Európa vezetői az elmúlt hetekben kifejezetten feszültté tették a kontinens politikájának hangulatát, hogy aztán csütörtök este szinte probléma nélkül meg tudjanak egyezni a legfontosabb ügyekben. A nyár közepi uniós csúcstalálkozó azért is volt érdekes, mert egy csomó olyan ügyet megoldott, amelyekről eddig azt hittük, hogy uralni fogják az év hátralévő részét.
Ilyen ügy például az, hogy ki vezesse a következő öt évben az Európai Uniót. Az EU előzetes tervei úgy szóltak, hogy a vezetők kiválasztásának bonyolultsága miatt előfordulhat: 2024-ben nem is sikerül megállapodni az Európai Bizottság új vezetőjéről. Ehhez képest most úgy tűnik, hogy akár már ősz elején munkába állhat a régi-új elnök Ursula von der Leyen személyében.
A problémát valójában nem a tagállami vezetők, hanem az európai parlamenti választások oldották meg. Von der Leyen jóval a választások előtt bejelentette, hogy szeretne újrázni a bizottság élén, ám ez egyáltalán nem volt borítékolható, mivel a Von der Leyen-bizottság kompetens munkát végzett ugyan az elmúlt öt évben, ám rengeteg konfliktusa is volt az uniós vezetés szinte minden tagjával.
Jean-Claude Juncker elnöksége idején kezdődött az a folyamat, hogy a bizottság vezetése egyre politikaibbá vált, és a bizottsági elnök egyre több döntést vont saját magához. Ez a változás azóta is folyamatosan konfliktusokat gyárt az EU különböző szintjein, amelyek Von der Leyen elnöksége alatt csak fokozódtak. Ennek az volt az oka, hogy a német politikusnak az elődeinél komolyabb problémákkal kellett megküzdenie. A bizottság elmúlt öt évében
- volt egy gazdasági válság,
- egy globális pandémia,
- és kirobbant egy háború a kontinens szélén.
Von der Leyen ezekre a problémákra mindig uniós szintű megoldásokat keresett – változó színvonalon ugyan, de – többnyire sikeresen.
Von der Leyen kapcsolata az Európai Parlamenttel sem volt felhőtlen, hiszen a kinevezése eleve szembement az EP akaratával. Az Európai Néppárt csúcsjelöltje Manfred Weber volt a bizottság vezetésére. Orbán Viktor és Emmanuel Macron tiltakozása miatt végül Webert elvetették, helyette viszont nem a másik csúcsjelölt, Frans Timmermans lett a befutó, hanem az akkor még teljesen ismeretlen Von der Leyen. Emiatt, valamint az általa azóta megkötött számos vitatott megállapodás miatt Von der Leyen és a parlament között kölcsönös sértettség alakult ki.
Ezek összeadódása miatt egyáltalán nem volt biztos, hogy Von der Leyen újrázhat. Erre rakódott még rá Emmanuel Macron szabotázsakciója, hiszen a francia elnök a kezdetektől szerette volna elérni, hogy egy Franciaországgal barátibb viszonyban lévő politikus álljon a bizottság élén.
