára, és minőségi időt töltsek velük” – véli.
A Netflix-sorozatról is elmondta a véleményét: szerinte a streamingszolgáltató háromrészes alkotása nem szolgálja az érintett gyerekek érdekeit, sőt, kizsákmányolja azokat a családokat, ahol terméketlenséggel vagy más okból adódó gyermektelenséggel küzdenek.
Egészen biztosan ki fogom perelni a szart is a netflixes stábból
– tette hozzá.
Meijer szerint tehát az igazi rosszfiú a történetben nem ő, hanem a Netflix, akik egy többszáz családot megsegítő férfin keresztül nemcsak a gyerekeknek, hanem az egész donorbiznisznek ártanak. Egyelőre úgy fest, hogy az érintettek közül csak ő gondolja ezt így, az átvert családok azonban így is igyekeznek kihozni a jót a helyzetből: közös programokat szerveznek Meijer gigantikussá duzzadt családjának, hogy a több száz féltestvér megismerkedhessen egymással. A személyes történeteken túl a sorozat rámutat arra is, hogy ahogy elhangzik, egy olyan ötmilliárd dolláros iparágról van szó, amely bár nincs feltétlenül szem előtt, rengeteg családnak segít, ám láthatóan nincs bebiztosítva az ellen, hogy a donorok valamilyen elfajzott megfontolásból visszaélhessenek a helyzetükkel.
Az ezergyerekes férfi (The Man with 1000 Kids), 2024, Netflix.
